Saját kézzel

Drága pénzen bárki tud jó alapanyagot beszerezni a kézműveskedéshez, hiszen rengeteg bolt, webáruház áll rendelkezésre. De ahhoz, hogy egyedi és olcsó anyagokhoz jussunk, szükséges egy kis vadász-szellem, azaz kitartás és szemfülesség. Bemutatom a kedvenc lelőhelyeimet:

Bolhapiac (Ecseri, PeCsa, ...) a legrégibb és legkézenfekvőbb, mivel kiszámítható a nyitvatartás és a kínálat. Találhatunk régi csipkéket, retro ruhákat, táskákat, bizsukat szép számmal, de ha kis bútort akarunk venni, abból is nagy a kínálat. Férfinépek is szívesen elnézelődnek az Ecserin a katonai egyenruhák, kerékpár alkatrészek, régi fényképezők, könyvek között.

Ezt a kitűzőt bolhapiacon találtam és nagyon feldobja a kedvenc boleromat.

Adománybolt (Charity shop) egy viszonylag új kezdeményezés itthon (külföldön már láttam ilyet korábban a Vöröskereszt szervezésében). Lényege, hogy ingyenesen átadhatjuk a megunt holmikat és a bevételből finanszírozzák a helység bérleti díját és az eladó bérét. Előnye, hogy rendkívül olcsó, viszont sok a kacat, türelem kell, hogy átnézzük a polcokat.

Itt kerestem csetreszeket a kis virágaimhoz és találtam rá a kerámia hamutálra, tejkiöntőre és anyag bögrére. Hasonlóan ültettem be pozsgásokkal, mint tavaly az üvegpoharakat.

Itt nem csak találhatsz, hanem a felesleges holmikat oda is adhatod, így lesz otthon helyed az új szerzeményeknek :-)

Turkáló - amit én elsősorban méteráru beszerzéskor keresek fel. Nem csak a lakástextileket nézem át, hanem a ruhákat is: sokszor egy szép színű, jó anyagú pamut póló vagy vászon ing is lehet jó alapanyag párnához, táskához. Tipp: érdemes figyelni a havi készletváltásra, mert az utolsó napokban általában 50% áron juthatunk hozzá a ruhákhoz, függönyökhöz, terítőkhöz.

Ebből a vidám színű textilből sajnos csak egy másfél méteres darab volt az üzletben, de három kerek párna született belőle.

A Re-szütyős virágos bevásárlótáska is a turkálóban várt rám, asztalterítő formájában.

Méteráru boltok - általában minden boltban van egy kosár tele maradék textil darabokkal, néhányszáz forintos darab áron. Ha van időd átforgatni a kupacot, itt is találhatsz mutatós darabokat.

A könnyű kis sálakat is maradékokból varrtam.

Garázsvásár - ez lehetőség is az elmúlt években kapott nagyobb teret nálunk. Általában költözés, vagy az éves lomtalanítás előtt teszik ki a családok a használaton kívüli tárgyaikat eladásra a saját lakásukban vagy garázsukban. Szintén nagyon olcsó beszerzési forrás, de kell hozzá szerencse, hogy megfelelő cuccokhoz juss. Vannak közösségi garázsvásárok is, ahol 2-3.000,-Ft helypénzért kaphatsz asztalt és akár Te is megszabadulhatsz a saját holmijaidtól. Az információkat a lehetőségekről elsősorban a Facebook-on találjuk.

Kislányom által megfestett lámpára egy garázsvásáron bukkantam rá.

Tchibo, Lidl - nem gondolnánk, de meglepően jó áron lehet néha kifogni kreatív anyagokat, kis szerszámokat a szupermarketekben. Hozzánk Lidl áruház esik útba és ha időben kezembe kerül egy szórólap, akkor értesülök az aktuális ajánlatokról. Hátránya, hogy szezonális, tehát ritkán lehet ugyanazt a terméket megvenni az akció végeztével. Karácsony, húsvét és iskolakezdés előtt azonban mindig lehet számítani színes, mintás kartonpapírokra, nyomda szettekre, cikk-cakk ollókra és egyebekre. Nekem a régóta vágyott pirográfot sikerült kifognom pár éve az aktuális kínálatból. A Tchibo pedig egy egészem új forrásom, eddig "ellenálltam" az online ajánlatdömpingnek, de a mostani papír-kézműves katalógusra nem bírtam nemet mondani és vásároltam új vágólapot és szerszámokat.

