Saját kézzel

Eljött az ősz, nekem ilyenkor támad kedvem rendet rakni a lakásban, csinosítani a polcokat, kivinni a garázsba a felesleges ruhákat, játékokat. Most egy apróságra volt csak időm a két lány mellett... néhány tárolódobozt "öltöztettem fel" szép ruhába.

Az ötletet a Tesco-s hupikék törpikék dominók adták, amit egy fagyis dobozban tárolunk. Kerestem a net-en hupikék ábrákat, egy nagyobbat és két kisebbet kinyomtattam és méretre vágtam a doboz tetejére és oldalára, hogy eltakarja a régi csomagolást. Mivel tartottam attól, hogy a papír ragasztóm eláztatja a tintasugaras nyomtatásban készült képeket, ezért kétoldalú ragasztóval rögzítettem a dobozra.

Ezek után a teás dobozban tárolt ceruzák és gombok is kaptak új külsőt.

Kezdődik az iskola! Emlékszem kamaszkoromban mennyire szerettem ezekben a napokban bekötni a füzeteimet, mindig kerestem vmilyen speciális borító anyagot, pl. tapéta, plakátok, de a kedvencem a francia nyelvű Elle újságban található reklám fotók voltak (akkoriban még nem jelent meg magyarul ez a lap...).

Most 3 egyszerű módot mutatok be, hogy biztosan egyedi füzettel kezdhessük a sulit, munkát, tanfolyamot, egyebet :-).

Irka - A/6-os méretű (10,5*15cm), 24-32 oldalas, tűzött kis füzet, nekem ez a kedvencem, mert a legkisebb női táskába is belefér. Sokszor egy-egy projektre használom ezeket a füzeteket. Legutóbbi ingatlan vásárláskor pont megtelt a kiválasztott hirdetésekkel és lakás látogatások felmérésének eredményével, mire megtaláltuk a megfelelő lakást. De gyereknek is szoktam készíteni "matrica gyűjtőnek".

Hozzávalók: 1db színes A/4 karton (120g-os), 1 csomag A/5 méretű iskolai írólapból 6-8 lap (70g-os), tűzőgép (olyan amit 180 fokban ki lehet nyitni teljesen)

Készítése: az A/4-es kartont sniccerrel félbevágom, majd kettéhajtom, így kapok A/6-os méretet, az írólapokból 6-8 lapot szintén félbehajtok és összeillesztem a kartonlappal. Majd vmilyen, 2-3cm vastag puha felületen kihajtva lefektetem a lapokat úgy, hogy alul legyenek az írólapok, felül a karton és lehetőleg pontosan fedjék egymást a hajtás vonalak. Most jön a precíziós rész: a tűzőgépet kihajtom 180 fokban és a hajtásvonalra illesztve betűzök egy kapcsot a füzetbe. Javasolt 2 kapcsot tenni a füzetbe. Mivel a puha anyag alatt nem hajlanak be a kapocs végei, így a füzetet kinyitva, kézzel (vagy szélesebb levélnyitóval) behajtom a kapcsokat. 

Tipp: a füzetek tűzését először a szőnyegpadlón végeztem (addig, míg nem kaptam egy 150 darabos megrendelést és kiakadt a derekam), majd készítettem egy "tűzőpadot", ami 3 réteg hullámpapír, oldalt összeragasztva.

Extra: díszíteni szoktam nyomdával, mintalyukasztóval és újabban milton kapoccsal vagy figurás ringlivel.

Füzet - szintén A/6 méretű, klasszikus könyvkötéssel kötött-fűzött füzet, amit a sokszor emlegetett Matató Műhelyben készítettem és már bemutattam egy régebbi bejegyzésben.

Jegyzettömb - eggyel nagyobb méret, A/5, ez a legújabb találmányom, arra az esetre, ha komolyabb jegyzetelni-valóm lenne pl. nyelvtanulás.

Hozzávalók: 1db A/4 méretű két oldalán eltérő mintájú karton (Hobbyművészben vettem), 1db sima karton, 1 csomag A/5 írólap (70g), könyvkötészeti vászonból (belülről papír alapú, kívül textil) néhány cm-es darab, papír ragasztó és ragasztópisztoly.

