Saját kézzel

Nem kell megijedni, nem szórtam fel fűmaggal a parkettát, csak éppen kezdek a végére érni a szeptember óta tartó nappali dekorációnak.

Tavaly tavasszal félig-meddig költöztünk csak be az új lakásba, a másik felét "örököltük". Emiatt főleg a nappali berendezése igencsak eklektikus képet mutatott, amivel nem nagyon tudtam megbarátkozni, és most a babázós évek alatt nem is tervezünk nagyobb átalakítást vagy bútorcserét...

Jött tehát a kézenfekvő ötlet, hogy a kiegészítőket, lakástextilt tegyem egységessé, egy kiválasztott színnel.

De mi legyen ez a szín? A 80-as évek ifjúsági bútora fehér-sötétbarna, az étkező garnitúra mahagóni, az IKEA könyvespolc natúr fenyő... ezt kellene közös nevezőre hozni. Felmerült a narancsos-sárgás verzió, de végül mégis a fűzöldet választottam, ugyanis volt egy zöld IKEA pamut szőnyegünk. Gombhoz a kabátot! ehhez szabtam a többi berendezési tárgyat, amiből néhányat magam készítettem, a többit vásároltam.

Ezek a "fűcsomók" születtek az elmúlt hónapokban:

Ablakpárkány - még tavaly szeptemberben, amikor beköltöztettem a virágokat a teraszról éppen akciós volt ez a kaspó, vettem is belőle vagy 6-ot, de mivel eléggé szűkült lefele, csak kis méretű virágcserép fért volna bele. Ezért kiiktattam a virágcserepet és közvetlenül a kaspóba ültettem át a virágokat, de hogy tudjon egy kis levegőhöz jutni a virág és le tudjon folyni a felesleges víz, az aljára 4-5 nagyobb Duna-parti kavicsot tettem, rá pedig 2-3 ujjnyi magasságig agyaggömböcskéket.

Íróasztal (esetenként varrós asztal) - a lámpa a gyöngyös verzióban születettek egyike. A készen vásárolt lámpaernyő alján 3-as bontásban kis lyukakat ütöttem bőrlyukasztóval (előtte pontosan ki kell mérni a gyöngyök egymás közötti távolságát és hátulról ceruzával bejelölni). Csiszolt kagyló gyöngyöket varrtam rá. Az asztal felett cipős dobozok kaptak új ruhát és funkciót. A már sokszor használt kasírozós technikával és ragasztóval borítottam be a cipős dobozokat.

Kanapé - félkész állapotban vannak ugyan a párnák, amiket megunt pólókból, pulcsikból szabtam, de még a varrás hátravan...

Dohányzóasztal - kutattam a fiókokban, polcokon és kiderült, hogy van már jó néhány zöldes tárgyam, amit használhatok: fa tálca (ezt egy rózsás rizspapír mintával decoupage technikával díszítettem), kerámia bögre, váza, asztalterítő (ezt már a zöld mániámról ismert sógornőmtől kaptam)...

... ezek után nem véletlen, hogy a Karácsony is a "zöld" jegyében telt el...

De kétségtelen, hogy a legelevenebb "fűcsomó" a lakásban Eszter lányom :-)

Bár snassznak tűnhet, hogy egyszerű fénymásolatokat keretezzünk be, és tegyük fel a falra, de szerintem ez közel sem igaz. A héten láttam ezt a blog bejegyzést és eszembe juttatta a néhány évvel ezelőtti kis garzonom dekorációját. Ebben a bejegyzésben régi, felesleges könyv lapokra fénymásolt egyszerű fekete-fehér képeket az ötletgazda. Önmagában is mutatós lehet egy ilyen kép, de a 3*3 kép egymás mellett-alatt még jobban mutat a falon.

Hasonlót készítettem én is korábban, mivel egy tipográfiai könyvet lapozgatva megtetszettek a képek. A különböző betűtípusokat ugyanis tetszetős grafikák mutatták be. Ezekből választottam egy fél tucatot és három különböző árnyalatú barna papírra fénymásoltam őket. Kicsit vastagabb volt a papír, mint a hagyományos irodai papír, ha jól emlékszem 160g-os dekor karton. A fénymásolásnál egyre kell odafigyelni: fotó minőségű nyomtatást válasszunk, akkor is ha fekete-fehérben másoltunk, ugyanis az egyöntetű fekete felületek így sokkal szebbek, mattabbak, mintha csak szöveget másolnánk.

