Saját kézzel

Egyik nyáron Mazsával, találtunk a nagymamám garázsában két maroknyi mozaikkockát, még abból a hagyományos, natúrszínű, nem mázas fajtából, amivel régen körberakták a vidéki házak ablakait. Gondolkoztunk erősen, hogy mit lehetne kezdeni vele... Akkor éppen gyerekfoglakozásokat tartottunk a Művészetek Völgye alatt és az egyik foglakozásból visszamaradt pár darab kerek hűtőmágnes, amit Mazsa elkért. Ennyi. El is felejtettem volna az egészet, ha Karácsonykor nem kapom ajándékba ezt az aranyos kis hűtőmágnes szettet. A kis mozaikok hátára nem kellett más, mint egy csepp pillanatragasztó, az elejére pedig egy szabad kézzel rajzolt "égbolt", holddal és sok csillaggal. Az a jó benn, hogy szinte bárhogyan összerakható, mutatós képet ad. A sarkai ugyan már megviselődtek egy kicsit, mivel Emi lányom nemcsak kirakni szereti, hanem a járólaphoz csapkodni is...

Néhány éve egy külföldi utamon sikerült szert tennem (igaz elég borsos áron) két sablon könyvre, amihez cd-rom is tartozik. A hatalmas választékból a két kedvenc stílusomat választottam, a szecessziót és a 20-as évek art deco formavilágát. (utána néztem, nálunk a Vince Kiadó forgalmazza ezt a sorozatot)

A cd-rom-on levő minták, annak idején eredetileg tapéta és textil minták voltak.

Ha esetleg valakit érdekel és hasonlót keres a net-en - hátha használtan hozzá lehet jutni -, megadom a kiadót: The Pepin Press / Agile Rabbit Edition.  

Amikor megláttam ezt a mintát, rögtön tudtam, hogy ezt a lakásban szeretném majd megjeleníteni valahogy. 1-2 évet várnom kellett, míg időszerű lett a terv, hiszen épp akkor adtam el a kis garzonomat.  Az új lakásunk felújítása során azonban körvonalazódni kezdett a projekt. A festéskor vásároltunk egy vödör csokibarna festéket és megkértük a festőt, hogy a nappali egyik falát teljesen barnára fesse, míg a többi fal és a mennyezet legyen fehér.

Majd szereztünk egy kölcsön projektort és a cd-n levő mintát rávetítettük a falra. Ezt követően a fehér és a maradék barna festékből kevertünk 2 árnyalatot, egy alig barna, homok színt és egy közép mogyoró színt. Meglepően egyszerű volt a falra vetített mintát követni és megrajzolni, kiszínezni a virág folyondárt. Mivel vizesen nem volt egyértelmű, hogy milyen lesz a sötét barna alapon a fehér rajzolat, a biztonság kedvéért, egy ebédszünetnyi kihagyás után még egyszer átfestettük a mintát. Alkotótársam Mazsa volt és mondanom sem kell, hogy munka közben nagyon jókat mulattunk.

Mazsát majd’ 10 éve ismerem meg, igaz akkor még Sebők Zsófinak hívták. Érettségi előtt állt és egy verset írt. Megmutatták nekem a verset, hogy közöljem le a gyülekezeti újságba, amit én szerkesztettem, majd bemutatták a leányzót, aki szemlátomást nagyon megijedt tőlem. Így indult a kapcsolatunk...

Mazsa most építésznek tanul és rengeteget és nagyon jól rajzol. Mindig kapok tőle valami apróságot, egy fotót, egy verset, egy rajzot, egy kis füzetet egy mesével, egy adventi naptárt, amit csak mi ketten értünk. Nagyon szeretem a munkáit és az érzékenységét, ahogy látja a dolgokat. Ha rá tudom beszélni, hogy blogozzon velem együtt, akkor majd találkozhattok Vele!

Egyszer megkértem, hogy töltsön el pár napot Petenden, a szüleim birtokán és rajzoljon házakat, kapukat, templomtornyot, azzal a céllal, hogy képeslapokat készíttessek a faluról. [autós atlaszban/GPS-ben Vigántpetend, Veszprém megye] [ismerős lehet még: Művészetek Völgye, Kapolcs melletti falu]. Szerintem nagyon jól sikerültek a rajzok, amit barnás-bordós színben nyomtattattam ki képeslapként egy kis nyomdában.