Néhány éve kaptuk egy kedves testvérünktől ezt a kezeletlen fa keresztet, rajta a Megfeszítettet szimbolizáló faággal. Azóta is emlékeztet arra, hogy "Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem." Galatákhoz írt levél 2,20
Még évekkel ezelőtt készítettem egy Burda Karácsony sablon alapján ezt az "árnyékképet". Fekete fotókartonból sniccerrel, ollóval vágtam ki az aprólékos mintát, majd hátulról színes selyempapírt ragasztottam rá. A két oldal ablakot kissé behajtva egy mécses elé szoktuk kitenni az ünnepek alatt.
Reményik Sándor: József, az ács, az Istennel beszél
Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, - és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek
ha a szemébe tekintek,
Benne ragyognak a nap, a hold, a csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek
Ez az ács-műhely
ezek a forgácsok
Mit tehettem érte?
mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta a szakállamat.
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, - én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium
Keresztényként számomra a Húsvét elsősorban nem a tojásfestésről és csoki nyusziról szól, hanem a Feltámadásról. Az ünnepet megelőző napok-hetek alatt igyekszem elcsendesedni és megemlékezni arról, hogyan szólított meg Isten, milyen ajándékokat kaptam Tőle és miben lehet más ez az új élet, amiben járhatok.
"A keresztség által ugyanis eltemettetünk vele együtt a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk." Római levél 6,5
Kislányom nagyon szereti a hűtőmágneseket. Leveszi, felrakja, leveszi, eldobja, én felrakom, leveszi, ha megkérem, felrakja…
Nem szeretek fotózni, merthogy bármennyire is szeretnék, nem nagyon tudok igazán jó képeket készíteni. Így aztán nem is ruháztam be eddig komolyabb gépbe, egy régi hagyományos gépem van. Ezzel szemben nagyon szeretek utazni és az utóbbi 10 évben elég sok helyen megfordultam. Rengeteget fotóztam, annak rendje, s módja szerint elő is hívattam a papír képeket és a legtöbbször itt meg is szakad a történet. Néhány igazán emlékezetes, nagy utazástól eltekintve nincsenek albumba rendezve a képek, hanem a PhotoPorst-os tasakban várják a szebb jövőt.
Mi köze ennek a hűtőmágneshez? Hát az, hogy Karácsony előtt jött a nagy ötlet: a mutatósabb képekből néhányat belamináltatok és kivágva, hűtőműgnest ragasztok a hátuljára és már készen is van a szóró-ajándék. Mit jelent a szóró-ajándék? Minden évben kitalálok valami apróságot, amit ajándékkísérőként ajándékozok. Ugyanis ki tudja az fejben tartani, hogy kinek-mikor-milyen „sk” ajándékot adott? Csilla tavalyelőtt kapott kézzel festett textil táskát, azelőtt decoupage-olt dobozt, Zsuzsi viszont még nem kapott textil táskát, a nagynéni viszont már kétszer is kapott merített papírral készített lámpaernyőt… brrrr….. Így nincs keveredés. Mindenki ugyanazzal a technikával készült ajándékot kap, persze mindenki más milyet és Neki valót.
Az ifinkben (református ifjúsági kör, ami túlélte a házassági és gyerekvállalási hullámot) szokás, hogy jeles ünnepekkor Igés kártyákat ajándékozunk egymásnak pl. Karácsonykor, Új évkor. Néhány fotóra etikett matricára nyomtatott bibliai Igehelyeket ragasztottam a laminálás előtt, így az ajándék nemcsak egy szép kép, hanem egy-egy üzenet is.
A maradék mágnesek a saját hűtőnket díszítik. Emi kedvence persze az, amin anya is rajta van, ráadásul egy templom előtt áll, ahol a harangok azt mondják bimm-bamm-bimm-bamm, amit enyhe fejmozgással kell előadni, napjában ötször.
Laminálást szinte mindegyik fénymásoló szalon vállal, A4-es méret (erre 4 fotó fér) kb 100-150 Ft/db.
Gondolkoztam egy kicsit az emberi alkotóerőn, most, hogy elkezdtem ezt a blogot. A kreativitás szerintem ezerféleképpen mutatkozhat meg és azt gondolom mindenkiben ott rejlik a vágy arra, hogy valamilyen formában kifejezze önmagát. Van, aki művészi pályára lép és zenél, táncol, verset ír, fest vagy szobrot farag. Más, gyermeket nevel vagy baráti kapcsolatokat ápol, ami épp annyi, ha nem több kreativitást igényel, mint színpadra állni.
De ez egyáltalán nem meglepő, mivel - én legalább is hiszem -, Isten a maga képmására alkotta az embert. Ha az Ő képzelőereje határtalan volt és képes volt halak és pillangók százait és ezreit különböző formára, színűre teremteni, akkor az ember még bukott állapotában is nagy dolgokat képes alkotni.
Kedvenc gyerekszájam ezzel kapcsolatos: „Kedves Isten! Nem gondoltam volna, hogy lila ilyen jól illik a narancssárgához, amíg nem láttam a tegnap esti naplementét, amit csináltál. Suzy”