Sokan talán idegenkednek attól, hogy régi, kopott, mások által használt holmikat vegyenek birtokba, de azt gondolom, hogy nem árt ebben az őrült fogyasztói kényszerben néha a fenntarthatóságra is gondolni és megkeresni, megtalálni egy-egy szép régi tárgy új funkcióját, ahelyett hogy folyton új dolgokat vásárolunk.

Ki mondta, hogy a Karácsonyt csak fahéj-szegfűszeg-narancs illat lengheti körül? Idén nálunk enyhe rózsa illat volt a sláger. Honnan jött az ötlet? Hát a tavalyi zöld mániám miatt a karácsonyfa is kiwi zöldre sikerült, aminek nem volt túl nagy sikere, ezért úgy döntöttem, kedvezek a lányosnak és rózsaszín-fehér "királylányos" lesz az idén (értsd: 2013-ban) a dekoráció.

Ennek egyik fő eleme volt a fehér sóliszt gyurma és filc díszek, valamint a rózsaszín illatzsákok.  A zsákokat használt színfogó kendőkből varrtam. Mivel lányos ház vagyunk és a ruhák többsége rózsaszín, piros, lila, narancssárga ezért a mosás után a kendők gyönyörű színekben pompáznak, amit nem volt szívem kidobni és félretettem, "jó lesz az még valamire" felkiáltással. Nemrégiben jutott eszembe, h illatzsákot lehetne varrni belőle, hiszen az anyaga kicsit lyukacsos, engedi szellőzni, illatozni a benne levő virágszirmokat, potpourrit.

2 különböző formájú szív formát vágtam ki kartonból, kb. 8-10cm magasakat és rárajzoltam a kendőkre. Nem vágtam ki, hanem a varrógép zipzár programjával 2-3mm széles öltéssel sűrűn letűzve varrtam össze a 2 réteget, követve a szív formát. Alul hagytam 2 cm nyílást. az öltés mellett kívülről levágtam a felesleges anyag darabot, megtöltöttem a zsákot virágszirmokkal (40 éves szülinapi csokor maradékaira cseppentettem pár csepp illóolajat) és összevarrtam a lyukat a zsákon. Kézzel varrtam fel az 1cm széles organza szalagot a szívre, masnit mintázva.

Már tervbe vettem, hogy az idei levendula szüret után, levendulás zsákokat is készítek.

:-) Valentin napra is jó ötlet.

Igaz, már bő egy hete az új évben járunk, mégis megírok még néhány karácsonyi bejegyzést, lesz idén is Karácsony!

Mivel tavaly befürödtem egy kicsit az első adventi kalendáriumommal, mivel a 3 éves lányom egy nap alatt 6 csomagot pakolt ki, most újítottam és csak egy nagy zsákot varrtam, amiből mindennap húzhattak egy-egy apró édességet. (megjegyzem most fele akkora sikere sem volt a csokinak, mint tavaly, még mindig félig van a zsák..., lehet h túl magasra tettem fel a lépcsőfordulóban...)

Készítése: elővettem egy régi zsákot, ami évek óta várta jobb sorsát (talán pénzszállító zsák volt az előző érában) és néhány zöld árnyalatú filc darabot. Szabad kézzel megrajtoltam a fenyő sablont, majd rétegenként kivágtam a filc darabokból a "fenyő ágakat" és kézzel felférceltem a zsákra.

Vékony piros selyemszalagból 20cm-es darabokat varrtam a zsákra elszórva, amire műanyag kis gömböket (forrás. Hobbyművész) fűztem, amit előtte megtöltöttem m&m csokigolyókkal.

Nagy sikere volt a zsáknak (a csokinak, mint már említettem kevésbé...)

