Saját kézzel

Még évekkel ezelőtt készítettem egy Burda Karácsony sablon alapján ezt az "árnyékképet". Fekete fotókartonból sniccerrel, ollóval vágtam ki az aprólékos mintát, majd hátulról színes selyempapírt ragasztottam rá. A két oldal ablakot kissé behajtva egy mécses elé szoktuk kitenni az ünnepek alatt.

Reményik Sándor: József, az ács, az Istennel beszél

Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, - és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek… ha a szemébe tekintek,
Benne ragyognak a nap, a hold, a csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek…
Ez az ács-műhely… ezek a forgácsok…
Mit tehettem érte?… mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta a szakállamat.
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja…
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, - én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium

Variációk az adventi koszorúra, nem mintha olyan sok szabad időm lenne, hogy variálgassak... de több ötletem is volt...

Az első: színes pamut krepp anyagot tekertem a koszorú köré, majd egy vékony, jó esésű tüll anyaggal körbevontam, hogy tompítsam a színes anyag mintáit. Porcelán karimájú gyertyatartóba sima vékony fehér gyertyát tettem, úgy hogy előtte 3 gyertyából levágtam 1-2-3cm-t hogy a negyedik vasárnapra "összeérjenek" a magasságban. Kis fejű szárított rózsát tűztem a gyertyák tövébe.

Marcipántorta, így hívom ezt az egyszerű koszorút. Fehér rugalmas pamut anyaggal szorosan bevontam a koszorút, alul apró öltésekkel rögzítettem. A gyertyatartók betűzését követően csipke szalagot tekertem a koszorú köré. 

...Emi első adventi kalendáriumát. Mivel a Mikulás nem hozhatta, mert Ő csak 5-én érkezik...

Az újrahasznosítás szellemében készült az a kalendárium, a hóember egy szakadt fehér frottír lepedőből született, a csomagokat pedig a tasak készítő technikával újságpapírból hajtogattam.

Hóember méretei: 30cm átmérőjű kör a feje, 36cm-es a pocakja és 42cm-es a "lába". A két alsó gömböcöt szivacstörmelékkel tömtem ki, majd miután az elfogyott a fejét egy gumilabdával... de ha ez előbb jut eszembe, biztosan keresek még két labdát, ugyanis gyorsabb, tisztább (a szivacstörmelék után ugyanis rögtön porszívózhattam) és "kerekebb" lett volna a végeredmény. Szemét-száját textil filccel rajzoltam, az orrát egy negyed körcikk filc anyagból varrtam, a sapkáját pedig Eszter (6 hónapos) ruhatárából vettem kölcsön. 

Mind a Hóembert, mind a tasakokba csomagolt meglepetéseket a tetőtérbe vezető lépcsőre rögzítettem.

(a második nap tapasztalatai alapján: teljesen felesleges a számozással bíbelődni, a Háromévesem úgysem ismeri még a számokat, mindig a legnagyobb csomagot akarja... másrészt nem kézmagasságba kellett volna elhelyezni az egészet, mert Emi ma már 3 csomagot kipakolt...)

Tudom, olyan nagymamás, de nem szeretem kidobni a szép csomagolópapírokat, még a szelektív papírgyűjtőbe sem. Helyette amit csak lehet, kihozok az épen maradt részekből pl. kisebb ajándék tasakokat hajtogatok, képeslapot vagy ajándék kísérő cédulát készítek.

A tasak oldalát kétoldalú ragasztószalaggal rögzítem.

A képeslapokra a csomagolópapír fecniket ragasztó stifttel vagy az általam gyártott decoupage ragasztóval dolgozom rá.

Ha már előkerült a varrógép a hétvégén körbenéztem a fiók és szekrény mélyén... és elfekvő készleteim között találtam egy 50*80cm-es juta zsákot, amivel a méretei miatt nem tudtam mit kezdeni, ezért 4 részbe vágtam és a Tilda sorozat/Napsugaras otthon könyvben található szabásminta alapján bélelt tárolót varrtam. Bélésként zöld és piros karácsonyi mintás patchwork anyagot használtam. Diót, mandulát, szaloncukrot és pattogatott kukoricát tettem bele és máris beköszöntött a karácsonyi hangulat a lakásba.

