Saját kézzel

Idegen tollakkal ékeskedem ezúttal... ugyanis más is bír kreatív vénával a családunkban :-) Sógornőmtől kaptuk ez a memory játékot, ami azon túl hogy nagyon igényes kidolgozású és pont megfelelő méretű, még családi fotóalbumnak is beillik, ugyanis a tavalyi szüret képeit kell párba rendeznünk a játék során.

Mivel tökéletes karácsonyi ajándéknak tartom ezt az ötletet, bemutatom az elkészítését. A kiválasztott fotókat azonos méretűre vágjuk, formázzuk a képszerkesztő programban, majd mindegyikből kettőt nyomtatunk (nyomtattatunk), lehetőleg színesben. A fotókat 5mm-es papírlemezre kasírozzuk és óvatosan kisimítjuk. Érdemes profi papírragasztót venni. pl. Planatol, ugyanis a kártyalapok a játék során erősen igénybe lesznek véve. A lemez másik oldalára tetszőleges dekorpapírt ragasztunk. A mi kártyáinkon egy szép piros, virágindás Tassotti papír van. Ha megszáradtak a felragasztott papírlapok, a kártyákat méretre vágjuk. Ezt a lemez vastagságot nem ajánlom sniccerrel vágni, mert rendkívül nehéz szépen dolgozni. Ha van otthoni papírvágó gépünk (nem a görgős, hanem a karos verzió), azzal meg lehet próbálkozni, de javaslom inkább egy könyvkötőhöz, vagy a Pantonba elvinni a lemezt és méretre vágatni.

A csomagolás sem lehet mellékes egy saját készítésű ajándéknál, a memory kártyák tárolására is alkalmas kis patchwork zsák tökéletes megoldás lehet.

Végre újra itt a sütőtök szezon! Bár az idei nyáron nem sok nap érte a nagyi kertjében a tököket, így nem olyan édes mint általában, de leves alapnak így is tökéletes lesz :-)

A bevált összetevőket most egy újdonsággal kombináltam: 1 közepes sütőtököt és 2 kisebb krumplit megpucoltam, felkockáztam, majd egy Knorr levesalappal együtt feltettem főzni. Amint az összetevők megpuhultak, pürésítettem. Feltétnek tökmagot és fenyőmagot pirítottam a leveshez.

(lányaim tányér alátétje a tavalyi Micimackós naptárból készültek, egyszerű laminálással)

Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy saját babzsákot varrjak, így nekiálltam kutatni a net-en az alapanyagok, szabásminták után. Egy-két nap után mindent megtaláltam, szabásmintát az Online Varrótanfolyamtól rendeltem, bélésanyagot a Rokka méteráruban, külső huzatnak valót egy bútorszövet boltban vásároltam, a belevaló polisztirol gyöngyöket pedig a közeli Tüzép telepen.

A legizgalmasabb résznek a szabásminta papírra másolása és a szabás bizonyult, mivel át kellett rendezni a nappalit, hogy elférjen a közel 3m*4,5m-es szabásminta, és a 150cm széles, 10m hosszú anyag a földön. Merthogy a szomszéd anyukával összeálltunk és egyszerre szabtunk-varrtunk mindketten 1-1 zsákot. Mivel a szabásmintához részletes, képekkel illusztrált leírást kaptunk, így könnyen ment minden ezt követő művelet. Ami a varrást illeti..., ugyanis a zsákok megtöltése nem volt egy könnyű feladat. Az óriási, 250l-es zsákot 15 percen keresztül tartani, hogy belemenjen a zsákba a sok szabadulni akaró gyöngy, igazi férfimunka volt.

De megérte!

Már hónapok óta nyúztak a lányok, hogy készítsünk ugróiskolát a lakásba. Az étkező-nappali kisebb átalakítása után végre lett is hozzá hely. Elővettem egy 2 éve félretett kicsit foltos nyers színű IKEA rongyszőnyeget (újonnan kb. 7ezer Ft) és a textilfestékeket. Majd kartonból lemodelleztem, hogyan fér el a tíz mező a szőnyegen, a 25*25cm-es nagyságú négyzet lett az a méret, ahol optimálisan kihasználható volt a felület. Lefektettem a papír lapokat a szőnyegre és körbefestettük Emivel a négyzeteket, különböző színekkel. Emi persze a harmadik mezőnél megunta és rám hagyta a befejezést.

Mióta ezt használjuk az ötéves nagylányom nem hagyja ki az 1-től 10-ig való felsorolásból a nyolcat :-)

Az idei szüret elhúzódott kicsit a májusi esőzéseknek köszönhetően, de július elején még így is több maroknyi levendula csokrot tudtunk összegyűjteni a Balaton felvidéki kis szőlőnkben található levendula bokrokról. A csokrokat a lefele lógatva szárítottam, majd lemorzsoltam. Ruhaillatosító illatzsákokat gyártottam belőle, kétfélét.

Az egyik a karácsonyi potpourris szívecskék remake-je: mosógépben rózsaszín-lilára színezett színfogó kendőből szívecske formát varrtam, ezt töltöttem meg a száraz, de még illatos levendula szemekkel. Bár felkészültem illóolajjal is, hátha fel kell turbóznom a virágszemeket, de nem volt rá szükség, olyan átható volt az illat a levendula szemek lemorzsolása után. Ezt a feladatot, mondanom sem kell versengve végezték el lányaim.

