Saját kézzel

Utazni jó! Látszólag ennek nincs sok köze a kreatívkodáshoz, de csak látszólag... ugyanis utazás közben pihenhetünk, feltöltődhetünk, inspirációt gyűjthetünk és kincsekre bukkanhatunk.

Paris éternel - már vagy tucatszor jártam Párizsban, igaz a legtöbb alkalommal csak 2-3 napra és munka ügyben, de mindig találok egy új szegletet, múzeumot, cd boltot, ami elvarázsol.

Tippjeim: Gustave Moreau múzeum, Pylones design boltok, Marie Claire Idées újság, virágpiac a Notre Dame-nál, Rodin múzeum kertje, piknik a Vosges téren, étcsokis Mikado, ősszel Création & Savoir Faire kreatív vásár.

Krakkó (Zakopane) - ide 5 évente visszajárok, szeretem az emberléptékű, csendes várost, a hegyeket, a lengyel kajákat és a borostyán ékszereket.

Tippjeim: Jagelló Egyetem múzeuma, Kazimierz zsidó negyed, ezüst-borostyán ékszer vásár a Posztóházban, cékla leves, kirándulás Zakopanéba: Morskie Oko tengerszemhez és bobozás a Gubalowkán.

Amszterdam - minden előítéletemmel szembe ment ez a város; tetszik, hogy nincsenek függönyök a lakásokban, hogy mindenki biciklizik esőben és tűsarkúban, hogy jazz koncert van a templomban, hogy a művészek utcán árulják az alkotásaikat és hogy hajón kell városnézni.

Tippjeim: Van Gogh múzeum, lakóhajó látogatás, Táska múzeum, bicikli bérlés, gyémánt kereskedőház látogatás, tulipánhagyma vásárlás

Róma - teljesen másképp képzeltem a várost, így elsőre csalódott voltam, de visszamennék...

Tippjeim: fellépcsőzni a Szt.Péter bazilika kupolájába, végignézni a divat szalonok kirakatait a Spanyol lépcső tövében, báránysültet enni és igazi capuccinot inni.

Nagyon tetszik a tavaly elindított Gombold újra! alapgondolata és az, hogy betört a divatba a "magyaros újhullám".

Tegnap a kezembe akadt egy 1916-17-es évjáratú Díszítő művészet folyóirat és meglepődve olvastam h fiatal iparművész hallgatók körében versenyt hirdettek: hogyan lehet régi, magyaros mintákat, mai formába önteni. Az akkori "mai" forma persze már igencsak antik manapság, de ebből is látszik, hogy nincs új a nap alatt! Csak körforgás, főleg ami a divatot illeti!

Kihasználva a napsütéses szép napot, a Vácrátóti arborétumban töltöttük a mai délelőttöt. Az őszi színek, formák, illatok inspirációval és jókedvvel töltöttek fel mindannyiunkat.

A kijáratnál pedig saját készítésű lekvárokba futottunk, som, berkenye, homoktövis és megannyi sosem-látott lekvár és szörp fajta... néhányat mi is kiválasztottunk.

Az Operaház építési programját Podmaniczky Frigyes, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnöke felügyelte, aki ragaszkodott hozzá, hogy az építésénél magyar iparosok, céhek és művészek dolgozzanak, és az építéshez is lehetőség szerint Magyarországról származó anyagokat használjanak fel.. Az épület tervezője Ybl Miklós volt, míg a belső terek főbb freskóit Lotz Károly, Székely Bertalan és Than Mór készítették. Az épületet díszítő szobrokat Marchenke Vilmos alkotta, díszítőfestésre pedig Scholtz Róbertet bízták meg. A homlokzat építéséhez felhasznált követ a Sóskútról, míg a lábazatok, az ajtó- és ablakkeretek alapanyagát a Besztercebányai Kőbányából szállították, csupán a belső burkolathoz használt márványt kellett Olaszországból szállítani.

Főiskolásként két évig idegenvezettem az Operaházban. Izgalmas volt a kulisszák mögé betekinteni. Egyik kedvencem Székely Bertalan A négy évszak című, a mennyezet alatt körülfutó falkép-fríze. Az allegórikus képeken a négy alapelemmel és a négy napszakkal jeleníti meg az évszakokat a művész. Az első a Tél: a képen havas, éjszakai tájban rőzsehordó gyerekcsapat és a Tűz elemére utaló vörösen lángoló tűzrakás, majd lapuló őz, és a már tavaszodó részeken vadászok láthatók. A második kép a Levegő elemét idéző derülten kék tavaszi ég alatt virágzó orgonák közt körjátékot játszó, bárányokkal foglalatoskodó gyermekek. A harmadik a nyarat ábrázolta a Víz elemével és a déllel társítva. Idilli tájban alvó gyerekek láthatók, nádas és egy tóban fürdő csoport, hattyúkkal, szivárvánnyal és dinnyeevőkkel. Az utolsó kép az őszé, a Földdé és az alkonyaté. A puttók szőlőt csavarnak, kelyhekből isszák a levét, sárguló lomboktól körülvéve.

