A történet ott kezdődik, hogy 2 éve a sövény metszésekor lehulló ágakból Emi és a nagyszülők megépítették Füles kunyhóját (emlékszel még erre a Százholdas Pagonyból?). Idén nyáron azonban Emi felszámolta a kunyhót, mondván "most már elég volt belőle", de nekem nem volt szívem kidobni a sok "jóvágású" faágat, hanem elterveztem belőle a karácsonyi ajtódíszt.
Ehhez az egyforma ágakat kicsit méretre kellett igazítani, ami elég sok időt vett igénybe, mert fűrésszel, metszőollóval próbálkoztam, még egy harci sérülést is szereztem, úgyhogy ezt az eljárást nem javaslom senkinek, legközelebb én is inkább kölcsönkérem a szomszéd ágvágóját...
Szóval az ágakat egyre rövidebbre igazítottam, hogy egy fenyőfa formát adjanak ki az egyre rövidebb faágak és vékony madzaggal felfűztem, az ágak között 2-2cm távolságot hagytam, hogy a későbbiekben könnyen díszíteni lehessen.
A sóliszt gyurmát Emivel közösen készítettük el, mézeskalács formákkal szaggattuk a díszeket és elsősorban gyöngyökkel díszítettük. Kísérleteztem a különböző vastagságú-vékonyságú sóliszt gyurma tésztákkal, a nagyon vastag (1-2cm) nem vált be, mert nem száradt ki rendesen. A nagyon vékony (2-3mm) viszont érdekesen felpödrődött száradás közben ez néhány formának előnyére vált pl. harang. A díszeknek még frissen lyukat fúrtunk egy hurkapálcával, majd sütőbe toltam és alacsony fokozaton, nyitott sütőajtó mellett szárítottam kb. 2 órán keresztül, közben meg is fordítottam őket. További kísérlet volt a tészta kinyújtásakor horgolt csipke terítő lenyomatot készíteni és utána kiszaggatni a formákat, valamint a sütidekorációs betűsablonokkal feliratot tenni a díszekre.
A kész, kiszáradt sóliszt gyurma díszeket vékony, piros selyemszalaggal kötöttem fel a fenyőfa forma ágakra. A fűzéshez tompa hegyű, kisfejű hímzőtűt használtam (ezt 4 évesek is kézbe vehetik).
Nincsenek valami jó emlékeim az óvodai sólisztgyurmázásról, ezért némi fenntartással hallgattam az ismerős kismamák áradozását a net-en elérhető főzött sóliszt gyurma receptekről, mindaddig amíg nem kaptunk egy adagot a céklával színezett rózsaszínű gyurmából. Emíliát először tudtam 20 percre lefoglalni valamivel, aminek nagyon örültem. A nyáron nagyszülőknél nyaraltunk és a Falunapra gyerekprogrammal készültünk, ekkor próbáltam ki ezt a receptet: Hozzávalók: 3 bögre liszt, 1.5 bögre só, 3 tk borkősav (vagy citromsav), 3 bögre hideg víz, 3 ek. olaj, ételszínezék. Összekeverjük a porokat egy edényben, és a folyadékokat egy nagy pohárban. Az edényt a tűzhelyre tesszük, és lassú melegítés közben óvatosan hozzáadjuk a folyadékot. Folyamatosan keverjük, míg a massza elválik az edény falától, és mikor kicsippentünk belőle egy darabot, nem ragad többé. A végén már elég nehéz keverni. Ekkor vegyük ki a masszát az edényből, és gyúrjuk amíg ki nem hűl. Légmentesen záródó dobozban tároljuk.forrás: 