Készítése: a kétoldalán mintás kartont félbevágom, fontos h a minta A/5 méretben állítva is jól mutasson (az ötlet is úgy jött, hogy a vásárolt kartonon fektetve volt a minta "nézete" és félbevágva jöttem rá, hogy ezt még egyszer nem tudom félbehajtani és Irkát készíteni belőle, mert akkor a rajta levő törpék felborulnak...), ez lesz a jegyzetfüzet eleje, a hátoldalnak én újrahasznosítottam egy póló csomagolásában talált kartont, ebből vágtam ki az A/5 méretet.

Az írólapokat 2 kicsi irodai csipesszel összecsíptetem kétoldalt, hogy nem csúszkáljanak el a lapok. A könyvkötő vászonból kivágok egy 4*15cm-es darabot és ráillesztem kívülről a jegyzetfüzet tetejére és finoman megkarcolom a körmömmel a jegyzettömb éleinél. Kihajtva a vásznat papír ragasztóval bekenem  a két szélét és ráillesztem az elejét és a hátát a hajtogatás szerint, majd a középen maradt kb fél cm-re (ez az 50 lapos írólap vastagsága) ragasztópisztolyból nyomok egy csíkot és erre függőlegesen ráillesztem az összecsíptetett írólap tömböt. Gyorsan összehajtom az elejével és hátával és amíg még meleg a ragasztópisztolyos ragasztó, addig lesimítom a széleket.

Mióta beruháztunk egy multifunkciós nyomtatóba, azóta a kidobásra ítélt újságokat gyorsan átlapozom és a jó ötleteket beszkennelem vagy fénymásolom. Így került "megmentésre" pl. ez az orchidea kép egy kertészeti reklámújságból.

Az Anyák napja közeledtével képeslapokat készítettem, úgy hogy a beszkennelt virágokat, képeket Photoshopban szerkesztettem (levágtam a felesleges szöveget és kicsinyítettem a képet), majd dekor kartonra kinyomtattam és a megfelelő méretre vágtam a lapokat.

Már régóta szerettem volna saját nyomdákat készíteni, amihez egy ügyeskezű, asztalos unokaöcsém segítségét kértem. Ő készítette a fa nyomda alapokat 3*3 és 6*6cm-es méretben. A nyomda felülethez pedig 2 különböző anyagot használtam (dekor gumi és pvc padló), kísérleteztem ugyanis, hogy melyik felület hogyan tapad a papíron vagy textilen. A kivágott mintákat pillanatragasztóval rögzítettem a fa alapra. A nyomdapárnákat kedvező áron vásároltam, különböző színekben az Extrém Digital webáruházban.

Elsőként egyszerű mértani formákat vágtam a dekorgumiból ollóval és mind a "negatív", mind a "pozitív" felét felhasználtam a mintáknak, majd felbátorodva virág és szív alakú mintákat is készítettem.

A csíkos-szíves képeslaphoz papírból kivágtam egy szív alakot, leborítottam vele a képeslapot és rányomdáztam a csíkos mintát, a papírlapot levéve mutatkozik meg a szív alak.

Tádám! készíthetjük az Anyáknapi üdvözlő kártyákat :-)

Nem kell megijedni, nem szórtam fel fűmaggal a parkettát, csak éppen kezdek a végére érni a szeptember óta tartó nappali dekorációnak.

Tavaly tavasszal félig-meddig költöztünk csak be az új lakásba, a másik felét "örököltük". Emiatt főleg a nappali berendezése igencsak eklektikus képet mutatott, amivel nem nagyon tudtam megbarátkozni, és most a babázós évek alatt nem is tervezünk nagyobb átalakítást vagy bútorcserét...

Jött tehát a kézenfekvő ötlet, hogy a kiegészítőket, lakástextilt tegyem egységessé, egy kiválasztott színnel.

De mi legyen ez a szín? A 80-as évek ifjúsági bútora fehér-sötétbarna, az étkező garnitúra mahagóni, az IKEA könyvespolc natúr fenyő... ezt kellene közös nevezőre hozni. Felmerült a narancsos-sárgás verzió, de végül mégis a fűzöldet választottam, ugyanis volt egy zöld IKEA pamut szőnyegünk. Gombhoz a kabátot! ehhez szabtam a többi berendezési tárgyat, amiből néhányat magam készítettem, a többit vásároltam.

