Saját kézzel

Idegen tollakkal ékeskedem ezúttal... ugyanis más is bír kreatív vénával a családunkban :-) Sógornőmtől kaptuk ez a memory játékot, ami azon túl hogy nagyon igényes kidolgozású és pont megfelelő méretű, még családi fotóalbumnak is beillik, ugyanis a tavalyi szüret képeit kell párba rendeznünk a játék során.

Mivel tökéletes karácsonyi ajándéknak tartom ezt az ötletet, bemutatom az elkészítését. A kiválasztott fotókat azonos méretűre vágjuk, formázzuk a képszerkesztő programban, majd mindegyikből kettőt nyomtatunk (nyomtattatunk), lehetőleg színesben. A fotókat 5mm-es papírlemezre kasírozzuk és óvatosan kisimítjuk. Érdemes profi papírragasztót venni. pl. Planatol, ugyanis a kártyalapok a játék során erősen igénybe lesznek véve. A lemez másik oldalára tetszőleges dekorpapírt ragasztunk. A mi kártyáinkon egy szép piros, virágindás Tassotti papír van. Ha megszáradtak a felragasztott papírlapok, a kártyákat méretre vágjuk. Ezt a lemez vastagságot nem ajánlom sniccerrel vágni, mert rendkívül nehéz szépen dolgozni. Ha van otthoni papírvágó gépünk (nem a görgős, hanem a karos verzió), azzal meg lehet próbálkozni, de javaslom inkább egy könyvkötőhöz, vagy a Pantonba elvinni a lemezt és méretre vágatni.

A csomagolás sem lehet mellékes egy saját készítésű ajándéknál, a memory kártyák tárolására is alkalmas kis patchwork zsák tökéletes megoldás lehet.

Egyik legkedvesebb képeslap készítő technikám az embossing. Ez a technika szerintem nem lett olyan elterjedt, mint a scrapbooking, pedig sokkal egyszerűbb és majdnem olyan mutatós.

Dombornyomás (embossing) - az eljárás lényege, hogy egy kész sablonba, formába gömbvégű tollal belenyomjuk a papírt. A nyomatot tovább mélyítjük, lazítjuk amíg a formák ki nem rajzolódnak. Majd a rajzolat széleinek karaktert adva kontúrozásként kihúzzuk a éleket. Az így megmunkált papír másik felén gyönyörű domború mintát tudunk kialakítani.
A technikához használt fém sablonok tartósak, élettartamuk korlátlan. Többféle mintázatban kaphatóak: a hagyományos rusztikus és geometrikus mandala - formák mellett többféle virágkompozíció és téli ünnepi téma is megtalálható. Az embossing papír is speciális - lágyabb szerkezetű - ezért könnyebben tágul és nehezebben lyukad át.
Van pausz jellegű, amely átlátszik és jól kivehető a sablon mintázata. A hagyományos embossing papír viszont nem átlátszó. Ezért alulról megvilágított üvegasztalra vagy ablakra kell rögzíteni a sablont és a rajta lévő papírt, így a kirajzolni kívánt mintát könnyű észlelni. Emellett gyerekekkel bátran használhatjuk a színes fénymásoló papírt is. Ilyenkor a munka megkezdése előtt javasoljuk, hogy a gyerekek az ujjukkal tapintsák ki a minta mélyedéseit, nyomják be kissé és utána kezdjék gömbvégű tollal kontúrozni a széleket.
A titokrajz jelleg segíti az alak-háttér konstancia fejlődését, a különböző nyomáserősség érzékelése a helyes írásnyomaték kialakulását. A dombornyomott mintázatú papírt díszítéshez, meghívók és üdvözlőlapok készítéséhez ajánljuk. (forrás: www.alapkozpont.hu)

A scrapbooking a kreatív emlékkönyv, fotóalbum, kollázs és üdvözlőkártya készítés hagyományos és modern technikáit ötvöző technikák összessége. (forrás: www.scrapbook.lap.hu)

De térjünk vissza a lényegre!

Valentin nap közeledtével az jutott eszembe, hogy talán mégsem olyan haszontalan ez az ünnep, mint korábban gondoltam. Hiszen nem csupán a kedvesünket, barátunkat, férjünket lephetjük meg apró meglepetésekkel, hanem az anyukákat, nagymamákat és keresztmamákat is eggyel többször van alkalmunk köszönteni.

A dombornyomásos képeslapok a nagyinak és keresztmamáknak készültek, természetesen a lányokkal középpontban.

"Kaskad" kartont szeretem a leginkább erre a technikára, mert nem túl vastag (125g/m2), ezért könnyű megmunkálni és rendkívül széles a színskálája. Valentin napra (és Anyák napjára) a piros szín dukál. Mondanom sem kell már, hogy ezt is a Panton-ban szoktam vásárolni. Az A4-es kartonból két darab félbehajtható képeslap készíthető.

Az egyiket egy hullám-szív alakú, kifejezetten fotó paszpartunak való sablonnal domborítottam meg. A közepét sziluettvágó ollóval kivágtam (jó minőségű körömvágó olló is tökéletes a feladatra) és a fotót a kihajtható képeslap belső oldalára ragasztottam. Lehet így is hagyni és akkor valóban képeslapként funkcionál a lap, a belső oldalra a fotó mellé néhány mondatot is lehet írni köszöntésképpen. De én most összeragasztottam a képeslapot és fotó rámaként használtam fel.

A másik képeslapnál nem magát a kartont domborítottam, hanem erre a célra készített vékony fémlapot. Bevallom, most először próbálkoztam a meglévő embossing sablonjaimat fém alapon használni, és az eredményt nem találtam tökéletesnek. Túl vékonyak a sziluettek és a fém tudja olya jól felvenni a mintát. Utána kell néznem, lehet hogy vannak külön fém megmunkáláshoz való sablonok is, csak elkerülték a figyelmemet a kreatív boltok gazdag áruválasztékának dömpingjében...