Gyűjtögető típus vagyok, nehezen válok meg dolgoktól, amikről meggyőződésem, hogy fel tudom még használni. Így vagyok a mobil-éra előtti telefonkártyáimmal. Volt olyan ötletem, hogy a konyhában csempe helyett a falra ragasztom, vagy drótra fűzve a plafontól a padlóig térelválasztó függönyt készítek belőle, de most új elképzelésem akadt.

Egy jó szabású konferencián kapott, reklám táskát frissítettem fel a gyűjteményem néhány darabjával. Először próbálgattam az elhelyezést a táskán és mikor megszületett a forma, elővettem a varrógépet. Átlátszó műanyag fóliából (asztal terítőként szolgált) kiszabtam egy olyan darabot, ami követi a táska fedlapjának vonalát és gomblyuk öltéssel rávarrtam a táska elejére. A kártyáknak külön-külön kis rekeszeket varrtam a fólián így kivehető a telefonkártya díszítés és adott esetben ceruzát, telefont, BKV bérletet is lehet bele tenni. Mivel a Balatoni-vitorlás széria 4 kártyáját választottam a táskára, ezért az aljára becsúsztattam egy kb. 1,5m kötelet is "vészhelyzet esetére".

Mostanában nagy divat a régi pólókat felszabdalni és fonalként felhasználni.Láttam már nyakláncokat, karkötőket és sálakat ezzel a technikával a világhálón. Innen jött az ötlet, hogy táskát kössek.

3 különböző színű pólót használtam fel (sötétzöld, világoszöld, fekete). A pólókat kb. 1,5-2cm széles szalagokra vágtam fel, az anyagtól függően.Utólag már okosabb vagyok, nem minden anyag felel meg erre a célra, érdemes próbát végezni, mielőtt egy nagyobb munkába fogunk. A körkötött pólók a legjobbak, mivel nincs oldalvarrásuk és elég vékonyak, így a felszabdalt szalagok kicsit összekunkorodnak oldalt és tényleg hasonlítanak a fonalra. A vastagabb pólók hajlamosak foszlani a vágás mellett és elvékonyodhatnak használat közben.

Hogyan készült a táska? Először kötöttem egy 30*8cm alakú téglalapot, majd körben felvettem a szemeket és körkötőtűvel kezdtem el kötni a sötétzöld "fonalból". A 2. sorban 3-3 szemet, a 6 sorban 4-4 szemet szaporítottam a táska minkét felén (a téglalap rövidebb oldalánál), így egy kicsit hasasabb lett a táska. Az utolsó 5 sorban pedig fogyasztottam soronként 2-2 szemet a táska két oldalán. A kötést leláncoltam, befejeztem és az egyik póló passzé részét belefűztem az utolsó sorba és így készítettem 2 fület, amit horgolással erősítettem meg. A kötésnek köszönhetően nagyon rugalmas a táska 8 kg almával teszteltem, majdnem háromszorosára nyúlt meg a táska.

Egy inspiráló felhívásba futottam bele a net-en. Táskákat kell alkotni újrahasznosított anyagokból. Kinyitottam a "vacakos" szekrényt és fél napig gondolkodtam, hogy férfi pólóból, kötött tunikából vagy viaszos vászonból készítsek táskát, majd úgy döntöttem, hogy kipróbálom mindhármat.

Férfipóló -> óriási strandszatyor

Egy XXL-es méretű, de nem túl kellemes tapintású pólót és egy olajfoltos vászon nadrágot áldoztam fel erre a célra. A póló ujjbevarrástól a nyakáig trapéz alakban szétvágtam (3), az alja szegését alul kibontottam, majd kifordítva összevarrtam. Kivágtam az aljából egy 8*9cm-es részt (1), majd 2 oldalt széthúzva összevarrtam (2), így kaptam egy 9cm széles táska alapot. A vászon nadrág egyik szárát szétvágtam és a póló felső részére illesztve kivágtam egy trapéz formát, követve a másik anyag méretét +1-1cm varrás ráhagyásnak. Összevarrtam a vászon trapéz két rövid oldalát, majd színt színre fektetve összevarrtam a trapéz ferde részeit (4). Ez után kifordítottam és a táska tetején a póló anyagra ráhajtottam a vászonanyagból 0,5cm-t, és behajtva letűztem. Nincs teljes bélés a táskában, csak a tetejét erősítettem meg a vászon anyaggal azért, hogy a fülek majd bírják a nagy súlyt. A táska ferde oldalán 3cm széles heveder szalagot varrtam le és ebből alakítottam ki a füleket.