Ezek a "fűcsomók" születtek az elmúlt hónapokban:

Ablakpárkány - még tavaly szeptemberben, amikor beköltöztettem a virágokat a teraszról éppen akciós volt ez a kaspó, vettem is belőle vagy 6-ot, de mivel eléggé szűkült lefele, csak kis méretű virágcserép fért volna bele. Ezért kiiktattam a virágcserepet és közvetlenül a kaspóba ültettem át a virágokat, de hogy tudjon egy kis levegőhöz jutni a virág és le tudjon folyni a felesleges víz, az aljára 4-5 nagyobb Duna-parti kavicsot tettem, rá pedig 2-3 ujjnyi magasságig agyaggömböcskéket.

Íróasztal (esetenként varrós asztal) - a lámpa a gyöngyös verzióban születettek egyike. A készen vásárolt lámpaernyő alján 3-as bontásban kis lyukakat ütöttem bőrlyukasztóval (előtte pontosan ki kell mérni a gyöngyök egymás közötti távolságát és hátulról ceruzával bejelölni). Csiszolt kagyló gyöngyöket varrtam rá. Az asztal felett cipős dobozok kaptak új ruhát és funkciót. A már sokszor használt kasírozós technikával és ragasztóval borítottam be a cipős dobozokat.

Kanapé - félkész állapotban vannak ugyan a párnák, amiket megunt pólókból, pulcsikból szabtam, de még a varrás hátravan...

Dohányzóasztal - kutattam a fiókokban, polcokon és kiderült, hogy van már jó néhány zöldes tárgyam, amit használhatok: fa tálca (ezt egy rózsás rizspapír mintával decoupage technikával díszítettem), kerámia bögre, váza, asztalterítő (ezt már a zöld mániámról ismert sógornőmtől kaptam)...

... ezek után nem véletlen, hogy a Karácsony is a "zöld" jegyében telt el...

De kétségtelen, hogy a legelevenebb "fűcsomó" a lakásban Eszter lányom :-)

5 perces ujjgyakorlat következik. Nem kell hozzá más, csak pár színes szalvéta (legalább 3 vagy 4 rétegű) és színes selyemszalag. A hosszában félbevágott szalvétát harmonikaszerűen összehajtogatom, a közepén megkötöm a szalaggal (vagy vékony dróttal), a végeit kerekre formázom ollóval vagy V alakban levágom, majd a szalvéta rétegeit óvatosan szétbontom. Ennyi.

Az ovis húsvéti locsolkodásra készítettem Eminek ezt a papír kosárkát, ezzel a technikával. 

A papír tojások pedig gumimacit, csoki golyókat és egyéb apró finomságokat rejtenek. Ezt az ötletet is a net-ről csentem el, innen.

Minimálra vettem az idei húsvéti dekorációt, mivel hetek óta betegeskedünk. Elővettem egy vidám, tavaszi színekben és formában pompázó, csillogó-villogó (mióta Emi királylány volt a farsangon, ez fontos szempont!) mindkét oldalán mintás papírkartont és egy nyuszi sablont.

Kivágtam 10 nyuszit és egy részét hurkapálcára fűztem és a barka csokrot díszítettem vele.

A maradék nyuszikból és pár fagolyóból pedig füzért fűztem ajtódísznek.

papír: Lidl-ben vettem tavaly

Ki az akinek még halványan rémlik a milton kapocsról  valami a technika órákról? esetleg jancsiszeg? Mostanában új dizájnos kapcsokat lehet kreatív boltokban venni, én nem tudtam ellenállni neki... tegnap este legyártottam a prototípusokat, mert ma délután a szomszéd gyerekeket hívtam egy kis kézműveskedésre.

Hozzávalók: színes papír, karton, (az ezüst karton újrahasznosított desszertes doboz belseje), cikk-cakk olló vagy mintavágó (nekem az Efco márka vált be), mintalyukasztó, milton kapocs és bőrlyukasztó.

