Gyűjtögető típus vagyok, nehezen válok meg dolgoktól, amikről meggyőződésem, hogy fel tudom még használni. Így vagyok a mobil-éra előtti telefonkártyáimmal. Volt olyan ötletem, hogy a konyhában csempe helyett a falra ragasztom, vagy drótra fűzve a plafontól a padlóig térelválasztó függönyt készítek belőle, de most új elképzelésem akadt.
Egy jó szabású konferencián kapott, reklám táskát frissítettem fel a gyűjteményem néhány darabjával. Először próbálgattam az elhelyezést a táskán és mikor megszületett a forma, elővettem a varrógépet. Átlátszó műanyag fóliából (asztal terítőként szolgált) kiszabtam egy olyan darabot, ami követi a táska fedlapjának vonalát és gomblyuk öltéssel rávarrtam a táska elejére. A kártyáknak külön-külön kis rekeszeket varrtam a fólián így kivehető a telefonkártya díszítés és adott esetben ceruzát, telefont, BKV bérletet is lehet bele tenni. Mivel a Balatoni-vitorlás széria 4 kártyáját választottam a táskára, ezért az aljára becsúsztattam egy kb. 1,5m kötelet is "vészhelyzet esetére".
3 különböző színű pólót használtam fel (sötétzöld, világoszöld, fekete). A pólókat kb. 1,5-2cm széles szalagokra vágtam fel, az anyagtól függően.Utólag már okosabb vagyok, nem minden anyag felel meg erre a célra, érdemes próbát végezni, mielőtt egy nagyobb munkába fogunk. A körkötött pólók a legjobbak, mivel nincs oldalvarrásuk és elég vékonyak, így a felszabdalt szalagok kicsit összekunkorodnak oldalt és tényleg hasonlítanak a fonalra. A vastagabb pólók hajlamosak foszlani a vágás mellett és elvékonyodhatnak használat közben.
Egy XXL-es méretű, de nem túl kellemes tapintású pólót és egy olajfoltos vászon nadrágot áldoztam fel erre a célra. A póló ujjbevarrástól a nyakáig trapéz alakban szétvágtam (3), az alja szegését alul kibontottam, majd kifordítva összevarrtam. Kivágtam az aljából egy 8*9cm-es részt (1), majd 2 oldalt széthúzva összevarrtam (2), így kaptam egy 9cm széles táska alapot. A vászon nadrág egyik szárát szétvágtam és a póló felső részére illesztve kivágtam egy trapéz formát, követve a másik anyag méretét +1-1cm varrás ráhagyásnak. Összevarrtam a vászon trapéz két rövid oldalát, majd színt színre fektetve összevarrtam a trapéz ferde részeit (4). Ez után kifordítottam és a táska tetején a póló anyagra ráhajtottam a vászonanyagból 0,5cm-t, és behajtva letűztem. Nincs teljes bélés a táskában, csak a tetejét erősítettem meg a vászon anyaggal azért, hogy a fülek majd bírják a nagy súlyt. A táska ferde oldalán 3cm széles heveder szalagot varrtam le és ebből alakítottam ki a füleket.
A mellényszerű, kötött anyagot egyenesre szabtam alul és felül. Mivel a fenti részen egy kicsit húzott volt a ruha eredeti szabása, ezért úgy döntöttem alul is teszek bele néhány pliszét. Egy kiselejtezett lepedőből belső bélést készítettem és összeillesztve a táska darabjait összevarrtam. A táska fülét is a kötött anyagból varrtam úgy, hogy egy vékonyabb heveder darabot burkoltam be a kötött anyaggal. Zipzárral záródik a táska, de mivel ezt csak utólag varrtam bele, amikor már összevarrtam a táskát, egy kis kivetnivalót hagy maga után varrás-technikailag. A kötött anyag varrásával szintén voltak gondjaim, nem ártott volna előtte egy darab kötött anyagon gyakorolnom a strech varrás mintákat...
Egy turkálóban vettem ezt a vidám színű-mintájú viszos vásznat, viszont csak otthon szembesültem a méreteivel és formájával (kb. 12 fős ovális asztalra illik), így új funkciót kerestem neki. Évek óta irigykedve nézegettem másoknál a reklám bevásárló szatyrokat, leginkább a Decathlonos "gömbszatyor" forma tetszett, ezért ezt koppintottam le. A viaszos vászonból és egy bélés anyagból egyforma szabásminta alapján kivágtam a szatyor elejét és hátát (1 darabból áll a táska maga és a füle), majd színt színre fektetve, ferdeszalagot tűzve mindkét oldalra, összevarrtam. Ennyi. :-) Ehhez hasonló szabásmintát találtam, 
Még a nyár elején szerveztem egy 3 napos varrótanfolyamot, ahova egy kedves régi ismerősömet hívtam oktatni, aki nagyon profin szab-varr, főállásban is ezt tanítja. Ugyanis szívesen varrogatok, de sokszor ért már csalódás, ha egy szabásminta alapján nem sikerült a ruha, vagy elakadtam a leírás értelmezésénél.
Az első nap (mivel még nem volt teljes a csapat létszáma) ismerkedtünk a gépekkel és öltéstechnikákkal, megtanultunk géppel stoppolni és rátét-foltot varrni egy gyerek által összepecsételt ruhára.
Második nap már komolyabb feladat várt ránk: egy nadrág elejét kellett elkészíteni, cipzárral, zsebbel-zsebbetéttel.
Egy része kiállítás volt, ahol a különböző alkotók vagy cégek reklámozták a portékáikat, általában egy-egy enterieur-t komponálva a termékek köré. De voltak műhelyek (atelier) is, előzetes bejelentkezés alapján részt lehetett venni 1-1 órás foglalkozásokon, ahol különböző technikákkal ismerkedhettek az érdeklődők (pl. üvegfestés, batikolás, és még sok minden más...).
Ekkor vásároltam egy csinos kis filc táskát, amiről levettem a szabásmintát és elkészítettem a most bemutatott táskákat. A filc anyag, amit nagy nehezen egy régi Röltex boltban találtam (Erzsébet krt, szemben a Madách Színházzal) sajnos kicsit vékonyabb volt a mintánál, így kevésbbé jó tartása a táskának. Előnye viszont, hogy könnyebb megvarrni.
Mint sok nő, én is a táskák rabja vagyok. Nem merem megszámolni, mennyi van belőlük. De nemcsak vásárolni szeretem őket, hanem készíteni is. Főiskolásként évente varrtam egyet, ugyanis a jegyzetek súlya igen megviselte még a strapabíró IKEA-s textileket is. De nagyon kedveltem a horgolt csipketerítőkből szabott táskákat, amihez az alap terítőket az Ecserin szereztem be.