A másik pedig egy egyszerű verzió: nyers lenvászonból apró zsákocskát varrtam és sima filctollal díszítettem, ill díszítettük a lányokkal egyetemben. Ebbe is frissen morzsolt levendula szemeket töltöttem.

Az idei nyáron végre sikerült eljutnom a Magyar Provence levendula ültetvényére, Monoszlóra. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően nagyon csinos kis porta fogadott bennünket a falu végi szőlő birtokok között. A fogadtatás is nagyon kedves volt, hiszen rögtön saját gyártású levendula szörppel kínáltak bennünket a háziak, körbesétálhattunk a francia és angol levendula ültetvény sorai között, a gyerekek hintázhattak egyet a kertben és volt lehetőség levendula szüretre is. Ami viszont a legjobban elvarázsolt, az összegyűjtött receptekből álló kis könyvecske volt, amiben a sültektől kezdve a lekvárokig, szörpökig, süteményig szinte minden fogást meg lehetett találni, persze mindegyikben pikáns összetevő az illatos lila virág.   

Amit még nem próbáltam, de jövő nyáron feltétlen kipróbálom a frissen szedett virágból: levendula buzogány.

Folytatódik a Zpagetti mániám, azaz most már inkább Tek-Tek mániának kell hívnom, mert a beszerzési forrásom (Fonalland) egy újabb, kedvezőbb áru pólófonallal kereskedik.

A sálak után további nyakbavalókat készítettem, amihez különböző gyöngyöket, charm-okat vásároltam a Gyöngy-házban és a Kreatív Ékszerben.

A legegyszerűbbek: felfűzni a gyöngyöt, 1-3-5 soros pólófonalra, majd a nyakrésznél összekötözni a több sor fonalat, hogy ne csússzanak el a szálak és elrejteni a fonal végét a csomó alatt.

Félhaladóknak: fonással kombinált lánc, karkötő, 3 ágú fonalból sima fonás közben 1-1 gyöngyöt fűzünk fel a fonalra. Halszálka fonással akár 6-8 féle különböző színt kombinálhatunk, ezzel a technikával övet is készíthetünk.

Trükkös: ha a rövidebb láncokat szereti valaki, akkor egy makramé csomózásos technikával készíthet "csúszó" csomót, amivel szabályozni lehet a lánc hosszúságát (Lásd: piros gyöngyös, 1 soros lánc)

Drága pénzen bárki tud jó alapanyagot beszerezni a kézműveskedéshez, hiszen rengeteg bolt, webáruház áll rendelkezésre. De ahhoz, hogy egyedi és olcsó anyagokhoz jussunk, szükséges egy kis vadász-szellem, azaz kitartás és szemfülesség. Bemutatom a kedvenc lelőhelyeimet:

Bolhapiac (Ecseri, PeCsa, ...) a legrégibb és legkézenfekvőbb, mivel kiszámítható a nyitvatartás és a kínálat. Találhatunk régi csipkéket, retro ruhákat, táskákat, bizsukat szép számmal, de ha kis bútort akarunk venni, abból is nagy a kínálat. Férfinépek is szívesen elnézelődnek az Ecserin a katonai egyenruhák, kerékpár alkatrészek, régi fényképezők, könyvek között.

Ezt a kitűzőt bolhapiacon találtam és nagyon feldobja a kedvenc boleromat.

Adománybolt (Charity shop) egy viszonylag új kezdeményezés itthon (külföldön már láttam ilyet korábban a Vöröskereszt szervezésében). Lényege, hogy ingyenesen átadhatjuk a megunt holmikat és a bevételből finanszírozzák a helység bérleti díját és az eladó bérét. Előnye, hogy rendkívül olcsó, viszont sok a kacat, türelem kell, hogy átnézzük a polcokat.

Itt kerestem csetreszeket a kis virágaimhoz és találtam rá a kerámia hamutálra, tejkiöntőre és anyag bögrére. Hasonlóan ültettem be pozsgásokkal, mint tavaly az üvegpoharakat.

Itt nem csak találhatsz, hanem a felesleges holmikat oda is adhatod, így lesz otthon helyed az új szerzeményeknek :-)

Turkáló - amit én elsősorban méteráru beszerzéskor keresek fel. Nem csak a lakástextileket nézem át, hanem a ruhákat is: sokszor egy szép színű, jó anyagú pamut póló vagy vászon ing is lehet jó alapanyag párnához, táskához. Tipp: érdemes figyelni a havi készletváltásra, mert az utolsó napokban általában 50% áron juthatunk hozzá a ruhákhoz, függönyökhöz, terítőkhöz.

Ebből a vidám színű textilből sajnos csak egy másfél méteres darab volt az üzletben, de három kerek párna született belőle.

A Re-szütyős virágos bevásárlótáska is a turkálóban várt rám, asztalterítő formájában.

Méteráru boltok - általában minden boltban van egy kosár tele maradék textil darabokkal, néhányszáz forintos darab áron. Ha van időd átforgatni a kupacot, itt is találhatsz mutatós darabokat.

A könnyű kis sálakat is maradékokból varrtam.