Elkészítés: 6db különböző átmérőjű kör sablont készítettem (3-8cm átmérőig), ezt vastag kartonból vágtam ki, majd a sablon alapján a különböző színű papírokból köröket vágtam ki, hol sima ollóval, hol a cakkossal, hullámossal. Tetszőlegesen egymásra helyeztem 2-3 különböző méretű karikát és a közepét bőrlyukasztóval kilyukasztottam, ezt érdemes úgy tenni, hogy a papírok alá vagy még egy vastag karton vagy esetleg egy műanyag darabot teszünk, mert így könnyen átviszi a lyukasztó a legalsó réteget is. A lyukba betesszük a kapcsot és a hátoldalon szétnyitjuk a két szárát. Az elkészített díszt egy vékony cérnával átszúrva karácsonyfadíszt kapunk, de csomagolást is díszíthet, vagy képeslapot, vagy bármit :-)

Még évekkel ezelőtt készítettem egy Burda Karácsony sablon alapján ezt az "árnyékképet". Fekete fotókartonból sniccerrel, ollóval vágtam ki az aprólékos mintát, majd hátulról színes selyempapírt ragasztottam rá. A két oldal ablakot kissé behajtva egy mécses elé szoktuk kitenni az ünnepek alatt.

Reményik Sándor: József, az ács, az Istennel beszél

Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, - és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek… ha a szemébe tekintek,
Benne ragyognak a nap, a hold, a csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek…
Ez az ács-műhely… ezek a forgácsok…
Mit tehettem érte?… mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta a szakállamat.
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja…
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, - én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium

...Emi első adventi kalendáriumát. Mivel a Mikulás nem hozhatta, mert Ő csak 5-én érkezik...

Az újrahasznosítás szellemében készült az a kalendárium, a hóember egy szakadt fehér frottír lepedőből született, a csomagokat pedig a tasak készítő technikával újságpapírból hajtogattam.

Hóember méretei: 30cm átmérőjű kör a feje, 36cm-es a pocakja és 42cm-es a "lába". A két alsó gömböcöt szivacstörmelékkel tömtem ki, majd miután az elfogyott a fejét egy gumilabdával... de ha ez előbb jut eszembe, biztosan keresek még két labdát, ugyanis gyorsabb, tisztább (a szivacstörmelék után ugyanis rögtön porszívózhattam) és "kerekebb" lett volna a végeredmény. Szemét-száját textil filccel rajzoltam, az orrát egy negyed körcikk filc anyagból varrtam, a sapkáját pedig Eszter (6 hónapos) ruhatárából vettem kölcsön. 

Mind a Hóembert, mind a tasakokba csomagolt meglepetéseket a tetőtérbe vezető lépcsőre rögzítettem.

(a második nap tapasztalatai alapján: teljesen felesleges a számozással bíbelődni, a Háromévesem úgysem ismeri még a számokat, mindig a legnagyobb csomagot akarja... másrészt nem kézmagasságba kellett volna elhelyezni az egészet, mert Emi ma már 3 csomagot kipakolt...)

Tudom, olyan nagymamás, de nem szeretem kidobni a szép csomagolópapírokat, még a szelektív papírgyűjtőbe sem. Helyette amit csak lehet, kihozok az épen maradt részekből pl. kisebb ajándék tasakokat hajtogatok, képeslapot vagy ajándék kísérő cédulát készítek.

A tasak oldalát kétoldalú ragasztószalaggal rögzítem.

A képeslapokra a csomagolópapír fecniket ragasztó stifttel vagy az általam gyártott decoupage ragasztóval dolgozom rá.

Az ünnepi forgatagban mi is felsétáltunk a Várba Emivel.

Kokárda helyett neki egy nemzeti színű szélforgót készítettem, sőt készítettünk közösen. A Piros kartonból négyzet alakot vágtunk ki, majd a  közepére egy kisebb méretű fehér papírlapot ragasztottunk. Ennek a belsejét pedig Emília kiszínezte zöld filccel.

A forgó összeállítása: a négyzet sarkainál 2/3-ig bevágtam a papírt majd egy gombostűvel egy vékony faágra tűztem (de megfelel a hurkapálca is). Ahhoz hogy jobban forogjon a forgó, papír és a faág közé egy lapos gyöngyöt is felfűztem a gombostűre, ami pár mm távolságot ad.