ötlet: ha a zsák száján levő visszahajtásba zsinórt húzunk, akkor mikulás csomaggá avanzsálhat vagy ha van türelmünk 24db-ot készíteni hasonló tárolókból, kicsit kisebb méretben, akkor adventi kalendárium is lehet belőle

Múlt hétvégén ismét varrótanfolyamot szerveztem, de inkább kiscsoportos konzultáció lett belőle. Attila hathatós felügyelete mellett sógornőm és a nagyfia párnákat készített, én pedig új ruhát varrtam Lencsinek a maradékból.

Milán farmeringből lett párna ötletét közkinccsé teszem, mert szerintem nagyon egyedi lett. Az ingből úgy vágott ki egy 40*50cm-es darabot, hogy a nyakrész és a gombolást sértetlenül hagyta, alá betoldott egy 40*20cm-es részt, így a nyaknál eltűnt a "lyuk". Az eleje 10cm-el hosszabb a hátánál, a párna szélének összevarrásánál a hosszabb eleje részt hátra hajtva varrjuk le, így átlapolós lett a párna, nem kellett gomblyukazni sem.

Andi lovacskás párnája szintén régi ingekből készült. Az elejére pedig rátétként került felvarrásra a lovacska egy maradék IKEA-s anyagból.

A farmering levágott ujjára ránézve megláttam benne Lencsi baba új ruháját. Csak egy picit kellett fazonírozni rajta, a kézelőnél kivágtam egy negyednyi kört, és behajtva visszaszegtem, majd a vállaknál apró öltésekkel összevarrtam. A baba könnyen öltöztethető-vetkőztethető (és ez elsődleges szempont most a lányomnál) az ing kézelő patentjaival.

A múlt héten egyik este pattogatott kukoricát fűztünk a férjemmel, az adventi koszorúhoz, ez persze azonnal felkeltette Emi lányom érdeklődését és a válaszomat mondván "készülődünk a Karácsonyra" rögtön megjegyezte. Azóta a kedvenc jelmondata: "Én is készülődök a karácsonyra", ami nála annyit tesz, hogy mindennap belekukucskál az ablakban álló gumicsizmájába, ami már hetek óta várja a Mikulást...

Szóval, az idei adventi koszorú "kültéri" darabja egyszerű, de mutatós. Az alapja egy 40cm átmérőjű fém koszorú fenyő és magyal ágakkal felöltöztetve. Mivel a nappali átalakítása a "fűzöld" jegyében folyik éppen, így az adventi gyertya is élénk zöld lett (megjegyzem ez volt a legolcsóbb a dm-ben kapható 7-8cm-es vastag gyertyák közül). Díszítésképpen kapta a már említett pattogatott kukorica füzért, amit vékony drótra fűztünk, amit könnyen a gyertya köré lehetett csavarni 2-3 sorban.

Egy próba erejéig csipkébe is felöltöztettem a gyertyát, de hamar beláttam, h a robusztos koszorúhoz nem illik ilyen filigrán minta...

megjegyzés: a mikrós popcorn nem jó az ilyen díszítéshez, mert sós is és vajas is, összemaszatol mindent. Mi natúr szemes kukoricát használunk és pattogtató gépet, ez utóbbi hiányában egy serpenyő is megteszi, fedő alatt 5-6 perc alatt kipattog a kukorica, de fél percenként meg kell rázogatni (de ne teflonos legyen a serpenyő, mert azt összekarcolja a kukorica).

Bár az utóbbi hetekben megsűrűsödtek a "kajás" bejegyzéseim, mégsem áll szándékomban felcsapni gasztro-bloggernek, azt meghagyom a profiknak. De ezt a cékla leves receptet meg kell osztanom, mert nagyon szeretjük és azt tapasztalom, h legtöbben meglepődnek, amikor erről hallanak, de ha megkóstolják, akkor még inkább meglepődnek, ugyanis finom!

Az orosz-lengyel konyha egyik népszerű levese ez, mi is egy "hazánkban ideiglenesen tartózkodó" földrajz tanártól tanultuk annak idején... Szóval: 3-4 kisebb fej céklát meghámozok, megmosom és nagy lyukú reszelővel lereszelem. Annyi vízzel eresztem fel az edényben, h jól ellepje + 1cm. Hozzáadok 2 kockacukrot, sót, őrölt köményt, 1 ek olívaolajat és főzöm, először nagy lángon, majd amikor elkezd forrni, tartalékra veszem és ha nagyon habzik, azt lekanalazom róla. Teszek hozzá még ízlés szerint 1 ek ecetet (én 20%-ost használok) vagy citrom levet, ha valaki a borsot szereti azzal is fűszerezheti még.