Kötött tunika -> női táska

A mellényszerű, kötött anyagot egyenesre szabtam alul és felül. Mivel a fenti részen egy kicsit húzott volt a ruha eredeti szabása, ezért úgy döntöttem alul is teszek bele néhány pliszét. Egy kiselejtezett lepedőből belső bélést készítettem és összeillesztve a táska darabjait összevarrtam. A táska fülét is a kötött anyagból varrtam úgy, hogy egy vékonyabb heveder darabot burkoltam be a kötött anyaggal. Zipzárral záródik a táska, de mivel ezt csak utólag varrtam bele, amikor már összevarrtam a táskát, egy kis kivetnivalót hagy maga után varrás-technikailag. A kötött anyag varrásával szintén voltak gondjaim, nem ártott volna előtte egy darab kötött anyagon gyakorolnom a strech varrás mintákat...

Viaszos vászon -> bevásárló szatyor

Egy turkálóban vettem ezt a vidám színű-mintájú viszos vásznat, viszont csak otthon szembesültem a méreteivel és formájával (kb. 12 fős ovális asztalra illik), így új funkciót kerestem neki. Évek óta irigykedve nézegettem másoknál a reklám bevásárló szatyrokat, leginkább a Decathlonos "gömbszatyor" forma tetszett, ezért ezt koppintottam le. A viaszos vászonból és egy bélés anyagból egyforma szabásminta alapján kivágtam a szatyor elejét és hátát (1 darabból áll a táska maga és a füle), majd színt színre fektetve, ferdeszalagot tűzve mindkét oldalra, összevarrtam. Ennyi. :-) Ehhez hasonló szabásmintát találtam, itt.

Papíron elkészítettem a szabásmintát, majd kiszabtam a bélést és a szatyor külső részét. Egy darabból áll az eleje és a háta is. A gömbölyű alján egy 2cm széles, 10cm magas szakaszt háromszög formában bevettem, hogy legyen a szatyor aljának egy kis tartása, majd a 2 részt összeillesztettem. A füleket felül varrtam össze először, színt színre fektetve, majd kifordítottam a szatyort és a fülek belső részét készen vásárolt narancssárga ferde szalaggal kívülről varrtam össze.

Annyira megtetszett ez a szabásminta, hogy egy kimustrált zuhany függönyből (a felső 60cm-t tudtam megmenteni) elkészítettem egy bélés nélküli verziót is. Itt a füleket mindkét oldalon ferde szalaggal tisztáztam el. Újításom egy kis zseb belülről, amibe bele lehet gyömöszölni az egész szatyrot, ha nincs rá szükség, így a mérete kb. 8*8cm és belefér a női táskába.

Haladó varróknak itt egy szuper-összecsukható-zipzáras verzió, szabásmintával és részletes leírással.

Le a nylon zacskókkal, éljenek a textil táskák! :-)

Eljött az ősz, nekem ilyenkor támad kedvem rendet rakni a lakásban, csinosítani a polcokat, kivinni a garázsba a felesleges ruhákat, játékokat. Most egy apróságra volt csak időm a két lány mellett... néhány tárolódobozt "öltöztettem fel" szép ruhába.

Az ötletet a Tesco-s hupikék törpikék dominók adták, amit egy fagyis dobozban tárolunk. Kerestem a net-en hupikék ábrákat, egy nagyobbat és két kisebbet kinyomtattam és méretre vágtam a doboz tetejére és oldalára, hogy eltakarja a régi csomagolást. Mivel tartottam attól, hogy a papír ragasztóm eláztatja a tintasugaras nyomtatásban készült képeket, ezért kétoldalú ragasztóval rögzítettem a dobozra.