A múlt héten átlapozgattam az évek során összegyűjtögetett Praktika és Burda Karácsony lapokat és tetszetős papír csillag dekorációkat találtam.

Gyerekek lefoglalására is nagyon jó ötlet lehet, biztosan nagy becsben lesznek majd a saját kézzel készített karácsonyfadíszek.

Az alap mindkét esetben négyzet alakú papírlap, amit negyedbe vagy nyolcadrészbe hajtogatunk. Érdemes különböző nagyságú papírlapokat használni, így változatosabb mintákhoz jutunk.

A kivágós verziónál (ezt fehér papírból készítettem) tetszés szerinti mintát vágunk ki a papírból, majd kihajtjuk a papírt. Megfordult a fejemben, hogy egy-egy fotót is rakok a csillagok közepébe, de lusta voltam átböngészni a fotó archívumot... pedig Emi biztosan örülne, ha a karácsonyfadíszeken felfedezhetne ismerős arcokat.

Az újságban szereplő ötletet kicsit tovább fejlesztettem és a kivágott csillagokat belamináltam, így tartósabb lett és nemcsak egy karácsonyra lehet használni a díszeket.

A laminálás a hűtőmágnesek óta egyik kedvenc technikám lett, így beruháztam egy laminálógépbe, már nem kell fénymásoló szalonba rohangálnom :-)

A másik (színes papírból) csillag típus még egyszerűbben elkészíthető. A szintén nyolcadrészbe hajtogatott papírból rombusz vagy csillag formát vágunk ki és mielőtt kihajtogatnánk a papírt, 2 vagy 4 bevágást teszünk a papíron. Kihajtogatás után, minden második bevágást kifele hajtogatunk, így alakulnak ki a csillag mintázatai.

Mellékelem a mintát :-)

Ablakdísznek, girlandnak, vagy önálló karácsonyfa dísznek is mutatós lehet. De ha nagyobb méretben készítjük, akkor a laminált lapok akár poháralátétként is jó szolgálatot tehetnek.

Jó hajtogatást!

Ma Szentendrén sétálgatva belebotlottunk a Karácsony Múzeumba! Így feltöltődtem a csillogó-villogó díszek élményével.

Ha Karácsony, akkor mindenképp előveszem a mintalyukasztóimat. Az ajándékkísérő kártyákhoz ezt használom legszívesebben. Mintalyukasztókat 2-3 méretben és nagy választékban találsz minden kreatív üzletben. Ami az én kedvencem: karácsonyfa és csillag alakú. Fontos tudni, hogy a mintalyukasztóval elsősorban papírt tudunk megmunkálni (abból is csak bizonyos vastagságig, de mint az alább kiderül, én sikeresen használtam öntapadós fólia kivágására is. Fémlemezt, textilt viszont nem lehet vágni vele.

Az első ötlet, a legkézenfekvőbb: ajándékkísérő kártyák, képeslapok készítése. A4-es méretű Kaskad kartont szeretek használni leginkább (Panton boltokban kapható). A képeslaphoz félbevágom az A4-es kartont, majd félbehajtom (tehát 2 db lesz belőle). Az ajándékkísérőhöz pedig 8db-ra vágom az A4-est, a méret így 10.5cm*7.3cm). A mintalyukasztóval kivágom a mintát a kartonból és félreteszem a kieső papírdarabot, mert szeretem a "negatív" mintát is felhasználni egy másik, eltérő színű kartonon.

Második ötlet: nem szeretek kidobni semmit, ami szép és újrahasznosítható. Tavaly a szoptatás ideje alatt rákaptam a Lidl-ben kapható négercsókra, ami amellett hogy nagyon finom és kalóriadús, szép, csillogó ezüst kartonban van becsomagolva (a belső borítása). Gyűjtögettem-gyűjtögettem, majd mikor már kifolyt a sok kartonlap a szerkény háta mögül, elkezdtem gondolkodni, hogy mire lehetne felhasználni. Ekkor jött az ötlet, hogy készítsek karácsonyi girlandot (füzér magyarul?). Ehhez vettem egy viszonylag drága, de nagy méretű csillag lyukasztót, ami sikeresen vitte a vastag kartont. Vettem még ezüst színű szalagot és ragasztópisztollyal 2 csillagot összeragasztottam úgy, hogy közte legyen a szalag. Kb. 8-10cm-re vannak egymástól a csillagok, de ez ízlés dolga, hogy kinek milyen "lépéstávolság" tetszik. A karácsonyfán is jól mutat, de ablakkeretre is el tudom képzelni ahogy függőlegesen 4-5 füzér lefut. Nálunk karácsonyi szezon után a csilláron talált helyet, amit a kislányom szívesen elnézegetett és mutogatott lelkesen a csillagokra, amíg kisebb volt.