Levesbetétnek raviolit vagy tortellinit főzök hozzá. A profik a tésztát is saját kézzel készítik: levestésztát vékonyra kinyújtják, 6-8cm-es pogácsaszaggatóval kis kerek lapokra hagymán dinsztelt, fűszeres darált húst tesznek, félbehajtják a tésztát és mint egy kis kendőt, a két csücskét egymásra fektetik és összecsippentik, ezt külön sós vízben kifőzik. Tehát nagyon hasonlít a tortellinire és ha jól emlékszem permenyi volt az orosz neve ennek a tésztának.

Nagyon tetszik a tavaly elindított Gombold újra! alapgondolata és az, hogy betört a divatba a "magyaros újhullám".

Tegnap a kezembe akadt egy 1916-17-es évjáratú Díszítő művészet folyóirat és meglepődve olvastam h fiatal iparművész hallgatók körében versenyt hirdettek: hogyan lehet régi, magyaros mintákat, mai formába önteni. Az akkori "mai" forma persze már igencsak antik manapság, de ebből is látszik, hogy nincs új a nap alatt! Csak körforgás, főleg ami a divatot illeti!

Ma egész nap gyömbérillat lengte be a konyhát :-)

7,30 még mielőtt felkelt volna a család az alábbi összetevőket szedtem össze: méz, fahéj, szegfűszeg, szegfűbors, gyömbér + egy titkos összetevő = összekevertem, hogy mi lesz belőle? 5 hét múlva kiderül...

11,30 Tefal ActiFry receptfüzetből már többször elkészítettem ezt az ananászos-currys-gyömbéres csirkemellet, de eddig bolti, őrölt gyömbért használtam, most pedig igazit! vadrizses rizs körettel nagyon finom, de a 3 év alatti korosztály nem rajong érte...

16,00 az ötórai teához készült "maradékokból" ez a mandulás-marcipános-sütőtökös-gyömbéres-csokis süti

1. lépés: vedd számba az idei sütőtök termést, osztályozd a tököket, "dekorációnak való", "sütnivaló" és "faragnivaló" kategóriákba.

2. lépés a kissé éretlen zöld tökből remek lámpást lehet készíteni, ehhez csak egy éles kés, némi fantázia és egy mécses kell. Először vágd le a tök "fejét", és az alsó részből kapard ki a magokat, ez lesz a lámpás teste. Tervezd meg a "tökfilkó" fizimiskáját, karcold bele az éles késsel, hol legyen az arc, a szem, az orr, a fogak, a száj helye, ha mutatós a figura, vájd ki a tökből az arc megfelelő részeit, azaz lyukaszd ki a tököt teljesen, hiszen az égő gyertya így fog majd kivilágítani a tökből. Ha bátortalan vagy, nézegess a net-en töklámpás formákat és próbáld meg utánozni. pl. az Éva magazinban ingyenesen letölthető mintákat találsz.

3. lépés az ennivaló tököt vágd ketté, vedd ki a magját és kisebb darabokra szeletelve tedd sütőbe, én sütőpapíron, 200 fokon 1-1,5 órát sütöm, többször megnézem h megpuhult-e.

4. lépés ha nem sikerül együltőhelyben elfogyasztani a tököt, másnap készíts a maradékból sütit, nálunk évek óta favorit a zabpelyhes-sütőtökös keksz, de tegnap kipróbáltam Limara pékségének sütőtökös-brownie recepjét :-) bár egy kicsit módosítottam a recepten (ebbe is tettem 3 evőkanál zabpelyhet...) és ezzel kényeztettem magam, miután lefektettük a lányokat. Ma pedig olyan verziót készítettem a vendégeinknek, hogy dupla tökpürét a tettem tésztába és kihagytam a mascarponés tökös pürét a tetejéről. Így olyanok is megették a sütit, akik a sütőtök szó hallatán-láttán elszaladnának.