Garázsvásár - ez lehetőség is az elmúlt években kapott nagyobb teret nálunk. Általában költözés, vagy az éves lomtalanítás előtt teszik ki a családok a használaton kívüli tárgyaikat eladásra a saját lakásukban vagy garázsukban. Szintén nagyon olcsó beszerzési forrás, de kell hozzá szerencse, hogy megfelelő cuccokhoz juss. Vannak közösségi garázsvásárok is, ahol 2-3.000,-Ft helypénzért kaphatsz asztalt és akár Te is megszabadulhatsz a saját holmijaidtól. Az információkat a lehetőségekről elsősorban a Facebook-on találjuk.

Kislányom által megfestett lámpára egy garázsvásáron bukkantam rá.

Tchibo, Lidl - nem gondolnánk, de meglepően jó áron lehet néha kifogni kreatív anyagokat, kis szerszámokat a szupermarketekben. Hozzánk Lidl áruház esik útba és ha időben kezembe kerül egy szórólap, akkor értesülök az aktuális ajánlatokról. Hátránya, hogy szezonális, tehát ritkán lehet ugyanazt a terméket megvenni az akció végeztével. Karácsony, húsvét és iskolakezdés előtt azonban mindig lehet számítani színes, mintás kartonpapírokra, nyomda szettekre, cikk-cakk ollókra és egyebekre. Nekem a régóta vágyott pirográfot sikerült kifognom pár éve az aktuális kínálatból. A Tchibo pedig egy egészem új forrásom, eddig "ellenálltam" az online ajánlatdömpingnek, de a mostani papír-kézműves katalógusra nem bírtam nemet mondani és vásároltam új vágólapot és szerszámokat.

Sokan talán idegenkednek attól, hogy régi, kopott, mások által használt holmikat vegyenek birtokba, de azt gondolom, hogy nem árt ebben az őrült fogyasztói kényszerben néha a fenntarthatóságra is gondolni és megkeresni, megtalálni egy-egy szép régi tárgy új funkcióját, ahelyett hogy folyton új dolgokat vásárolunk.

Utolsó hete van a Farsangnak, dokumentálom gyorsan az elmúlt hetek eseményeit:

Február elején nyílt meg a Három Hét Galéria új kiállítása és rögtön a második héten ovis csoportot fogadtunk vendégül, akikkel farsangos álarcokat készítettünk papírból.

Emi lányom óvodájában a magyar népmesék volt a hívótéma a Farsangon, így elővettük a nagymama által megőrzött ruhákat, kézzel hímzett fejkötőt, amiben annak idején én játszottam a gazdag lányt az Egyszer egy királyfiban...

Farsang utolsó hétvégéjén pedig nem maradhatott el a családi események közül a közös fánkozás az unokatesókkal.

Lelkesedésem új tárgya: a póló fonal, ami egyrészt azért jó, mert maradék anyagok újrahasznosításából született, másrészt a vastagsága, rugalmassága miatt rendkívül jól felhasználható.

A Fonalland akciója keretében hat gyönyörű színű gombolyagot rendeltem és az első darabot kézzel kötöttem, mivel a vastag fonalhoz illő vastag (10-12mm) kötőtű illetve horgolótű után még szaladgálnom kellett. A kézzel kötés technikája nagyon egyszerű, gyakorlatilag a kötést imitáljuk úgy, hogy a két kezünk, karunk lesz a két kötőtű. A szemek felszedésénel kell csupán jobban odafigyelni, hogy egy-azon irányból hurkoljuk a fonalat, utána már csak át kell húzni a fonalat a régi hurkon és a másik kezünkre áttenni az új szemet.

Egy 10 szemből álló sál (kb. 2m hosszú) anyagigénye kb. 30-35 dkg és elkészítése kb. 25-30 perc.

WORKSHOP: a technikát bemutatom egy tanfolyam keretében szeptember 27-én szombaton 16h-tól a Három Hét Galériában (XI. Bartók Béla út 37.)... jelentkezés Facebook-on

„Mazsát majd’ 10 éve ismerem meg, igaz akkor még Sebők Zsófinak hívták….”… hangzott ez a mondat 2011-ben… azóta lassan a 10-ből inkább 15 lesz :D…. de azért még mindig mazsa vagyok, meg még mindig sebők zsófi is… gyanítom ez nem is fog egy darabig változni :D…. 

Én eddig leginkább csak olvasója voltam a blognak, meg néha picit szereplője is, de Sárának csak sikerül belerángatnia mindenféle mókába…és én ezt mennyire szeretem :D….

 … és akkor egy számomra nagyon kedves történettel kezdeném… a darumadarakról…

Nem vagyok különösebben babonás, sőt, semennyire nem vagyok az. Ez a legenda évekkel ezelőtt mégis nagyon megfogott…

Japánban a daru és a teknősbéka a hosszú élet szimbóluma. A daru a taoista halhatatlanok szent madara. Felettébb szerencsés előjelnek számít. A legenda szerint, úgy 800 évvel ezelőtt, egy taoista szerzetes szemtanúja volt egy daru és egy kígyó közötti harcnak. Ez a különös küzdelem ihlette meg a szerzetest a Tai-Ji harcművészetet kialakítására.

A japánok úgy tartják, hogy 1000 hajtogatott daru a hajtogatás közben elképzelt kívánság beteljesülését jelenti.