A fénymásolatokat sima pitt-patt keretbe tettem (nem tudom mi a hivatalos neve, a lényeg, hogy nincs kerete, csak az üveglapot kell rápattintani a hátlapra)

Nekem "csak" 2*3-as lett a képekből álló dekorációm, de ez is mutatós volt a 3m feletti belmagasságú szobában. Most ugyan csak a földre pakoltam ki, mivel ebben a lakásban nem kapott helyet...

Két éve készültek az első laminált hűtőmágneseink. Azóta szüleim beruháztak egy kis lamináló gépbe  és most már nagyüzemben készítik a fotós hűtőmágneseket és így őrizzük meg a nyári-szüreti-szülinapi-kirándulós élményeket.

Most, a beköltözés utáni nagy (értsd: amikor van egy kis időm a lányok mellett) rendrakásban előkerültek a "kincseim", a múlt évezredből való naptárak, poszterek, múzeumi képeslapok. Kidobni még mindig nem volt lelkierőm a sok papírt, de találtam nekik funkciót.

Az olasz grafikákból álló naptár lapjai az ebédlőasztalra kerültek, tányéralátétnek. Ehhez A3 méretű lamináló fóliát használtam. De jól beválhat ez a fóliás alátét a gyurmázásnál és festésnél, ami kisgyermekes családokban, mint tudjuk napi elfoglaltság.

A Van-Gogh és németalföldi fajansz mintákat ábrázoló képeslapokból pohár alátét készült, ezt A4-es fóliával lamináltam, majd sniccerrel felvágtam a képeslapok mellett 2mm-el.

Otthoni használatra is jó, de irodában is jól mutatna a céges bögre alatt, sőt szükség esetén egéralátétnek is használható :-)

De ha már beizzítottam a gépet, még egy ötletet megvalósítottam: a cd-s, dvd-s állványt kinőttük és se időnk nem volt IKEA-ba rohangálni plussz elemekért, és őszintén szólva felesleges pénzkidobásnak éreztem speciális állványt venni a dvd-knek, hiszen a sima könyvespolcon is jól elvannak... A férjemnek persze nem tetszett ez a snassz megoldás és morgott, hogy leesnek a dvd-k a polcról. Ezt megakadályozandó, a szecessziós képeslapokból polc "oldallap" készült A4-es méretben, aminek a belső oldalát 2cm-re behajtottam és a hátoldalra vastag papír kartont ragasztottam kétoldalú ragasztóval. Így egy L alakú tartólap készült, amit a polc oldalára és hátára illesztettem, egy-két helyen rögzítettem és így tényleg mutatósabb lett a könyvespolc széle.

Bár nem kifejezetten szeretek a kertben bogarászni, most kiterjesztettem a saját kezű tevékenységeimet a kiskertre. Tavasszal új lakásba költöztünk, egy családon belüli cserével és bár a berendezés nagy része maradt, apróságokon azért változtattunk, illetve folyamatosan szeretnék majd változtatni, ahogy az időm engedi a két lány mellett.

A bejárat előtti kiskertet megszüntettük, helyette kocsibeállót építettünk ki és pótolandó a kiskert hangulatát, a másik oldalon álló öreg tuja alatt sziklakertet alakítottunk ki. Édesapám nagy gyűjtője a szép formájú, érdekes köveknek, tőle kaptuk a sziklakert alapját, amit kövirózsával és más kis földigényű zöldekkel népesítettünk be.

Nagyon praktikusnak is bizonyult a kert, mert Emi szívesen elbogarászik itt indulás előtt, nem türelmetlenkedik, ha háromszor vissza kell szaladnom valamiért a lakásba (1. telefon, 2. pót pelenka 3. innivaló)...

Annyira megtetszettek a kis kövirózsák, hogy három kidobásra ítélt üvegpohárba "mini" sziklakertet készítettem, bentre, az ablakpárkányra.

A pohár aljába 1 réteg átlátszó üvegkavicsot tettem, rá 1 réteg agyaggyöngyöt (vizet megfogja, raktározza) és felülre 1 vékony réteg földet. Erre helyeztem rá a kis kövirózsákat.

Egyetlen dolog van, ami a dvd-zés alternatívájaként felmerülhet Eminél, ha a rossz idő vagy a kánikula a szobába rekeszt bennünket: a festés. De mivel a vízfestéket sosem találom ilyenkor, ellenben a textil festék a nappali dohányzóasztalában "lakik", így ezt adtam Emi kezébe. Mivel a drága textil festéket sajnáltam volna elpazarolni a papíron, ezért egy kopott lámpabúrát adtam Emi keze alá.