Ezek után a teás dobozban tárolt ceruzák és gombok is kaptak új külsőt.

Nem kell megijedni, nem szórtam fel fűmaggal a parkettát, csak éppen kezdek a végére érni a szeptember óta tartó nappali dekorációnak.

Tavaly tavasszal félig-meddig költöztünk csak be az új lakásba, a másik felét "örököltük". Emiatt főleg a nappali berendezése igencsak eklektikus képet mutatott, amivel nem nagyon tudtam megbarátkozni, és most a babázós évek alatt nem is tervezünk nagyobb átalakítást vagy bútorcserét...

Jött tehát a kézenfekvő ötlet, hogy a kiegészítőket, lakástextilt tegyem egységessé, egy kiválasztott színnel.

De mi legyen ez a szín? A 80-as évek ifjúsági bútora fehér-sötétbarna, az étkező garnitúra mahagóni, az IKEA könyvespolc natúr fenyő... ezt kellene közös nevezőre hozni. Felmerült a narancsos-sárgás verzió, de végül mégis a fűzöldet választottam, ugyanis volt egy zöld IKEA pamut szőnyegünk. Gombhoz a kabátot! ehhez szabtam a többi berendezési tárgyat, amiből néhányat magam készítettem, a többit vásároltam.

Ezek a "fűcsomók" születtek az elmúlt hónapokban:

Ablakpárkány - még tavaly szeptemberben, amikor beköltöztettem a virágokat a teraszról éppen akciós volt ez a kaspó, vettem is belőle vagy 6-ot, de mivel eléggé szűkült lefele, csak kis méretű virágcserép fért volna bele. Ezért kiiktattam a virágcserepet és közvetlenül a kaspóba ültettem át a virágokat, de hogy tudjon egy kis levegőhöz jutni a virág és le tudjon folyni a felesleges víz, az aljára 4-5 nagyobb Duna-parti kavicsot tettem, rá pedig 2-3 ujjnyi magasságig agyaggömböcskéket.

Íróasztal (esetenként varrós asztal) - a lámpa a gyöngyös verzióban születettek egyike. A készen vásárolt lámpaernyő alján 3-as bontásban kis lyukakat ütöttem bőrlyukasztóval (előtte pontosan ki kell mérni a gyöngyök egymás közötti távolságát és hátulról ceruzával bejelölni). Csiszolt kagyló gyöngyöket varrtam rá. Az asztal felett cipős dobozok kaptak új ruhát és funkciót. A már sokszor használt kasírozós technikával és ragasztóval borítottam be a cipős dobozokat.

Kanapé - félkész állapotban vannak ugyan a párnák, amiket megunt pólókból, pulcsikból szabtam, de még a varrás hátravan...

Dohányzóasztal - kutattam a fiókokban, polcokon és kiderült, hogy van már jó néhány zöldes tárgyam, amit használhatok: fa tálca (ezt egy rózsás rizspapír mintával decoupage technikával díszítettem), kerámia bögre, váza, asztalterítő (ezt már a zöld mániámról ismert sógornőmtől kaptam)...

... ezek után nem véletlen, hogy a Karácsony is a "zöld" jegyében telt el...

De kétségtelen, hogy a legelevenebb "fűcsomó" a lakásban Eszter lányom :-)

Az ovis húsvéti locsolkodásra készítettem Eminek ezt a papír kosárkát, ezzel a technikával. 

A papír tojások pedig gumimacit, csoki golyókat és egyéb apró finomságokat rejtenek. Ezt az ötletet is a net-ről csentem el, innen.

Utolsó pillanatban készültek el a holnapi "kokárdáink". De mivel szeretek új formákkal kísérletezni, ezért magamnak szív alakú filc kitűzőt és nyakláncot készítettem. A technikákkal is próbálkoztam, a kitűzőre apró öltésekkel rögzítettem a három filc szívecskét, a nyakláncra pedig ragasztópisztollyal. A kézi öltögetés persze szebb eredményt adott, mégha időigényesebb is. A kitűző alapot a Gyöngyházban vettem.

