Saját kézzel

Az idei szüret elhúzódott kicsit a májusi esőzéseknek köszönhetően, de július elején még így is több maroknyi levendula csokrot tudtunk összegyűjteni a Balaton felvidéki kis szőlőnkben található levendula bokrokról. A csokrokat a lefele lógatva szárítottam, majd lemorzsoltam. Ruhaillatosító illatzsákokat gyártottam belőle, kétfélét.

Az egyik a karácsonyi potpourris szívecskék remake-je: mosógépben rózsaszín-lilára színezett színfogó kendőből szívecske formát varrtam, ezt töltöttem meg a száraz, de még illatos levendula szemekkel. Bár felkészültem illóolajjal is, hátha fel kell turbóznom a virágszemeket, de nem volt rá szükség, olyan átható volt az illat a levendula szemek lemorzsolása után. Ezt a feladatot, mondanom sem kell versengve végezték el lányaim.

A másik pedig egy egyszerű verzió: nyers lenvászonból apró zsákocskát varrtam és sima filctollal díszítettem, ill díszítettük a lányokkal egyetemben. Ebbe is frissen morzsolt levendula szemeket töltöttem.

Az idei nyáron végre sikerült eljutnom a Magyar Provence levendula ültetvényére, Monoszlóra. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően nagyon csinos kis porta fogadott bennünket a falu végi szőlő birtokok között. A fogadtatás is nagyon kedves volt, hiszen rögtön saját gyártású levendula szörppel kínáltak bennünket a háziak, körbesétálhattunk a francia és angol levendula ültetvény sorai között, a gyerekek hintázhattak egyet a kertben és volt lehetőség levendula szüretre is. Ami viszont a legjobban elvarázsolt, az összegyűjtött receptekből álló kis könyvecske volt, amiben a sültektől kezdve a lekvárokig, szörpökig, süteményig szinte minden fogást meg lehetett találni, persze mindegyikben pikáns összetevő az illatos lila virág.   

Amit még nem próbáltam, de jövő nyáron feltétlen kipróbálom a frissen szedett virágból: levendula buzogány.

A történet ott kezdődik, hogy 2 éve a sövény metszésekor lehulló ágakból Emi és a nagyszülők megépítették Füles kunyhóját (emlékszel még erre a Százholdas Pagonyból?). Idén nyáron azonban Emi felszámolta a kunyhót, mondván "most már elég volt belőle", de nekem nem volt szívem kidobni a sok "jóvágású" faágat, hanem elterveztem belőle a karácsonyi ajtódíszt.

Ehhez az egyforma ágakat kicsit méretre kellett igazítani, ami elég sok időt vett igénybe, mert fűrésszel, metszőollóval próbálkoztam, még egy harci sérülést is szereztem, úgyhogy ezt az eljárást nem javaslom senkinek, legközelebb én is inkább kölcsönkérem a szomszéd ágvágóját...

Szóval az ágakat egyre rövidebbre igazítottam, hogy egy fenyőfa formát adjanak ki az egyre rövidebb faágak és vékony madzaggal felfűztem, az ágak között 2-2cm távolságot hagytam, hogy a későbbiekben könnyen díszíteni lehessen.

A sóliszt gyurmát Emivel közösen készítettük el, mézeskalács formákkal szaggattuk a díszeket és elsősorban gyöngyökkel díszítettük. Kísérleteztem a különböző vastagságú-vékonyságú sóliszt gyurma tésztákkal, a nagyon vastag (1-2cm) nem vált be, mert nem száradt ki rendesen. A nagyon vékony (2-3mm) viszont érdekesen felpödrődött száradás közben ez néhány formának előnyére vált pl. harang. A díszeknek még frissen lyukat fúrtunk egy hurkapálcával, majd sütőbe toltam és alacsony fokozaton, nyitott sütőajtó mellett szárítottam kb. 2 órán keresztül, közben meg is fordítottam őket. További kísérlet volt a tészta kinyújtásakor horgolt csipke terítő lenyomatot készíteni és utána kiszaggatni a formákat, valamint a sütidekorációs betűsablonokkal feliratot tenni a díszekre.