A girlandot természetesen nemcsak karácsonyi hangulatban lehet elkészíteni, hanem színes papírokból, virágos mintával is mutatós lehet az ablakban.

Harmadik ötlet: a kiürült bébi kajás üvegeket szintén gyűjtögetem, ezek kaptak most új funkciót, mécsestartókká avanzsáltak. A letisztított üveget még alkoholos vattával is áttörölgettem, hogy majd jól ragadjon rá az öntapadós matrica. Több színben vásároltam öntapadós fóliát és a különböző lyukasztók segítségével vágtam ki belőlük mintákat. Persze szabad kézzel is lehet vágni a fóliából és akkor még változatosabb alakzatokat lehet csinálni. De eredeti funkciójában is használhatjuk a feldíszített üveget, tavaly pl. házi készítésű narancslekvárt vagy natúr mogyorót, diót, kesudiót, mazsolát tettem az üvegekbe és mézzel töltöttem fel.

Tudom, hogy hihetetlen nagy választék van esküvői üdvözlőlapok és díszcsomagolók terén én mégis szeretem magam elkészíteni, mind a kísérőkártyát, mind az ajándékot rejtő szatyrocskát. Az ajándék is saját kézzel készült, csak nem az enyémmel... a kerámia és szappankészítés fortélyaiba ugyanis (egyenlőre) nem kívánok elmerülni. Azokat a múlt hétvégi, szekszárdi kirakodóvásáron sikerült beszereznem a tegnapi esküvőre.

A mézes szappanra egy kis írólapot tekertem, ugyanis nem voltam megelégedve a "gyári" csomagolással és egy kis rajzzal tettem vidámabbá.

Az üdvözlőlaphoz való nagy, szíves embossing mintát tavaly vettem, de eddig nem volt alkalmam kipróbálni. Most végre eljött a megfelelő pillanat! Ez a szolid, egyszerű, domborított minta nekem nagyon tetszik, remélem a menyasszony-barátnőmnek is elnyerte a tetszését.

A gondosan becsomagolt kerámia fürdőszobai szettet, egy szintén saját készítésű díszzacskóra rejtettem. A zacskót fehér nátron papírból hajtogattam, az alját belülről kartonnal megerősítettem. A zacskó fogó részét is tartósabbá és szebbé varázsoltam egy kartonpapír csíkkal, amire szintén apró szívecskéket "domborítottam".

Néhány éve a Hobbyművész boltban fellelt préselt virágos merített papírok (Bagmati papír néven fut a boltban...) indítottak el az "ipari méretekben" történő lámpa gyártásban.

Akkoriban lehetett még kapni az IKEA-ban egy nagyon olcsó, papírborítású lámpaernyőt, amire gyorsan és szépen lehetett kasírozni a merített papírt. Nem kellett más csinálni, mint "levenni" a mintát a lámpaernyőről, újságpapírból kivágni a mintát, majd kiszabni a merített papírból a formát 1-2 cm ráhagyással, kikeverni egy nagy adag ragasztót és felapplikálni a búrára a papírt, gondosan behajtogatva a széleket.

A most kapható textil borítású búrákra is el lehet készíteni ugyanezt, csak több ragasztó és türelem kell hozzá.

Készítettem 10-15 darabot különböző virágmintákkal, amiből a legkelendőbbnek a kis kékvirágos lámpa bizonyult. Akkortájt születtek barátnőim első babái, ők sorra ilyet kaptak az első baba-vizitkor. De lakásavatón és esküvőn is szerepelt ajándékként...

Az én kedvencem a rózsamintás, ami sokáig a állólámpaként funkcionált, majd az új lakásba költözéskor mennyezeti lámpává avanzsált és a konyhánkban talált helyet. 