Ez lett a végeredmény:

A helyét is megtaláltuk már a gyerekszobában:

Évekig sportot űztem abból, hogy január végén sorra vásároltam az impresszionista festményekből álló, leértékelt Taschen naptárakat a Deák téri Képeslapboltban. Merthogy olyan szépek... és olyan sok jó dolgot lehetne belőlük kihozni. De persze nem kezdtem el velük kitapétázni a szobámat.

Ezt a különleges naptárat szintén egy kiárusításon sikerült megvennem a Szépművészeti Múzeum shop-jában.

Először csak a képek ragadtak meg, majd elkezdtem böngészni a naptár hátoldalát, hogy mit is ábrázolnak. Mint kiderült, speciális zsidó házassági szerződések, XVII-XVIII. századi művészi példányai.

Ketubah - Házasságlevél, vagy házassági szerződés. Műalkotás, mely jelképezi és megörökíti a házasság megkötését.

Olyan díszes, művészi módon megalkotott dokumentum, melyben a házasulandó felek rögzítik egymásnak tett ígéreteiket, közös életük alapjait meghatározó gondolataikat, kinyilvánítják érzéseiket. Az esküvőt követően az otthon díszhelyére kerül, emlékeztetve őket egymás iránti elkötelezettségükre. (forrás: http://ketubah.hu/#/4/mi-a-ketuba)

1-2 évig őrizgettem, míg nem érkezett el az ideje a felhasználásnak. Már a boltban tudtam, hogy az esküvőmön szeretném majd meglepni a férjemet, egy gyönyörű képpel, amit a naptár lapjaiból állítok össze. Mindig is szerettem az Ószövetséget, különösen sokat adtak a bibliai történetek a házasságkötésünk előtt, mintegy felkészítettek a női szerepekre.

Nem volt könnyű kiválasztani azt az 5 naptárfotót a 12-ből, ami felkerülhetett a képre. Úgy számoltam, ennyi fér el a francia ágy fölé. A kivitelezést persze profikra bíztam, ugyanis a mérete elég tekintélyes, 55*150cm. A Bem rakparton levő képkeretező üzletet választottam (rakpArt Galéria), nem jártam ugyan korábban náluk, de az üzlet előtt sokszor sétáltam és mindig csodáltam a munkáikat. Nem is csalódtam, rendkívül nagy választék volt, mind a keretekből, mind a paszpartuból. Bár először furcsán néztek rám, hogy egy filléres naptárnak minek választoka drága keretek közül, de a végeredmény őket is meglepte.

... és ilyen jól mutat a falon.

Szeretem a "sorsfordító" történeteket, amikor valaki mer egy nagyot lépni a biztosból a bizonytalanba, hogy megvalósítsa álmait. Zsófi, akiről a Legutóbbi alkotás bejegyzésemben írtam, ilyen bátor lány. Néhány éve nyitott kis könyvkötő üzletet a Moszkva térről a Várba siető kis utcában. Pici, de annál hangulatosabb a műhely, ahol a hatalmas gépek uralják a teret, a tekintet mégis elkalandozik a sok szép papír alapanyag láttán.

Az üzlet elsődleges célja ugyan a régi, értékes könyvek megóvása, javítása. De Zsófi pedagógus lévén kiscsoportos foglalkozásokat is tart érdeklődők számára, ahol az 5 alkalmas sorozat alatt lehet elkészíteni az A6-os méretű kis jegyzetfüzetet. Néhány éve én magam is "szakkörös" voltam és kitanultam Nála a könyvkötés gyönyörű mesterségét, persze az időigényessége miatt nagy gyakorlatra azóta sem tettem szert...

Íme az első és mindezidáig egyetlen saját kézzel alkotott kis jegyzetfüzetem.

A szintén Tőle tanult doboz "építésnek" azonban sok hasznát vettem a lakásberendezésben, csinosításban:

újságtartókat,

cd-tartót,

jegyzetlap-tartót,

recept-tartót,

gyerekjátékokat elnyelő dobozokat építettem és tettem mutatóssá azzal, hogy beborítottam merített papírral.

A Matató Műhely címe: I. ker. Várfok u. 8.

Nyitvatartása:

Hétfőtől-Csütörtökig: 10 órától 13 óráig, 15 órától 17 óráig

Pénteken: 10 órától 13 óráig

Bejelentkezés szakkörre: telefonon 06-20/5817423

További érdekességek a Műhelyről, itt.

Zsófiról az Éva Magazin 2011. januári számában is olvashattok a Vargabetű sorozatban.

http://www.evamagazin.hu/otthon/16093_8222minden_konyvnek_lelke_van8221.html

Nagyon szeretem a kendőket, egész szép kis kollekcióm gyűlt már össze. Tavaly kaptam egy fél tucat különböző méretű-színű-mintájú kendőt. Egyet-kettőt használatba vettünk Emivel.