Él Hiroshimában egy történet, ami egy 1943-ban született fiatal kislány, Sadako Sasaki nevéhez fűződik és így hangzik:

Szadako mindössze két éves volt, amikor az atombombát 1945. augusztus 6.-án Hirosimára dobták. Ahogy növekedett, erős, bátor és sportos lánnyá vált és minden vágya az volt, hogy sportoljon és testnevelő tanár legyen. 1955-ben 11 éves korában, amikor egy versenyre gyakorolt, hirtelen megszédült és összeesett a földön. Megállapították, hogy leukémiában szenved. Szadako legjobb barátja egy japán legendát osztott meg a lánnyal az 1000 darumadár legendáját. Szadako remélte hogy az istenek teljesítik kívánságát és meggyógyul, ezért elkezdte hajtogatni a madarakat. 644 darabot sikerült befejeznie mielőtt 1955. október 25.-én 12 éves korában, a kórházban meghalt. Barátai és iskolatársai meghajtogatták a maradékot és az 1000 darut Szadako sírjába helyezték. Bátorsága és kitartása arra ösztönözte barátait, hogy aláírásokakt gyűjtasenek Japán szerte és kezdeményezzék egy szobor építését, mely Szadako és mindazon gyerekek emlékét őrzi, akik áldozatul estek az atombomba támadásának. 1958-ban felavatták a Hirosimai Béke Parkban a szobrot, ami Szadakot ábrázolta egy arany darumadárral a kezében.
Napjainkban, az emberek a világ minden részéről darumadarak ezreit hajtogatják és küldik Szadako emlékművéhez, melyeket a szobor melletti átlátszó szekrényekben helyeznek el.

Eddig kétszer hajtogattam ajándékba darumadarat… pontosabban kétszer hajtogattam ajándékba ezer darab darumadarat… és a legendában lehet valami, minden egyes darabnál arra a valakire gondoltam, akinek készült, és ahogy egyre csak gyűltek a kis madárkák, annál nagyobb szeretettel készültek…

Nem utolsó sorban pedig amellett hogy vicces, megdöbbentő, és nem egy szokványos ajándék lehet, ezer darab daru igen mutatós tud lenni … 

Nagy mozi rajongó vagyok, de nem bírom a rózsaszín lányregényeket (kivéve a BBC-s Büszkeség és balítéletet). Minek írok akkor Valentin nap alkalmából filmajánlót? Csak :-) Íme az én Top 3 szerelmes filmem:

N^o 1. A nő kétszer / Sliding door (angol)

abszolút kedvenc, nemtudomhányszorvégignéztem, pedig G.P. színésznőt egyáltalán nem csípem egyébként, de ebben az angol miliőben mégis elhiszem neki, hogy lesz happy end a mi-lett-volna-ha történet végén. a film zenéje pedig évekig az ébresztő cd-m volt reggelete :-)

N^o 2. Nyakunkon az élet / Reality Bites (amerikai) egy film 1994-ből :-), hát igen, akkor voltam 20 éves, nem meglepő, hogy beszippantott ez a film, bár a story nem túl erős, de a hangulata és pimasz bája a két főszereplő rajongójává tett (kár, hogy ritkán kapnak jó filmszerepeket)

N^o 3. Harcos és a hercegnő (német)

bár egy kicsit lassú ez a film, de életszerű-életszagú, tele bátortalan lépésekkel, elutasítással, reménykedéssel, nagy ugrással a semmibe.

további "furcsa" szerelmes filmjeim a múlt évszázadból :-)

Mielőtt felkel a nap (Before Sunrise), Zongoralecke (The Piano), A szerető (L'amant), Gilbert Grape, Pop, csajok, satöbbi (High Fidelity), Lopott szépség (Stealing Beauty), A Paradicsom... és a Pokol (Jean de Florette / Manon des sources)

Bár marketingből írtam a diploma munkámat, mindig bedőlök az olcsó reklám fogásoknak, úgy mint kuponfüzet, 1-et fizet 2-t kap és persze a pontgyűjtő akciók... Most éppen a Spar-os Alessi bögrék hoznak harci lázba.

Férjem névnapjára készítettük a kislányaimmal ezt a lufis bögrét. Mindenki belemárthatta a hüvelykujját két különböző színű porcelán festékbe és nyomdáztunk vele a bögrére. A lufi kötelét vékony ecsettel vittük fel egy kis száradás után, nehogy elmaszatoljuk a lufikat. Persze nem lett tökéletes és egy-két festékes üveg kiborult a nagy alkotásban, Eszti ruhácskáját sajnos nem tudtam már megmenteni, de a lényeg: nagy örömet szereztünk Apának.

A másik szívecskét mintázó bögre Valentin napra készült, szintén ujjlenyomattal :-)

"Csakazértsem" vettem karácsonyi csomagolópapírt, hanem idén is újságpapírba csomagoltam az ajándékokat, igaz ez praktikusnak is bizonyult, mivel gyümölcsön érlelt pálinka, 3 féle chutney és narancslekvár került a szeretteim meglepetései közé. Persze igyekszem karácsonyi mintájú-színű újságlapokat vadászni a félretett lakberendezési vagy dekor újságokból.

A gyerekeknek pedig vászonzsákba tettem a játékokat, amit vasalhatós fóliára nyomtatott, internetről levadászott rajzokkal tettem megkülönböztethetővé.