Bemutatom azért a végeredményt: a négyzet alakú kis fél lapon a sarkokat domborítottam meg, a sarkára fordítottam a lapot, majd kivágtam a közepén egy kis négyzet alakot a fotónak. A képeslapra illesztettem és az ablak helyét megjelöltem. A képeslap első laján kis ablakot vágtam és kétoldalú ragasztóval az ablakra illesztettem a fém "ablakkeretet".

Ez a fém lap próbaképpen született, igazi funkciója nincs- Talán poháralátétnek lehetne használni...

Mivel a fém szélek vághatnak, ha gyerek kezébe kerülnek, így az alját és a széleket beborítottam kartonnal.

Végül egy apró ajándékkísérő, ha mozijeggyel, színházjeggyel lepjük meg szeretteinket.

A jegy méreteit lemértem, 2-2mm-t ráhagyva kis tokot szabtam neki és még összeragasztás előtt néhány szívecske mintával díszítettem. Az oldalát érdemes úgy összeragasztani, hogy egy mozijegy alakúra hajtogatott kis újságpapírt beledugunk a tokba, így ha elfolyik a ragasztó, az felfogja. Pár percig - szintén újságpapír között - préselni szoktam a tokokat, így biztosan nem nyílik szét.

Közeleg a Valentin-nap. Nem vagyok nagy híve ennek az ünnepnapnak, de most eszembe jutott egy újabb ötlet az elfekvő fotóim hasznosítására, a múltkori hűtőmágnesek után.

Még Karácsony előtt vettem az IKEA-ban néhány egyszerű fatálcát (na jó, az alja csak farostlemez a költségtakarékosság miatt), hogy majd szalvétatechnikával díszítem. De nem maradt már energiám az ünnepek előtt elkészíteni, így ugrott mint sk ajándék. Azt viszont nem akartam, hogy idén Karácsonyig "raktáron maradjanak" a tálcák, így megcéloztam a Valentin napot.

Előkotortam a fotós paksamétát és kiválasztottam két tucat képet magunkról. Elrendezgettem mozaikszerűen a tálcán, hogy megnézzem melyik kép marad, melyiket hagyom ki. Néhány mutatósabbat teljes méretben hagytam, a többit megnyirbáltam: felesleges szereplőket levágtam, szabálytalan formára vagy szív alakúra formáztam a képet.

A tálca belső mérete alapján kiszabtam a takaró fóliát. A biztonság kedvéért kétoldalú ragasztóval néhány fotót rögzítettem a tálcához. A fotókkal beborított tálcára ráhelyeztem a fóliát és ragasztópisztoly segítségével rögzítettem a tálca széléhez.

Most már a férjemen a sor. Remélem veszi a lapot és végre egyszer ágyba hozza a reggelit vasárnap reggel.

Kellékek: IKEA/KLACK tálca (38*58cm) + fotók + vékony átlátszó műanyag fólia (Panton) + ragasztópisztoly

Kislányom nagyon szereti a hűtőmágneseket. Leveszi, felrakja, leveszi, eldobja, én felrakom, leveszi, ha megkérem, felrakja…

Nem szeretek fotózni, merthogy bármennyire is szeretnék, nem nagyon tudok igazán jó képeket készíteni. Így aztán nem is ruháztam be eddig komolyabb gépbe, egy régi hagyományos gépem van. Ezzel szemben nagyon szeretek utazni és az utóbbi 10 évben elég sok helyen megfordultam. Rengeteget fotóztam, annak rendje, s módja szerint elő is hívattam a papír képeket és a legtöbbször itt meg is szakad a történet. Néhány igazán emlékezetes, nagy utazástól eltekintve nincsenek albumba rendezve a képek, hanem a PhotoPorst-os tasakban várják a szebb jövőt.

Mi köze ennek a hűtőmágneshez? Hát az, hogy Karácsony előtt jött a nagy ötlet: a mutatósabb képekből néhányat belamináltatok és kivágva, hűtőműgnest ragasztok a hátuljára és már készen is van a szóró-ajándék. Mit jelent a szóró-ajándék? Minden évben kitalálok valami apróságot, amit ajándékkísérőként ajándékozok. Ugyanis ki tudja az fejben tartani, hogy kinek-mikor-milyen „sk” ajándékot adott? Csilla tavalyelőtt kapott kézzel festett textil táskát, azelőtt decoupage-olt dobozt, Zsuzsi viszont még nem kapott textil táskát, a nagynéni viszont már kétszer is kapott merített papírral készített lámpaernyőt… brrrr…..  Így nincs keveredés. Mindenki ugyanazzal a technikával készült ajándékot kap, persze mindenki más milyet és Neki valót.

Az ifinkben (református ifjúsági kör, ami túlélte a házassági és gyerekvállalási hullámot) szokás, hogy jeles ünnepekkor Igés kártyákat ajándékozunk egymásnak pl. Karácsonykor, Új évkor. Néhány fotóra etikett matricára nyomtatott bibliai Igehelyeket ragasztottam a laminálás előtt, így az ajándék nemcsak egy szép kép, hanem egy-egy üzenet is.

A maradék mágnesek a saját hűtőnket díszítik. Emi kedvence persze az, amin anya is rajta van, ráadásul egy templom előtt áll, ahol a harangok azt mondják bimm-bamm-bimm-bamm, amit enyhe fejmozgással kell előadni, napjában ötször.

Laminálást szinte mindegyik fénymásoló szalon vállal, A4-es méret (erre 4 fotó fér) kb 100-150 Ft/db.