5. lépés (fakultatív) a kivájt sütőtök magokat tisztítsd meg a sütőtök maradványoktól, szitába téve alaposan mosd meg és héjastól pirítsd meg! Tutira visszahozza a kamaszévek hangulatát, amikor a mozi előtt majszoltad a haverokkal a tökmagot, szotyit. Ínyencek különböző ízesítéssel is próbálkozhatnak pl. chili :-))

Bár snassznak tűnhet, hogy egyszerű fénymásolatokat keretezzünk be, és tegyük fel a falra, de szerintem ez közel sem igaz. A héten láttam ezt a blog bejegyzést és eszembe juttatta a néhány évvel ezelőtti kis garzonom dekorációját. Ebben a bejegyzésben régi, felesleges könyv lapokra fénymásolt egyszerű fekete-fehér képeket az ötletgazda. Önmagában is mutatós lehet egy ilyen kép, de a 3*3 kép egymás mellett-alatt még jobban mutat a falon.

Hasonlót készítettem én is korábban, mivel egy tipográfiai könyvet lapozgatva megtetszettek a képek. A különböző betűtípusokat ugyanis tetszetős grafikák mutatták be. Ezekből választottam egy fél tucatot és három különböző árnyalatú barna papírra fénymásoltam őket. Kicsit vastagabb volt a papír, mint a hagyományos irodai papír, ha jól emlékszem 160g-os dekor karton. A fénymásolásnál egyre kell odafigyelni: fotó minőségű nyomtatást válasszunk, akkor is ha fekete-fehérben másoltunk, ugyanis az egyöntetű fekete felületek így sokkal szebbek, mattabbak, mintha csak szöveget másolnánk.

A fénymásolatokat sima pitt-patt keretbe tettem (nem tudom mi a hivatalos neve, a lényeg, hogy nincs kerete, csak az üveglapot kell rápattintani a hátlapra)

Nekem "csak" 2*3-as lett a képekből álló dekorációm, de ez is mutatós volt a 3m feletti belmagasságú szobában. Most ugyan csak a földre pakoltam ki, mivel ebben a lakásban nem kapott helyet...

Harcba szálltam a maradék 2-3 gombolyag fonalok ellen, amik már évek (vagy évtizedek?) óta állnak a szekrény alján. Mivel ez a mennyiség nem nagyon jó másnak, mint gyerek pulcsinak (de Emi nem kedveli a kötött holmikat) vagy sálnak, így az utóbbiak nagyüzemi gyártásába kezdtem. Közeleg ugyanis a Karácsony, legalább lesz mit ajándékozni a sógornőknek, barátnőknek, keresztlányainknak.

A klasszikus nyakba tekerhető hosszú sálak után, gondoltam megpróbálom a ma (újra) annyira divatos V alakú formát. Magyar és külföldi kötős blogokban és a ravelry-n böngésztem és az ingyenes mintákból szemezgettem. Arra persze lusta voltam, hogy alaposan elolvassam a leírásokat és saját elgondolásból, a kép alapján kezdtem neki az első háromszög kendőnek, ez lett belőle:

Hát erre sok mindent lehet mondani, de hogy V alakú... :-(

Úgyhogy: lebont-felgombolyít-ELOLVAS-újrakezd!

Első darabnak nem akartam túl extra csipkés mintába bonyolódni, így egy egyszerű, de annál mutatósabb mintát választottam: 1 szembe 3-at öltünk, 3 szemet összekötünk ismétléséből áll, a visszáján pedig fedetten kötünk. A 9 szemmel kezdett sálból úgy lesz V alak, hogy minden sor elején és végén 1-1 ráhajtást készítünk a szélszem előtt és az "1 szembe 3-at öltünk" minta eggyel többször szerepel a sorban, így 4 új szem keletkezik, minden páratlan sorban. Minden 4. sorban pedig 1-el eltoljuk a mintát, azaz ahol 1 szembe 3 öltés van, abból lesz a 3 szem összeöltése és fordítva.

A színén érdekes szövött hatást kelt a minta, a visszáján (nekem ez jobban tetszik) pedig bogyónak néznek ki az összeöltött szemek.

Másodiknak egy klasszikusabb fazont választottam a ravelry-ről, Holden Shawlette néven fut, de hozzáférni csak regisztráció után lehet. A ravelry ugyanis egy világméretű kötős-horgolós közösség, ahova a közösség tagjai feltölthetik a saját készítésű-tervezésű holmijaikat, a pulcsitól kezdve a sálakon, kendőkön át a gyerektakaróig, vagy kutyapórázig (komolyan!). Néhány minta ingyenes, a többi pár dollár ellenében letölthető. Inspirációnak is jó, de gyakorlott kötők a kép alapján, a leírás nélkül is belevághatnak hasonló pulcsik elkészítéséhez. De sok idő és türelem kell a böngészéshez, mert csak "V shawl" keresőszóra több mint ezer találat van. Ja! és persze angol tudás sem árt, mivel minden minta angolul van, de nyelvismeret nélkül is bele lehet vágni a leírás alapján a kötögetésbe, csak kell egy jó angol kötős szótár, de szerencsére a Barkás lányok már összeállítottak egyet.