Extra meglepetés szintén a gyerekeknek: IKEA-ban vettem 1kg cukorkát, amit bébikajás üvegekbe töltöttem, mintalyukasztóval kivágott, aranyszínű fenyőfa, csillag alakkal díszítettem, vagy pedig apró játék figurákat ragasztottam az üveg tetejére Blutack-kel (vagy Nebuló gyurmaragasztóval, ami maradéktalanul eltávolítható mind az üvegről, mind a játékról).

Ki mondta, hogy a Karácsonyt csak fahéj-szegfűszeg-narancs illat lengheti körül? Idén nálunk enyhe rózsa illat volt a sláger. Honnan jött az ötlet? Hát a tavalyi zöld mániám miatt a karácsonyfa is kiwi zöldre sikerült, aminek nem volt túl nagy sikere, ezért úgy döntöttem, kedvezek a lányosnak és rózsaszín-fehér "királylányos" lesz az idén (értsd: 2013-ban) a dekoráció.

Ennek egyik fő eleme volt a fehér sóliszt gyurma és filc díszek, valamint a rózsaszín illatzsákok.  A zsákokat használt színfogó kendőkből varrtam. Mivel lányos ház vagyunk és a ruhák többsége rózsaszín, piros, lila, narancssárga ezért a mosás után a kendők gyönyörű színekben pompáznak, amit nem volt szívem kidobni és félretettem, "jó lesz az még valamire" felkiáltással. Nemrégiben jutott eszembe, h illatzsákot lehetne varrni belőle, hiszen az anyaga kicsit lyukacsos, engedi szellőzni, illatozni a benne levő virágszirmokat, potpourrit.

2 különböző formájú szív formát vágtam ki kartonból, kb. 8-10cm magasakat és rárajzoltam a kendőkre. Nem vágtam ki, hanem a varrógép zipzár programjával 2-3mm széles öltéssel sűrűn letűzve varrtam össze a 2 réteget, követve a szív formát. Alul hagytam 2 cm nyílást. az öltés mellett kívülről levágtam a felesleges anyag darabot, megtöltöttem a zsákot virágszirmokkal (40 éves szülinapi csokor maradékaira cseppentettem pár csepp illóolajat) és összevarrtam a lyukat a zsákon. Kézzel varrtam fel az 1cm széles organza szalagot a szívre, masnit mintázva.

Már tervbe vettem, hogy az idei levendula szüret után, levendulás zsákokat is készítek.

:-) Valentin napra is jó ötlet.

Igaz, már bő egy hete az új évben járunk, mégis megírok még néhány karácsonyi bejegyzést, lesz idén is Karácsony!

Mivel tavaly befürödtem egy kicsit az első adventi kalendáriumommal, mivel a 3 éves lányom egy nap alatt 6 csomagot pakolt ki, most újítottam és csak egy nagy zsákot varrtam, amiből mindennap húzhattak egy-egy apró édességet. (megjegyzem most fele akkora sikere sem volt a csokinak, mint tavaly, még mindig félig van a zsák..., lehet h túl magasra tettem fel a lépcsőfordulóban...)

Készítése: elővettem egy régi zsákot, ami évek óta várta jobb sorsát (talán pénzszállító zsák volt az előző érában) és néhány zöld árnyalatú filc darabot. Szabad kézzel megrajtoltam a fenyő sablont, majd rétegenként kivágtam a filc darabokból a "fenyő ágakat" és kézzel felférceltem a zsákra.

Vékony piros selyemszalagból 20cm-es darabokat varrtam a zsákra elszórva, amire műanyag kis gömböket (forrás. Hobbyművész) fűztem, amit előtte megtöltöttem m&m csokigolyókkal.

Nagy sikere volt a zsáknak (a csokinak, mint már említettem kevésbé...)

A történet ott kezdődik, hogy 2 éve a sövény metszésekor lehulló ágakból Emi és a nagyszülők megépítették Füles kunyhóját (emlékszel még erre a Százholdas Pagonyból?). Idén nyáron azonban Emi felszámolta a kunyhót, mondván "most már elég volt belőle", de nekem nem volt szívem kidobni a sok "jóvágású" faágat, hanem elterveztem belőle a karácsonyi ajtódíszt.

Ehhez az egyforma ágakat kicsit méretre kellett igazítani, ami elég sok időt vett igénybe, mert fűrésszel, metszőollóval próbálkoztam, még egy harci sérülést is szereztem, úgyhogy ezt az eljárást nem javaslom senkinek, legközelebb én is inkább kölcsönkérem a szomszéd ágvágóját...

Szóval az ágakat egyre rövidebbre igazítottam, hogy egy fenyőfa formát adjanak ki az egyre rövidebb faágak és vékony madzaggal felfűztem, az ágak között 2-2cm távolságot hagytam, hogy a későbbiekben könnyen díszíteni lehessen.

A sóliszt gyurmát Emivel közösen készítettük el, mézeskalács formákkal szaggattuk a díszeket és elsősorban gyöngyökkel díszítettük. Kísérleteztem a különböző vastagságú-vékonyságú sóliszt gyurma tésztákkal, a nagyon vastag (1-2cm) nem vált be, mert nem száradt ki rendesen. A nagyon vékony (2-3mm) viszont érdekesen felpödrődött száradás közben ez néhány formának előnyére vált pl. harang. A díszeknek még frissen lyukat fúrtunk egy hurkapálcával, majd sütőbe toltam és alacsony fokozaton, nyitott sütőajtó mellett szárítottam kb. 2 órán keresztül, közben meg is fordítottam őket. További kísérlet volt a tészta kinyújtásakor horgolt csipke terítő lenyomatot készíteni és utána kiszaggatni a formákat, valamint a sütidekorációs betűsablonokkal feliratot tenni a díszekre.