De kedvelem az újságpapír-pöttyöst is, ami viszont még gazdára vár... ehhez készítettem egy jegyzettartót is papírlemezből. Szerintem jól mutatna egy íróasztalon ez a szett, de momentán nem dolgozom, hanem Emizek...

Papír méretek:

Az ISO-féle papírméretek mind közös oldalarányon alapulnak: 1:√2,, vagyis kb. az 1 : 1,4142 arányon. Ennek az aránynak az előnye az, hogy az eredeti ívet akárhányszor is hajtják félbe, az megőrzi oldalainak eredeti arányát. Bevezetése a XVIII. században élt Georg Lichtenberg nevéhez köthető. Ez az arány az átméretezést is lehetővé teszi anélkül, hogy a lap tartalma sérülne. Az A4-es lap például A3-asra nagyítható, mialatt az eredeti anyag arányait pontosan megőrzi.

A sorozat: Az A0-s papírív mérete 841×1189 mm. Területe 1 m2. A közhasználatban elterjedt A4-es méretet az A0-s méret négyszeri felezésével kapjuk.

Papír vastagság:

Szerte a világban, ahol a metrikus rendszer van érvényben a papír tömegét gramm/m2-ben fejezik ki. A szokásos irodai papír négyzetmétertömege 80 g/m², egy szokásos A4-es lap (1/16 m²) súlya tehát 5 g.

A papírokat vastagságuk és sűrűségük alapján több csoportba osztjuk: papírra, kartonra és lemezre.

Nyomdai ív: 16 nyomott oldal (meghajtva) függetlenül az alaktól.

Tudod, mit jelent a kasírozás? A kisokos szerint: Rétegelő eljárás, amelynek során legalább két vagy annál több anyagpályát adhéziós kötéssel egyesítenek. Nedves kasírozás esetén vizes alapú ragasztóanyagot, száraz kasírozás esetén szerves oldószeres ragasztóanyagot, viaszkasírozásnál melegömledéket (hot-melt) alkalmaznak.

Magyarul: amikor a képet, csomagolópapírt vagy egyéb papírt ráragasztjuk, felapplikáljuk a hordozóra, egy másik felületre. Mint pl. a recept-tartó dobozkám a "Legutóbbi alkotás" bejegyzésemben. De kasírozással készülnek a papírmasé edények, és szerintem annak minősül a decoupage technika is. A ragasztó a használt anyagtól függően, lehet egyszerű tapétaragasztó, decoupage lakk, speciális.többkomponensű ragasztó, vagy akár saját kézzel főzött-kevert anyag.

Tudtad, hogy a foghagyma is alkalmas a ragasztásra? Hatodikban ezt állította egy osztálytársam technika órán, de még sohasem próbáltam...

Ellenben már 2 bejegyzésben is emlegettem az általam kevert alap-ragasztót, amelyet papír munkáknál pl. découpage, kasírozás szoktam használni. Nagy előnye, hogy jóval olcsóbb, mint a speciális ragasztók és gyorsan ki lehet keverni egy újabb adagot vasárnap du-án, amikor alkotás közben egyfogyott a ragasztód és zárva van a kreatív bolt.

Hozzávaló: háztartási keményítő (dm-ben is lehet kapni)

Recept: 2 evőkanál keményítőt kikeverek kevés hideg vízzel, majd hozzáöntök kb. 1,5-2dl  forró vizet, de közben figyelem a massza állagát. Akkor jó, ha hasonlít egy igazi belga forró csoki állagához, ami már majdnem puding. De az sem baj, ha folyékonyabbra sikerül... A végén szükség szerint hozzá lehet tenni profi papír ragasztót, én a Planatolt használom, amiből 2 evőkanálnyit rakok az elkészült 2-2,5dl masszához. Kis befőttes üvegbe teszem a ragasztót és használat után hűtőben tárolom. Akár hónapokig is eláll, de újabb használat előtt nem árt egy érzékszervi vizsgálatot tartani (szaglás).

Az állagnál arra is érdemes odafigyelni, mire akarjuk használni. Ha pl. egy nagy dobozt, vagy megkopott újságtartó rekeszt akarunk csomagolópapírral bevonni, mivel vastag a papír jobb a sűrűbb massza, nem issza be annyira az anyag a ragasztót. Finomabb munkáknál, mint a szalvéta technika, vagy selyempapír borítás megfelelőbb a hígabb ragasztó, mert vékonyabb felületet képez a tárgyon, amire rágasztjuk.