A nagy méretű, macis kendővel nem tudtam megbarátkozni és a nyakamba kötni, vagy vállra teríteni, nem az én stílusom ... van ilyen.

Emi viszont nagyon szereti a macikat.

Így jött az ötlet, hogy "öltöztessek fel" vele egy IKEA/Granat párnát.

Természetesen kisebb méretű kendővel is lehet hasonló dekorációt készíteni. Az sem baj, ha nem teríti be teljesen a kendő a párnát, hanem kilógnak a csücskei, főleg ha az alap párna színes, mint ebben az esetben is.

Még egy ötlet: a kendőt ajándék csomagolásra is kitűnően lehet használni, akár párna az ajándék, akár egy üveg bor, vagy egy doboz bonbon.

Néhány éve egy külföldi utamon sikerült szert tennem (igaz elég borsos áron) két sablon könyvre, amihez cd-rom is tartozik. A hatalmas választékból a két kedvenc stílusomat választottam, a szecessziót és a 20-as évek art deco formavilágát. (utána néztem, nálunk a Vince Kiadó forgalmazza ezt a sorozatot)

A cd-rom-on levő minták, annak idején eredetileg tapéta és textil minták voltak.

Ha esetleg valakit érdekel és hasonlót keres a net-en - hátha használtan hozzá lehet jutni -, megadom a kiadót: The Pepin Press / Agile Rabbit Edition.  

Amikor megláttam ezt a mintát, rögtön tudtam, hogy ezt a lakásban szeretném majd megjeleníteni valahogy. 1-2 évet várnom kellett, míg időszerű lett a terv, hiszen épp akkor adtam el a kis garzonomat.  Az új lakásunk felújítása során azonban körvonalazódni kezdett a projekt. A festéskor vásároltunk egy vödör csokibarna festéket és megkértük a festőt, hogy a nappali egyik falát teljesen barnára fesse, míg a többi fal és a mennyezet legyen fehér.

Majd szereztünk egy kölcsön projektort és a cd-n levő mintát rávetítettük a falra. Ezt követően a fehér és a maradék barna festékből kevertünk 2 árnyalatot, egy alig barna, homok színt és egy közép mogyoró színt. Meglepően egyszerű volt a falra vetített mintát követni és megrajzolni, kiszínezni a virág folyondárt. Mivel vizesen nem volt egyértelmű, hogy milyen lesz a sötét barna alapon a fehér rajzolat, a biztonság kedvéért, egy ebédszünetnyi kihagyás után még egyszer átfestettük a mintát. Alkotótársam Mazsa volt és mondanom sem kell, hogy munka közben nagyon jókat mulattunk.

Nem találtam jobb szót, erre az angol kifejezésre, ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy kézműves technikákkal egyedivé teszek egy amúgy tömegterméket. Általában a tömegtermék olcsó és jellegtelen.

Példa 1: Tesco gazdaságos fehér body-t textilfestéssel tettem ünnepivé a Karácsony alkalmával Emília számára.

Ehhez textilfilcet és sablont használtam. 10 percnél nem több az elkészítése. Az egyiket angyalok díszítik, a másikon pedig Mikulás érkezik rénszarvas-szánon.

Példa 2: Rossmann üzletekben lehetett kapni kiárusításon ezt az egyszerű nesszeszert (ár: 500-1000,-Ft), ami azért tetszett meg, mert pamutos a külseje, így szintén alkalmas a textilfestésre. Az egyikben smink apróságokat lehet tartani (mióta nem dolgozok ez a téma lekerült a napirendről), a másikban baba-alapszettet tartok (2 pelenka-törlőkendő-krém-partedli-kanál-csere harisnya), arra az estre ha pár órára elindulunk csavarogni Emivel és közben "esemény" (értsd: etetés-pelus csere) várható. Szintén textilfilcet és sablont használtam. A sablont magam rajzoltam és vágtam ki 2mm-es matt műanyag lemezből.

Példa 3: Kika legolcsóbb, fehér (1.500,- Ft körül) olvasólámpáját színes decoupage papír-fecnikkel (kb. 2cm*2cm) kasíroztam fel. Mivel gömbölyű felületre kellett ragasztani, ezt a méretet találtam a legfelelőbbnek, hogy ne gyűrődjön, hanem szépen ráfeküljön a lámpa testre. A fecniket kézzel téptem, így a papír szélei még jobban ragadnak. Ragasztóként a papír ragasztásnál használt keményítős-Planatolos általam kevert alapragasztót használtam.