A kész, kiszáradt sóliszt gyurma díszeket vékony, piros selyemszalaggal kötöttem fel a fenyőfa forma ágakra. A fűzéshez tompa hegyű, kisfejű hímzőtűt használtam (ezt 4 évesek is kézbe vehetik).

Először rendeztünk nagyszabású szülinapi bulit Eminek és bár aprósütit jobban szeretek sütni, nekiálltam a torta gyártásnak. Mivel az unokatesókkal együtt ünnepeltünk: két szülinapi és egy névnapi tortát is készítettem. A díszítésre sajnos már nem maradt időm, így messze elmaradok a barátnők által FB-ra posztolt tortacsodáktól, de nem adom fel... jövőre majd jobban belehúzok. Készült moldáviai túrótorta rózsaszín drazséval, svájci répatorta marcipán szívvel díszítve és cukkinis csokis torta maciformában. Nagyi mesetortája szintén túrós-gyümölcsös volt és a tetején megjelent Emi jele a "korona" és az ovis katicák is (Katica csoportba jár :-) Nagyon bevált a szilikon maci forma, amit most használtam először és a Süteménydíszítés újság mellékleteként kapott betűkinyomó is praktikusnak bizonyult.

A bulihoz persze sós rágcsálnivaló is dukál, ehhez pisztráng és tőkehal pástétomot vettem készen és 2 féleképpen készíttem el. Hidegen: az óriáskagyló tésztát kifőztem (al dente) és miután kihűlt, belekanalaztam a pástétomot és egy kis füstölt lazacot tettem mellé. Melegen: az óriáskagyló tésztát bolognai húsos-fűszeres töltelékkel töltöttem, tetejére reszelt sajtot tettem és a sütőben 15 percet sütöttem. Másik meleg favorit a leveles tészta csiga. Ezt általában pestoval kenem meg vékonyan, reszelt sajtot szórok rá, feltekerem, mint a beiglit és 2cm széles csigákat vágok belőle. Most ezt is halas pástétommal kentem meg. Nagyon hamar elkészül (hála a bolti kinyújtott-feltekert kiszerelésnek) és mindenki szereti.

Mielőtt végérvényesen beszippant a karácsonyi hangulat, gyorsan írok egy őszi bejegyzést :-)

Az elmúlt hetekben órákig tartott az óvodából hazavezető 10 perces út, mivel minden bokornál megálltunk bogyót gyűjteni, minden színes fánál leveleket válogatni, ... nem is beszélve az utolsó kanyarnál álló gesztenye fáról.

A bogyókkal nehezen sikerült megbarátkoznom, féltem ugyanis, hogy a csokrokból lepotyogó szemeket a kislányom egy óvatlan pillanatban felszedegeti és megeszi, jó evő ugyanis... De egy net-en látott dekorációs ötlettől vezetve előkaptam egy fél literes sörös kancsót és beletettem a bogyós ágat, ebben aztán potyoghatnak a bogyók. Szép látvány lesz úgy is.

A leveleket kipréselve a múlt héten készítettem őszi képeket, színes kartonnal, ill. dekorpapírral vegyes kollázs technikával. Ragasztani nem kellett, csak elrendeztem a leveleket a kartonon és gyorsan összepattintottam a fémkapcsokat a képkereten.

Elővettem a fényképalbumból is néhány őszi hangulatú, korábbi években készített képet és szintén bekereteztem.

Alig több mint egy éve lakunk kertes házban (na jó, ez enyhe túlzás, lévén a zöld terület alig 10m2) és idén kipróbáltuk a paradicsom termesztést. Igaz ennek is inkább pedagógiai vonzata volt, hogy Emi lányunk lássa, hogyan cseperedik a magból a palánta, majd érik meg a paradicsom. Nagy terméshozammal nem dicskedhetünk, merthogy nyáron hetekig magára hagytuk szegény kis növényeket a nagy kánikulában, így a 4 tő paradicsom összesen nem termett 20 szem termést, ráadásul ennek a fele zöld maradt. Tanulság: ne ültess zöldésget egy dió és egy hársfa árnyékába... Így jött az ötlet, hogy hasznosítsuk a zöldparadicsomot.

Savanyúságként már korábban is ismertem a zöldparadicsomot, a kisebb, formásabb termésekből készítettem is két üveggel.

Néhány éve a barátnőmtől kaptam zöldparadicsom lekvárt, ami nagyon ízlett, ezért elkezdtem keresgélni a net-en receptek után, találtam is belőle számosat, de aztán persze mentem a saját fejem után és ezt készítettem el:

1,5 kg zöldparadicsom

20-25 dkg barna cukor

1 db közepes birsalma (2 db-al már a birs íze fog dominálni, ezt is teszteltem)

1 csomag 3:1 dzsemfix

ízlés szerint citromhéj, citromlé

A paradicsomot és a birsalmát megpucoltam, kis kockákra vágtam, 2-3 órát főztem, majd turmixoltam. Ez után adtam hozzá a dzsemfixet, még egyszer felforraltam és forrón tettem üvegekbe, amiket 5 percig fejre állítottam.

