Saját kézzel

Igaz, már bő egy hete az új évben járunk, mégis megírok még néhány karácsonyi bejegyzést, lesz idén is Karácsony!

Mivel tavaly befürödtem egy kicsit az első adventi kalendáriumommal, mivel a 3 éves lányom egy nap alatt 6 csomagot pakolt ki, most újítottam és csak egy nagy zsákot varrtam, amiből mindennap húzhattak egy-egy apró édességet. (megjegyzem most fele akkora sikere sem volt a csokinak, mint tavaly, még mindig félig van a zsák..., lehet h túl magasra tettem fel a lépcsőfordulóban...)

Készítése: elővettem egy régi zsákot, ami évek óta várta jobb sorsát (talán pénzszállító zsák volt az előző érában) és néhány zöld árnyalatú filc darabot. Szabad kézzel megrajtoltam a fenyő sablont, majd rétegenként kivágtam a filc darabokból a "fenyő ágakat" és kézzel felférceltem a zsákra.

Vékony piros selyemszalagból 20cm-es darabokat varrtam a zsákra elszórva, amire műanyag kis gömböket (forrás. Hobbyművész) fűztem, amit előtte megtöltöttem m&m csokigolyókkal.

Nagy sikere volt a zsáknak (a csokinak, mint már említettem kevésbé...)

...Emi első adventi kalendáriumát. Mivel a Mikulás nem hozhatta, mert Ő csak 5-én érkezik...

Az újrahasznosítás szellemében készült az a kalendárium, a hóember egy szakadt fehér frottír lepedőből született, a csomagokat pedig a tasak készítő technikával újságpapírból hajtogattam.

Hóember méretei: 30cm átmérőjű kör a feje, 36cm-es a pocakja és 42cm-es a "lába". A két alsó gömböcöt szivacstörmelékkel tömtem ki, majd miután az elfogyott a fejét egy gumilabdával... de ha ez előbb jut eszembe, biztosan keresek még két labdát, ugyanis gyorsabb, tisztább (a szivacstörmelék után ugyanis rögtön porszívózhattam) és "kerekebb" lett volna a végeredmény. Szemét-száját textil filccel rajzoltam, az orrát egy negyed körcikk filc anyagból varrtam, a sapkáját pedig Eszter (6 hónapos) ruhatárából vettem kölcsön. 

Mind a Hóembert, mind a tasakokba csomagolt meglepetéseket a tetőtérbe vezető lépcsőre rögzítettem.

(a második nap tapasztalatai alapján: teljesen felesleges a számozással bíbelődni, a Háromévesem úgysem ismeri még a számokat, mindig a legnagyobb csomagot akarja... másrészt nem kézmagasságba kellett volna elhelyezni az egészet, mert Emi ma már 3 csomagot kipakolt...)