Szóval a végeredmény fehér pamutból így néz ki, mivel maradék fonalakból dolgoztam a kendő eleje (sima rész) kicsit vastagabb, mattosabb fonalból, a csipkés része pedig vékonyabb, fényesebb pamutból készült, az átmenetet néhány sor csíkozással oldottam meg (felváltva használtam a 2 fonalat az utolsó 20 sorban):

Még két dolgot tanultam a sál kötése során, az egyik a blokkolás. Ezt a kötős terminológiát nem ismertem eddig, a kötött, főleg csipkés kendők, pulcsik formára igazítására szolgál. Ennek a leírását is a net-en találtam meg, Kutas Ágnes blogján.

A másik újdonság pedig a pikós lezárás volt, eddig pikót ugyanis csak horgolni tudtam, kötni még nem, de ez is nagyon jól megtanulható a netről, itt.

Hogy milyen lesz a következő sál vagy kendő? Ahogy a francia tanárom mondaná: "embarras de la richesse" a bőség zavara miatt alig tudok választani, se a meglevő fonalaimból, se a már letöltött mintákból...

Két éve készültek az első laminált hűtőmágneseink. Azóta szüleim beruháztak egy kis lamináló gépbe  és most már nagyüzemben készítik a fotós hűtőmágneseket és így őrizzük meg a nyári-szüreti-szülinapi-kirándulós élményeket.

Most, a beköltözés utáni nagy (értsd: amikor van egy kis időm a lányok mellett) rendrakásban előkerültek a "kincseim", a múlt évezredből való naptárak, poszterek, múzeumi képeslapok. Kidobni még mindig nem volt lelkierőm a sok papírt, de találtam nekik funkciót.

Az olasz grafikákból álló naptár lapjai az ebédlőasztalra kerültek, tányéralátétnek. Ehhez A3 méretű lamináló fóliát használtam. De jól beválhat ez a fóliás alátét a gyurmázásnál és festésnél, ami kisgyermekes családokban, mint tudjuk napi elfoglaltság.

A Van-Gogh és németalföldi fajansz mintákat ábrázoló képeslapokból pohár alátét készült, ezt A4-es fóliával lamináltam, majd sniccerrel felvágtam a képeslapok mellett 2mm-el.

Otthoni használatra is jó, de irodában is jól mutatna a céges bögre alatt, sőt szükség esetén egéralátétnek is használható :-)

De ha már beizzítottam a gépet, még egy ötletet megvalósítottam: a cd-s, dvd-s állványt kinőttük és se időnk nem volt IKEA-ba rohangálni plussz elemekért, és őszintén szólva felesleges pénzkidobásnak éreztem speciális állványt venni a dvd-knek, hiszen a sima könyvespolcon is jól elvannak... A férjemnek persze nem tetszett ez a snassz megoldás és morgott, hogy leesnek a dvd-k a polcról. Ezt megakadályozandó, a szecessziós képeslapokból polc "oldallap" készült A4-es méretben, aminek a belső oldalát 2cm-re behajtottam és a hátoldalra vastag papír kartont ragasztottam kétoldalú ragasztóval. Így egy L alakú tartólap készült, amit a polc oldalára és hátára illesztettem, egy-két helyen rögzítettem és így tényleg mutatósabb lett a könyvespolc széle.

Bár nem kifejezetten szeretek a kertben bogarászni, most kiterjesztettem a saját kezű tevékenységeimet a kiskertre. Tavasszal új lakásba költöztünk, egy családon belüli cserével és bár a berendezés nagy része maradt, apróságokon azért változtattunk, illetve folyamatosan szeretnék majd változtatni, ahogy az időm engedi a két lány mellett.