Magyar nyelvű (valamint angol, német, olasz, francia és spanyol) idegenvezetés minden nap 15 és 16 órakor.

A nyolcvanas évek végén kaptam az első könyvet ajándékba, ami „nyugatról” szivárgott be és már kreatív szakirodalomnak mondható. Addig persze nem is kreatívkodásnak hívták ezt a foglalatosságot, hanem technika órának vagy barkács, kézimunka szakkörnek. Ez alapján a könyv alapján kezdtünk el a húgommal bizsukat gyártani: gyöngyöket gyúrni a hőre keményedő gyurmából, fülbevalókat készíteni szotyiból és parafából.

Főiskolás koromban a Francia Intézet könyvtárát látogattam sűrűn, mivel ott hozzá lehetett jutni olyan újságokhoz, mint az Elle, Elle Decor, Marie Claire abban az időben, amikor még itthon csak a Nők Lapja létezett. Fénymásolgattam belőlük a kötött pulcsik leírásait, amik persze sokkal vagányabbak voltak, mint a Fürge Ujjak-ban bemutatott darabok. Na jó voltak olyan kötős újságok, mint a Pulli és az Olasz kötőskönyvek amiből azért kényes ízlésem ellenére tudtam választani és megkötni pár csinos pulcsit.

Majd 97-ben megjelent a Praktika újság, betöltve egy nagy űrt a hazai piacon. Nemrégiben belelapoztam az első 3 év lapjaiba, mosolyogtatóan egyszerű kis alkotásokkal van tele. Nem csoda, hiszen az itthon kapható alapanyagok csak később kezdték el követni a nyugati trendeket.

A kreatív könyvek száma is ugrásszerűen megnőtt, több jó sorozat is van a piacon, de azt vettem észre, hogy ugyanazt a 3-4 témát keresem-vásárlom mindig: textilfestés, sablonok, adventi díszek és gyöngyözés.

Mikor elkezdtem dolgozni, megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy külföldi lapokat vásároljak. A legnagyobb kedvencem a mai napig a francia Marie Claire Idées, ami negyedévente jelenik meg. Némettudás hiányában is használható ötleteket találtam a Verena Kreativban. Selyemfestésnek szintén egy német lap (Seiden Malen) alapján kezdtem neki. Beszerzés - Relay üzleteki (Városház u. Kálvin tér). Kötős újságokat sokáig nem vásároltam, de a húgom hozott Amerikából néhány példányt és örömmel láttam, hogy az európai újságokkal ellentétben, ők elég sok modell leírást ingyenesen hozzáférhetővé tesznek a net-en. Azóta negyedévente belekukkantok az online újságokba pl.knitty.com.

Manapság már csak módjával vásárolok újságokat és könyveket, mert rájöttem évről-évre ismétlődnek az ötletek a farsang-húsvét-anyák napja-szüret-karácsony körforgás szerint.

Néhány éve egy külföldi utamon sikerült szert tennem (igaz elég borsos áron) két sablon könyvre, amihez cd-rom is tartozik. A hatalmas választékból a két kedvenc stílusomat választottam, a szecessziót és a 20-as évek art deco formavilágát. (utána néztem, nálunk a Vince Kiadó forgalmazza ezt a sorozatot)

A cd-rom-on levő minták, annak idején eredetileg tapéta és textil minták voltak.

Ha esetleg valakit érdekel és hasonlót keres a net-en - hátha használtan hozzá lehet jutni -, megadom a kiadót: The Pepin Press / Agile Rabbit Edition.  

Amikor megláttam ezt a mintát, rögtön tudtam, hogy ezt a lakásban szeretném majd megjeleníteni valahogy. 1-2 évet várnom kellett, míg időszerű lett a terv, hiszen épp akkor adtam el a kis garzonomat.  Az új lakásunk felújítása során azonban körvonalazódni kezdett a projekt. A festéskor vásároltunk egy vödör csokibarna festéket és megkértük a festőt, hogy a nappali egyik falát teljesen barnára fesse, míg a többi fal és a mennyezet legyen fehér.

Majd szereztünk egy kölcsön projektort és a cd-n levő mintát rávetítettük a falra. Ezt követően a fehér és a maradék barna festékből kevertünk 2 árnyalatot, egy alig barna, homok színt és egy közép mogyoró színt. Meglepően egyszerű volt a falra vetített mintát követni és megrajzolni, kiszínezni a virág folyondárt. Mivel vizesen nem volt egyértelmű, hogy milyen lesz a sötét barna alapon a fehér rajzolat, a biztonság kedvéért, egy ebédszünetnyi kihagyás után még egyszer átfestettük a mintát. Alkotótársam Mazsa volt és mondanom sem kell, hogy munka közben nagyon jókat mulattunk.