Múlt hétvégén készítettem egy receptgyűjtő dobozt. Ugyanis szeretem kitépegetni a női magazinokban megjelenő recepteket. Tudni kell azt, hogy a női magazinokban megjelenő recepteknek 2 azaz két fajtája létezik, az egyik a sima, egy oldalas (pl. Nők Lapja) és a perforált, két oldalas. (pl. Elle, Éva magazin). Az egy oldas verzióval nem is volt semmi bajom. Kivágtam és beragasztottam egy nagy kockás füzetbe, egyik oldalról kezdve a sütiket, másik oldalról pedig a leveseket, főételeket, ahogy a nagymamámtól és anyukámtól láttam. Igaz a nagymamám még nem magazinokból vagdosta a recepteket, hanem kézzel írta. Csakhogy a két oldalas recepteket nem lehet ragasztgatni, mert egyik oldalán van a kép, a másikon a leírás. Így tehát őrizgettem őket, hol itt, hol ott. Egy baj volt csupán ezekkel a kis recept-fecnikkel, hogy a többszöri költözésnél össze-vissza elkószáltak. Nem vagyok egy túlságosan rendmániás, de valahogy igényeltem, hogy rendet tudjak tartani közöttük.

Néhány éve megtanultam dobozt „építeni” Cholnoky Zsófitól a Matató Műhelyben és úgy gondoltam itt a remek alkalom, hogy előkapjam azt a tudást. Lemértem a recept-fecniket (11sz*13,5m) és megterveztem a dobozt (11,5sz*12h*10m). [Értsd: sz/szélesség, m/magasság, h/hosszúság] Majd elővettem egy 3mm-es papírlemezt és óvatosan, hogy a lányom keze ne kerüljön a sniccer alá kivágtam az alaplapot és az oldal lapokat. !!! Figyelem: a 3mm-es lemeznél számolni kell a lemez szélességével, rá kell hagyni 2*3mm-t az alaplapnál. Ha tehát az elő és hátlap 11,5sz*10m, az oldalak 12sz*10m, akkor az alaplap 12,1sz*12h. Biztos, ami biztos, szárazon összeillesztem a lapokat. Majd Planatol ragasztóval összeragasztottam a lapokat. Először az alaplaphoz az elejét és hátát, majd 1-2 perc száradás után a 2 oldal lapot. (ez egy extra erős, könyvkötésnél használt papír ragasztó, csak sajnos elég drága és nagy kiszerelésben kapható, de ha vigyázol a doboz zárására évekig is használható). 1 napot hagytam száradni az egészet. Másnap smirgli papírral lecsiszoltam a kis eltéréseket. 0,1mm „kilengések” lehetnek oldalt, ha nem jól illesztettem össze a lapokat vagy felül, ha nem jól szabtam ki a lemezt. Merített papírból kiszabtam az oldal borítást alul-felül 5mm-t ráhagyva és keményítős ragasztóval felragasztottam a dobozra. A belső és alsó borítást sima, barna, vékony csíkos nátron, szintén könyvkötésnél használt papírból szabtam ki. Az alaplapnál 2-3mm-t le kell vonni, az oldallapoknál pedig felül szintén levonni 2-3mm-t, de alul ráhagyni 5mm-t. A dobozhoz készítettem még 6 db elválasztót, ezt sima kartonból vágtam ki és a barna papírral borítottam az egyik oldalát. Ezt magasabbra szabtam, mint a receptek, hogy a kis fülecskék kilátszódjanak a gyűjteményből (11sz*15m), majd megcímkéztem őket: előételek, levesek, főételek, egzotikus és desszert (maradt 1 talonban, de lehet h a salátáknak nyitok egy új rekeszt). Íme az elkészült mű. Ha jól számolom, még kb. 25 évig elférnek benne a kiollózott receptek.

Hogy tetszik?

Hozzávalók/Beszerzés: 3mm-es papírlemez (söralátét néven fut), nátron papír, Planatol papír ragasztó – Panton, merített papír – Hobby Művész