Eminek egy táskadíszt készítettem műanyag flakonokból (piros - ketchup, fehér - Actimel, zöld - Domestos hiányában most filc anyagból) a már sokat emlegetett Cellux-os technikával. Ragasztópisztolyt használtam a rétegek rögzítéséhez, de lehet hogy a pillanatragasztó jobb lett volna... A tulipán hátára egy IKEA-s zacskó-záró csipeszt ragasztottam, ezzel bármilyen táska pántjára rácsatolható. 

Újra elővettem a Cellux csoport egyik programján tanult technikát, ami a kidobásra ítélt műanyag flakonok újrahasznosítását segíti. Már néhány apróságot készítettem is pl. kulcstartót, de most a karácsonyfára is szerettem volna néhány díszt készíteni. Íme az eredmény:

Hozzávalók: műanyag flakon, bőrlyukasztó, ringliző szerszám, olló (ha több rétegű díszt készítünk ringli is kell)

Elkészítés menete: a netről vagy kreatív újságból nyomass ki egy mintát (vagy rajzolj szabad kézzel) és a megtisztított, szétvágott flakon "lapos" felületére alkoholos filccel rajzold rá, vágd ki. Ha élesnek találod a flakon szélét a kivágott forma szélét reszeld meg körömreszelővel vagy óvatosan tartsd gyertyaláng (öngyújtó) fölé, h egy kicsit megolvadjon a műanyag, de vigyázz, nehogy feketére pörkölődjön, vagy lángra kapjon. A bőrlyukaszatóval és a ringlizővel készíts tetszés szerinti mintát a formára, ez utóbbi kis "puklikat" nyom a műanyagba, de nem lyukasztja ki. A függőnek is üss egy lyukat és fűzd fel cérnára, szalagra és mehet a fára :-)

...Emi első adventi kalendáriumát. Mivel a Mikulás nem hozhatta, mert Ő csak 5-én érkezik...

Az újrahasznosítás szellemében készült az a kalendárium, a hóember egy szakadt fehér frottír lepedőből született, a csomagokat pedig a tasak készítő technikával újságpapírból hajtogattam.

Hóember méretei: 30cm átmérőjű kör a feje, 36cm-es a pocakja és 42cm-es a "lába". A két alsó gömböcöt szivacstörmelékkel tömtem ki, majd miután az elfogyott a fejét egy gumilabdával... de ha ez előbb jut eszembe, biztosan keresek még két labdát, ugyanis gyorsabb, tisztább (a szivacstörmelék után ugyanis rögtön porszívózhattam) és "kerekebb" lett volna a végeredmény. Szemét-száját textil filccel rajzoltam, az orrát egy negyed körcikk filc anyagból varrtam, a sapkáját pedig Eszter (6 hónapos) ruhatárából vettem kölcsön. 

Mind a Hóembert, mind a tasakokba csomagolt meglepetéseket a tetőtérbe vezető lépcsőre rögzítettem.

(a második nap tapasztalatai alapján: teljesen felesleges a számozással bíbelődni, a Háromévesem úgysem ismeri még a számokat, mindig a legnagyobb csomagot akarja... másrészt nem kézmagasságba kellett volna elhelyezni az egészet, mert Emi ma már 3 csomagot kipakolt...)

Tudom, olyan nagymamás, de nem szeretem kidobni a szép csomagolópapírokat, még a szelektív papírgyűjtőbe sem. Helyette amit csak lehet, kihozok az épen maradt részekből pl. kisebb ajándék tasakokat hajtogatok, képeslapot vagy ajándék kísérő cédulát készítek.

A tasak oldalát kétoldalú ragasztószalaggal rögzítem.

A képeslapokra a csomagolópapír fecniket ragasztó stifttel vagy az általam gyártott decoupage ragasztóval dolgozom rá.

Múlt hétvégén ismét varrótanfolyamot szerveztem, de inkább kiscsoportos konzultáció lett belőle. Attila hathatós felügyelete mellett sógornőm és a nagyfia párnákat készített, én pedig új ruhát varrtam Lencsinek a maradékból.