Férjem szerint az idei szezon legfinomabb lekvárja született meg :-)

v2: birsalma nélkül fűszerekkel is meg lehet bolondítani a paradicsomot, frissen reszelt gyömbérrel, őrölt fahéjjal és őrölt szegfűszeggel

Új alternatívát kapott a textilfestés :-) Nyáron kaptam a lengyel unokahúgomtól egy textiltáskát, amit vasalható fóliával díszített. Nagyon megtetszett, ezért utána jártam a hazai piacon a hasonló termékeknek.

Az egyik lehetőség a sima fólia, amit A4-es méretben lehet kapni és sima tintasugaras nyomtatóval bármilyen képet, fotót, szöveget rá lehet nyomtatni, majd a kíván textil felületre rávasalni. A nyomtatásnál figyelni kell arra, hogy előtte tükrözzük a képet (Nyomtatás-Tulajdonságok-Jellemzők-Kép tükrözése), hiszen a vasaláskor megfordítjuk a fóliát és fordítva vasaljuk fel a textil táskára vagy pólóra. A fóliát itt szereztem be és részletes magyar nyelvű használati utasítást kaptam hozzá. Textiltáskákat készítettem először, hogy kipróbáljam ezt a technikát.

A másik opció, kreatív boltokban kapható, jellemzően csillámos, színes fóliák, amiből kivágva a kívánt formát, szintén vasalással díszíthetjük az egyszerű ruhaneműket és egyedi darabokat készíthetünk. Én minta lyukasztóval vágtam ki néhány formát és díszítettem vele a pólóimat.

Még nyár eleji projekt volt a póló nyomdázás, de most jutottam el a dokumentálásig. A képeslap készítés után ki akartam próbálni az újonnan készített nyomdáimat textilen is.

Az egyikre a szívecskés képeslapról vonalas nyomdát használtam, sok színnel. A másikra tengeri motívumokat tettem egy árnyalatban. A formákat a net-en vadásztam, kézzel átrajzoltam a dekorgumira és ráragasztottam a fa nyomda alapokra.

Gyűjtögető típus vagyok, nehezen válok meg dolgoktól, amikről meggyőződésem, hogy fel tudom még használni. Így vagyok a mobil-éra előtti telefonkártyáimmal. Volt olyan ötletem, hogy a konyhában csempe helyett a falra ragasztom, vagy drótra fűzve a plafontól a padlóig térelválasztó függönyt készítek belőle, de most új elképzelésem akadt.

Egy jó szabású konferencián kapott, reklám táskát frissítettem fel a gyűjteményem néhány darabjával. Először próbálgattam az elhelyezést a táskán és mikor megszületett a forma, elővettem a varrógépet. Átlátszó műanyag fóliából (asztal terítőként szolgált) kiszabtam egy olyan darabot, ami követi a táska fedlapjának vonalát és gomblyuk öltéssel rávarrtam a táska elejére. A kártyáknak külön-külön kis rekeszeket varrtam a fólián így kivehető a telefonkártya díszítés és adott esetben ceruzát, telefont, BKV bérletet is lehet bele tenni. Mivel a Balatoni-vitorlás széria 4 kártyáját választottam a táskára, ezért az aljára becsúsztattam egy kb. 1,5m kötelet is "vészhelyzet esetére".

Mostanában nagy divat a régi pólókat felszabdalni és fonalként felhasználni.Láttam már nyakláncokat, karkötőket és sálakat ezzel a technikával a világhálón. Innen jött az ötlet, hogy táskát kössek.

3 különböző színű pólót használtam fel (sötétzöld, világoszöld, fekete). A pólókat kb. 1,5-2cm széles szalagokra vágtam fel, az anyagtól függően.Utólag már okosabb vagyok, nem minden anyag felel meg erre a célra, érdemes próbát végezni, mielőtt egy nagyobb munkába fogunk. A körkötött pólók a legjobbak, mivel nincs oldalvarrásuk és elég vékonyak, így a felszabdalt szalagok kicsit összekunkorodnak oldalt és tényleg hasonlítanak a fonalra. A vastagabb pólók hajlamosak foszlani a vágás mellett és elvékonyodhatnak használat közben.

Hogyan készült a táska? Először kötöttem egy 30*8cm alakú téglalapot, majd körben felvettem a szemeket és körkötőtűvel kezdtem el kötni a sötétzöld "fonalból". A 2. sorban 3-3 szemet, a 6 sorban 4-4 szemet szaporítottam a táska minkét felén (a téglalap rövidebb oldalánál), így egy kicsit hasasabb lett a táska. Az utolsó 5 sorban pedig fogyasztottam soronként 2-2 szemet a táska két oldalán. A kötést leláncoltam, befejeztem és az egyik póló passzé részét belefűztem az utolsó sorba és így készítettem 2 fület, amit horgolással erősítettem meg. A kötésnek köszönhetően nagyon rugalmas a táska 8 kg almával teszteltem, majdnem háromszorosára nyúlt meg a táska.