A bejárat előtti kiskertet megszüntettük, helyette kocsibeállót építettünk ki és pótolandó a kiskert hangulatát, a másik oldalon álló öreg tuja alatt sziklakertet alakítottunk ki. Édesapám nagy gyűjtője a szép formájú, érdekes köveknek, tőle kaptuk a sziklakert alapját, amit kövirózsával és más kis földigényű zöldekkel népesítettünk be.

Nagyon praktikusnak is bizonyult a kert, mert Emi szívesen elbogarászik itt indulás előtt, nem türelmetlenkedik, ha háromszor vissza kell szaladnom valamiért a lakásba (1. telefon, 2. pót pelenka 3. innivaló)...

Annyira megtetszettek a kis kövirózsák, hogy három kidobásra ítélt üvegpohárba "mini" sziklakertet készítettem, bentre, az ablakpárkányra.

A pohár aljába 1 réteg átlátszó üvegkavicsot tettem, rá 1 réteg agyaggyöngyöt (vizet megfogja, raktározza) és felülre 1 vékony réteg földet. Erre helyeztem rá a kis kövirózsákat.

Egyetlen dolog van, ami a dvd-zés alternatívájaként felmerülhet Eminél, ha a rossz idő vagy a kánikula a szobába rekeszt bennünket: a festés. De mivel a vízfestéket sosem találom ilyenkor, ellenben a textil festék a nappali dohányzóasztalában "lakik", így ezt adtam Emi kezébe. Mivel a drága textil festéket sajnáltam volna elpazarolni a papíron, ezért egy kopott lámpabúrát adtam Emi keze alá.

Ez lett a végeredmény:

A helyét is megtaláltuk már a gyerekszobában:

Mennyire bosszantó tud lenni, ha az ember lánya a reggeli rohanásban észre veszi, hogy lefutott egy szem a harisnyáján és ki kell cserélnie! Most viszont szántszándékkal "futtattam le" a szemeket a kötött sálakon és így tettem szellősebbé-mutatósabbá a mintát.

Így néz ki félkészen, futtatás közben a sál:

A rózsaszínű sál sima csavart mintából és egy azsúr-szemból áll, amit a lefuttatott szem választ el.

A sötétzöld sálat (tanulva a rózsaszín példáján) már kevesebb szemmel kezdtem, hiszen a lefuttatott szemek kiszélesítik a végleges sál szélességet 4-5cm-el. Ezt a mintát bevallom koppintottam a Vogue Knitting 2012. tavasz-nyári számából, de egy kicsit azért változtattam rajta.

Nyáron is kellemes viselet, hiszen a 100% pamut fonal nem melegít túlságosan, sőt néha még hűvös is tud lenni a nyakban.

A lefutott szemekhez hasonló a leejtett szem, - ez már a 80-as években is nagy divat volt -, ami vízszintesen ad áttört mintát. Sima lusta kötés (mind a színén, mind a visszáján sima szemet kötünk) az egész, amiben 4-5 soronként minden szem előtt egy ráhajtást készítünk, amit a következő sorban "leejtünk", így nem növekszik a szemek száma a tűn. Ezt az egyszerű mintát egy érdekes "bogyós" fonallal bolondítottam meg, amit minden 3. sorban használtam csak, egyrészt mert úgy emlékszem piszok drága volt a fonal (tényleg évek óta a szekrényben dekkolt ez a gombolyag is), másrészt csak 5dkg volt belőle, harmadrészt pedig így mutatósabb szerintem a minta, ha minden sorban kötök belőle akkor túl sűrű lett volna az anyag.

Keresztlányom szülinapjára készítettük ezt a kendőt Emivel.

Mivel csak 90*90cm-es keretem van, ezért a földre fektettem le a 48*138cm-es fehér selyemkendőt. Azért hogy ne legyen az egész nappali festékes, alufóliát tettem a kendő alá, majd Emi kezébe adtam az ecsetet és ő nagy örömmel mártogatta a rózsaszín, aranysárga, lila festékbe és "pettyegtette" végig a kendőt. Mivel nem használtunk kontúr festéket, így a pacák szétfolynak az anyagon és összemosódnak, így adnak izgalmas, szép felületet.