A kész, kiszáradt sóliszt gyurma díszeket vékony, piros selyemszalaggal kötöttem fel a fenyőfa forma ágakra. A fűzéshez tompa hegyű, kisfejű hímzőtűt használtam (ezt 4 évesek is kézbe vehetik).

Az ovis húsvéti locsolkodásra készítettem Eminek ezt a papír kosárkát, ezzel a technikával. 

A papír tojások pedig gumimacit, csoki golyókat és egyéb apró finomságokat rejtenek. Ezt az ötletet is a net-ről csentem el, innen.

A patchwork technika már régóta nagyon tetszik, de időigényessége és aprólékossága miatt eddig nem vágtam bele egy ilyen mű elkészítéséhez. Most sem merészkedtem nagy dologra, csak egy ajtódíszt és néhány karácsonyfadíszt készítettem fehér-piros-zöld aprómintás textil felhasználásával.

Patchwork kezdőknek! A golyókhoz még tűt, cérnát sem használtam :-) A hungarocell golyókat sniccerrel hosszanti irányban 4 cikkelyre osztottam, majd a színes anyagból 0,5-0,5cm ráhagyással kivágott szeleteket óvatosan beletömködtem a vályatba. A tetején egy vékony cérnával rögzítettem a golyókat.

 A koszorúhoz 3 különböző színű anyagból "hurkákat" készítettem, 90*16cm-es anyag felhasználásával. A hurkákat vatelinnel töltöttem meg, majd az egyik végüket apró öltésekkel összevarrtam és mint egy copfot, összefontam. A végén az egyik hurkával áttekertem a koszorút és szintén apró öltésekkel rögzítettem a fonatot koszorú formában. Piros szalaggal kötöttem fel az ajtóra.

Múltheti, arborétumi sétánk ihlette, ezt az őszi ajtódíszt. Nem kell hozzá más, csak egy karácsonyi szalmakoszorú és 5-6 őszi színekben pompázó bandana kendő. Ez utóbbi helyettesíthető bármilyen színes 20*30cm-es anyagdarabbal. A kendőket (mivel ezek kb 50*50cm-esek), hosszában négyrét hajtom, és kicsit rézsútosan körbetekerem vele a szalmakoszorút. A kendők végeit 1-1 gombostűvel rögzítem. A koszorú tetején levő kendőt masnira kötöm és ezt rögzítem az ajtóhoz.

Ismét egy girland, de ezúttal nem papírból, hanem narancshéjból!

Idejében szólok, hogy ha valaki hasonlót szeretne készíteni, akkor az ősszel elfogyasztott narancsok hámozásánál legyen résen és kezdje el gyártani a szükségek csillag formákat.  Amennyire csak lehet, nagy darabokban hántsuk le a gyümölcsről a héjat. Nekem átlag 5-6 csillagot sikerült kiszaggatnom (mézeskalács sütőformával) 1 narancshéjból. Egy 5m-es füzérhez pedig kell kb. 50 csillag. A frissen kiszaggatott narancsformákat hurkapálcára (vagy még jobb a hegyes végű barbecue pálca) fűztem fel és 4-5 napig szárítottam a konvektor közelében, úgy hogy minden nap megmozgattam a pálcikán levő díszeket, nehogy "rátapadjon" és később ne tudjam lehúzni róla. Miután összegyűlt a szükséges mennyiségű narancs-csillag, vékony arany szalagra vagy fonálra felfűztem.

A karácsonyfán is volt egy hosszú füzérünk, de a tavalyi ajtódíszre is került néhány darab.

Végre kisütött a nap, előre állítottuk az órákat és letehettük a nagykabátokat!

Elérkezett az idő, hogy a karácsonyi ajtódíszt lecseréljem egy tavaszira.

Leporoltam a tavalyi tojás alakú szalma koszorút, majd zöld filc-csíkokkal betekertem. Készen kapható színes filc virágokkal díszítettem. A rögzítéshez nagyfejű, színes gombostűket használtam, így a húsvét után egyszerűen lebontható az egész és talán újrahasznosíthatóak maradnak a hozzávalók.