Lányaim nagyon szeretnek aszfalt-krétázni. A közeli mini-focipályán éppúgy, mint a terasz járólapokon. Ez utóbbit felváltandó a kerítés egy darabját kineveztem "táblának". Édesapám pedig segített a megvalósításban. A durva cement habarcsos falat lecsiszolta kicsit, majd Trinát alapozóval egyszer lekezelte. Ezt követte 3 réteg fekete Trikolor matt zománcfesték. Tényleg könnyen kezelhető, vizes alapú a festék, az utolsó réteget magam mázoltam. Nem annyira mattos ugyan a felülete, mint az igazi táblafestéknek, de az ára jóval kedvezőbb és a kréta szivaccsal letörölhető. ... és ez a lényeg! A tábla megközelítéséhez még szükségünk volt 4db beton járólapra, ugyanis a kerítés mellett van az ereszvíz elvezető csatorna, ezt befedtük a betonlappal, hogy a gyerekek biztonságosan álldogáljanak előtte.

Egy inspiráló felhívásba futottam bele a net-en. Táskákat kell alkotni újrahasznosított anyagokból. Kinyitottam a "vacakos" szekrényt és fél napig gondolkodtam, hogy férfi pólóból, kötött tunikából vagy viaszos vászonból készítsek táskát, majd úgy döntöttem, hogy kipróbálom mindhármat.

Férfipóló -> óriási strandszatyor

Egy XXL-es méretű, de nem túl kellemes tapintású pólót és egy olajfoltos vászon nadrágot áldoztam fel erre a célra. A póló ujjbevarrástól a nyakáig trapéz alakban szétvágtam (3), az alja szegését alul kibontottam, majd kifordítva összevarrtam. Kivágtam az aljából egy 8*9cm-es részt (1), majd 2 oldalt széthúzva összevarrtam (2), így kaptam egy 9cm széles táska alapot. A vászon nadrág egyik szárát szétvágtam és a póló felső részére illesztve kivágtam egy trapéz formát, követve a másik anyag méretét +1-1cm varrás ráhagyásnak. Összevarrtam a vászon trapéz két rövid oldalát, majd színt színre fektetve összevarrtam a trapéz ferde részeit (4). Ez után kifordítottam és a táska tetején a póló anyagra ráhajtottam a vászonanyagból 0,5cm-t, és behajtva letűztem. Nincs teljes bélés a táskában, csak a tetejét erősítettem meg a vászon anyaggal azért, hogy a fülek majd bírják a nagy súlyt. A táska ferde oldalán 3cm széles heveder szalagot varrtam le és ebből alakítottam ki a füleket.

Kötött tunika -> női táska

A mellényszerű, kötött anyagot egyenesre szabtam alul és felül. Mivel a fenti részen egy kicsit húzott volt a ruha eredeti szabása, ezért úgy döntöttem alul is teszek bele néhány pliszét. Egy kiselejtezett lepedőből belső bélést készítettem és összeillesztve a táska darabjait összevarrtam. A táska fülét is a kötött anyagból varrtam úgy, hogy egy vékonyabb heveder darabot burkoltam be a kötött anyaggal. Zipzárral záródik a táska, de mivel ezt csak utólag varrtam bele, amikor már összevarrtam a táskát, egy kis kivetnivalót hagy maga után varrás-technikailag. A kötött anyag varrásával szintén voltak gondjaim, nem ártott volna előtte egy darab kötött anyagon gyakorolnom a strech varrás mintákat...

Viaszos vászon -> bevásárló szatyor

Egy turkálóban vettem ezt a vidám színű-mintájú viszos vásznat, viszont csak otthon szembesültem a méreteivel és formájával (kb. 12 fős ovális asztalra illik), így új funkciót kerestem neki. Évek óta irigykedve nézegettem másoknál a reklám bevásárló szatyrokat, leginkább a Decathlonos "gömbszatyor" forma tetszett, ezért ezt koppintottam le. A viaszos vászonból és egy bélés anyagból egyforma szabásminta alapján kivágtam a szatyor elejét és hátát (1 darabból áll a táska maga és a füle), majd színt színre fektetve, ferdeszalagot tűzve mindkét oldalra, összevarrtam. Ennyi. :-) Ehhez hasonló szabásmintát találtam, itt.

Papíron elkészítettem a szabásmintát, majd kiszabtam a bélést és a szatyor külső részét. Egy darabból áll az eleje és a háta is. A gömbölyű alján egy 2cm széles, 10cm magas szakaszt háromszög formában bevettem, hogy legyen a szatyor aljának egy kis tartása, majd a 2 részt összeillesztettem. A füleket felül varrtam össze először, színt színre fektetve, majd kifordítottam a szatyort és a fülek belső részét készen vásárolt narancssárga ferde szalaggal kívülről varrtam össze.

Annyira megtetszett ez a szabásminta, hogy egy kimustrált zuhany függönyből (a felső 60cm-t tudtam megmenteni) elkészítettem egy bélés nélküli verziót is. Itt a füleket mindkét oldalon ferde szalaggal tisztáztam el. Újításom egy kis zseb belülről, amibe bele lehet gyömöszölni az egész szatyrot, ha nincs rá szükség, így a mérete kb. 8*8cm és belefér a női táskába.

Haladó varróknak itt egy szuper-összecsukható-zipzáras verzió, szabásmintával és részletes leírással.

Le a nylon zacskókkal, éljenek a textil táskák! :-)