Saját kézzel

Egyik nyáron Mazsával, találtunk a nagymamám garázsában két maroknyi mozaikkockát, még abból a hagyományos, natúrszínű, nem mázas fajtából, amivel régen körberakták a vidéki házak ablakait. Gondolkoztunk erősen, hogy mit lehetne kezdeni vele... Akkor éppen gyerekfoglakozásokat tartottunk a Művészetek Völgye alatt és az egyik foglakozásból visszamaradt pár darab kerek hűtőmágnes, amit Mazsa elkért. Ennyi. El is felejtettem volna az egészet, ha Karácsonykor nem kapom ajándékba ezt az aranyos kis hűtőmágnes szettet. A kis mozaikok hátára nem kellett más, mint egy csepp pillanatragasztó, az elejére pedig egy szabad kézzel rajzolt "égbolt", holddal és sok csillaggal. Az a jó benn, hogy szinte bárhogyan összerakható, mutatós képet ad. A sarkai ugyan már megviselődtek egy kicsit, mivel Emi lányom nemcsak kirakni szereti, hanem a járólaphoz csapkodni is...

Kislányom nagyon szereti a hűtőmágneseket. Leveszi, felrakja, leveszi, eldobja, én felrakom, leveszi, ha megkérem, felrakja…

Nem szeretek fotózni, merthogy bármennyire is szeretnék, nem nagyon tudok igazán jó képeket készíteni. Így aztán nem is ruháztam be eddig komolyabb gépbe, egy régi hagyományos gépem van. Ezzel szemben nagyon szeretek utazni és az utóbbi 10 évben elég sok helyen megfordultam. Rengeteget fotóztam, annak rendje, s módja szerint elő is hívattam a papír képeket és a legtöbbször itt meg is szakad a történet. Néhány igazán emlékezetes, nagy utazástól eltekintve nincsenek albumba rendezve a képek, hanem a PhotoPorst-os tasakban várják a szebb jövőt.

Mi köze ennek a hűtőmágneshez? Hát az, hogy Karácsony előtt jött a nagy ötlet: a mutatósabb képekből néhányat belamináltatok és kivágva, hűtőműgnest ragasztok a hátuljára és már készen is van a szóró-ajándék. Mit jelent a szóró-ajándék? Minden évben kitalálok valami apróságot, amit ajándékkísérőként ajándékozok. Ugyanis ki tudja az fejben tartani, hogy kinek-mikor-milyen „sk” ajándékot adott? Csilla tavalyelőtt kapott kézzel festett textil táskát, azelőtt decoupage-olt dobozt, Zsuzsi viszont még nem kapott textil táskát, a nagynéni viszont már kétszer is kapott merített papírral készített lámpaernyőt… brrrr…..  Így nincs keveredés. Mindenki ugyanazzal a technikával készült ajándékot kap, persze mindenki más milyet és Neki valót.

Az ifinkben (református ifjúsági kör, ami túlélte a házassági és gyerekvállalási hullámot) szokás, hogy jeles ünnepekkor Igés kártyákat ajándékozunk egymásnak pl. Karácsonykor, Új évkor. Néhány fotóra etikett matricára nyomtatott bibliai Igehelyeket ragasztottam a laminálás előtt, így az ajándék nemcsak egy szép kép, hanem egy-egy üzenet is.

A maradék mágnesek a saját hűtőnket díszítik. Emi kedvence persze az, amin anya is rajta van, ráadásul egy templom előtt áll, ahol a harangok azt mondják bimm-bamm-bimm-bamm, amit enyhe fejmozgással kell előadni, napjában ötször.

Laminálást szinte mindegyik fénymásoló szalon vállal, A4-es méret (erre 4 fotó fér) kb 100-150 Ft/db.