Milán farmeringből lett párna ötletét közkinccsé teszem, mert szerintem nagyon egyedi lett. Az ingből úgy vágott ki egy 40*50cm-es darabot, hogy a nyakrész és a gombolást sértetlenül hagyta, alá betoldott egy 40*20cm-es részt, így a nyaknál eltűnt a "lyuk". Az eleje 10cm-el hosszabb a hátánál, a párna szélének összevarrásánál a hosszabb eleje részt hátra hajtva varrjuk le, így átlapolós lett a párna, nem kellett gomblyukazni sem.

Andi lovacskás párnája szintén régi ingekből készült. Az elejére pedig rátétként került felvarrásra a lovacska egy maradék IKEA-s anyagból.

A farmering levágott ujjára ránézve megláttam benne Lencsi baba új ruháját. Csak egy picit kellett fazonírozni rajta, a kézelőnél kivágtam egy negyednyi kört, és behajtva visszaszegtem, majd a vállaknál apró öltésekkel összevarrtam. A baba könnyen öltöztethető-vetkőztethető (és ez elsődleges szempont most a lányomnál) az ing kézelő patentjaival.

Két éve készültek az első laminált hűtőmágneseink. Azóta szüleim beruháztak egy kis lamináló gépbe  és most már nagyüzemben készítik a fotós hűtőmágneseket és így őrizzük meg a nyári-szüreti-szülinapi-kirándulós élményeket.

Most, a beköltözés utáni nagy (értsd: amikor van egy kis időm a lányok mellett) rendrakásban előkerültek a "kincseim", a múlt évezredből való naptárak, poszterek, múzeumi képeslapok. Kidobni még mindig nem volt lelkierőm a sok papírt, de találtam nekik funkciót.

Az olasz grafikákból álló naptár lapjai az ebédlőasztalra kerültek, tányéralátétnek. Ehhez A3 méretű lamináló fóliát használtam. De jól beválhat ez a fóliás alátét a gyurmázásnál és festésnél, ami kisgyermekes családokban, mint tudjuk napi elfoglaltság.

A Van-Gogh és németalföldi fajansz mintákat ábrázoló képeslapokból pohár alátét készült, ezt A4-es fóliával lamináltam, majd sniccerrel felvágtam a képeslapok mellett 2mm-el.

Otthoni használatra is jó, de irodában is jól mutatna a céges bögre alatt, sőt szükség esetén egéralátétnek is használható :-)

De ha már beizzítottam a gépet, még egy ötletet megvalósítottam: a cd-s, dvd-s állványt kinőttük és se időnk nem volt IKEA-ba rohangálni plussz elemekért, és őszintén szólva felesleges pénzkidobásnak éreztem speciális állványt venni a dvd-knek, hiszen a sima könyvespolcon is jól elvannak... A férjemnek persze nem tetszett ez a snassz megoldás és morgott, hogy leesnek a dvd-k a polcról. Ezt megakadályozandó, a szecessziós képeslapokból polc "oldallap" készült A4-es méretben, aminek a belső oldalát 2cm-re behajtottam és a hátoldalra vastag papír kartont ragasztottam kétoldalú ragasztóval. Így egy L alakú tartólap készült, amit a polc oldalára és hátára illesztettem, egy-két helyen rögzítettem és így tényleg mutatósabb lett a könyvespolc széle.

Még az áprilisi Rögtönző Varroda foglalkozáson tanultam a Cellux csoporttól a műanyag flakonokból való ékszerek, kitűzők, egyéb apróságok készítését, de a májusi alkalmon készítettem ezt a kulcstartó halacskát. (fotót pedig a napokban sikerült készítenem róla...)

A hal 5 részből áll: test, 1-1 oldalpikkely és 1-1 fejrész, így mindkét oldalról mutatós. A részeket egy kis fémszegeccsel illesztettem össze, ami a hal szemét adja ki. A pikkelyeket bőrlyukasztóval és szegecs patentoló kis szerszámmal készítettem.

Már elkezdtem gyűjtögetni a szép műanyag flakonokat, további apróságok készítéséhez. Az álmom egy metálszínű Lenor öblítő flakon, de a gyerek miatt mi sajnos nem használhatunk ilyen parfümös öblítőket :-)