
Az idei szüret elhúzódott kicsit a májusi esőzéseknek köszönhetően, de július elején még így is több maroknyi levendula csokrot tudtunk összegyűjteni a Balaton felvidéki kis szőlőnkben található levendula bokrokról. A csokrokat a lefele lógatva szárítottam, majd lemorzsoltam. Ruhaillatosító illatzsákokat gyártottam belőle, kétfélét.
Az egyik a karácsonyi potpourris szívecskék remake-je: mosógépben rózsaszín-lilára színezett színfogó kendőből szívecske formát varrtam, ezt töltöttem meg a száraz, de még illatos levendula szemekkel. Bár felkészültem
illóolajjal is, hátha fel kell turbóznom a virágszemeket, de nem volt rá szükség, olyan átható volt az illat a levendula szemek lemorzsolása után. Ezt a feladatot, mondanom sem kell versengve végezték el lányaim.
A másik pedig egy egyszerű verzió: nyers lenvászonból apró zsákocskát varrtam és sima filctollal díszítettem, ill díszítettük a lányokkal egyetemben. Ebbe is frissen morzsolt levendula szemeket töltöttem.

Az idei nyáron végre sikerült eljutnom a Magyar Provence levendula ültetvényére, Monoszlóra. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően nagyon csinos kis porta fogadott bennünket a falu végi szőlő birtokok között. A fogadtatás is nagyon kedves volt, hiszen rögtön saját gyártású levendula szörppel kínáltak bennünket a háziak, körbesétálhattunk a francia és angol levendula ültetvény sorai között, a gyerekek hintázhattak egyet a kertben és volt lehetőség levendula szüretre is. Ami viszont a legjobban elvarázsolt, az összegyűjtött receptekből álló kis könyvecske volt, amiben a sültektől kezdve a lekvárokig, szörpökig, süteményig szinte minden fogást meg lehetett találni, persze mindegyikben pikáns összetevő az illatos lila virág.



Amit még nem próbáltam, de jövő nyáron feltétlen kipróbálom a frissen szedett virágból: levendula buzogány.