Nincsenek valami jó emlékeim az óvodai sólisztgyurmázásról, ezért némi fenntartással hallgattam az ismerős kismamák áradozását a net-en elérhető főzött sóliszt gyurma receptekről, mindaddig amíg nem kaptunk egy adagot a céklával színezett rózsaszínű gyurmából.  Emíliát először tudtam 20 percre lefoglalni valamivel, aminek nagyon örültem. A nyáron nagyszülőknél nyaraltunk és a Falunapra gyerekprogrammal készültünk, ekkor próbáltam ki ezt a receptet: Hozzávalók: 3 bögre liszt, 1.5 bögre só, 3 tk borkősav (vagy citromsav), 3 bögre hideg víz, 3 ek. olaj, ételszínezék. Összekeverjük a porokat egy edényben, és a folyadékokat egy nagy pohárban. Az edényt a tűzhelyre tesszük, és lassú melegítés közben óvatosan hozzáadjuk a folyadékot. Folyamatosan keverjük, míg a massza elválik az edény falától, és mikor kicsippentünk belőle egy darabot, nem ragad többé. A végén már elég nehéz keverni. Ekkor vegyük ki a masszát az edényből, és gyúrjuk amíg ki nem hűl. Légmentesen záródó dobozban tároljuk.forrás: creativiky

Nagyon jó állagú, puha, nem só kristályos gyurma készíthető a recept alapján. Ételszínezék helyett én húsvéti tojásfestéket használtam és 7 különböző színű gyurmát készítettem, ami ipari mennyiség :-)

A Falunap gyerekprogramját végül elverte az eső, így a nyakunkon maradt a gyurma, de semmi baj, hűtőben 2-3 hétig eláll, mélyhűtőben pedig még tovább, így bármikor elővehet, felhasználhat, csak használat előtt át kell gyúrni egy kicsit.

Idegen tollakkal ékeskedem ezúttal. Az elmúlt hónapokban ugyanis eléggé lekötött a munka, nem volt időm kézműveskedni, most viszont átlapozgattam a virtuális, kreatív könyvtáramat és az Artemio belga cég termékeit és holnapját szeretném ajánlani.

A termékeiből elég nagy választékot tart a Hobbyművész bolthálózat, én is ott találkoztam először az újságjukkal és onnan vásároltam a karácsonyi filcdíszek alapjait.

Most a vidám, tavaszi, filcből készült ajándék ötleteikből szemezgetek.

Az ünnepi forgatagban mi is felsétáltunk a Várba Emivel.

Kokárda helyett neki egy nemzeti színű szélforgót készítettem, sőt készítettünk közösen. A Piros kartonból négyzet alakot vágtunk ki, majd a  közepére egy kisebb méretű fehér papírlapot ragasztottunk. Ennek a belsejét pedig Emília kiszínezte zöld filccel.

A forgó összeállítása: a négyzet sarkainál 2/3-ig bevágtam a papírt majd egy gombostűvel egy vékony faágra tűztem (de megfelel a hurkapálca is). Ahhoz hogy jobban forogjon a forgó, papír és a faág közé egy lapos gyöngyöt is felfűztem a gombostűre, ami pár mm távolságot ad.

A Barkás Szerpentin fonalnak köszönhetően gyorsan, csodaszép ajándékokat készíthettem a kis családomnak. A 100% merino gyapjú puhaságával csak gyönyörű színei vetélkedhetnek, és mivel minden gombolyag színátmenetes, így egy elkészült sál vagy pulcsi 4-5 szép színben pompázik.

Lányom keresztanyja egy 2m-es, rojtos "Flódni" sálat kapott, a férjem egy szolidabb "Pingvin"-nel gazdagodott, Emi lányom már színes mellényében várja a "Farsangot". Bevallom nem tudtam ellenállni, magamnak is is készítettem egy garbós-bebújós sálat, őszi "Avar" színekből.

Ami pedig a gyorsaságot illeti, íme a ráfordított idő: 2m-es sál esti 3 film alatt készült el, férjem sála Bp-Tárnok oda-vissza a kocsiban, Emi mellénye 1 film, saját sálam 2 film :-)

Ezek a képeslapok azért kétéltűek, mert miután átadtam a szeretteimnek, ismerőseimnek a jókívánságaimat, ők fel tudják használni a rajta levő dekorációt, karácsonyfadíszként.

A képeslaphoz A4-es színes kartonokat használtam fel, amit félbevágtam, majd félbehajtottam. Az elejére két apró bemetszést vágtam sniccerrel, ezen bújtatom át a díszek szalagját és elől masnira kötöm.

Először csak hagyományos díszeket használtam fel erre a célra, pl. készen kapható szalma fonatos, vagy faragott fa díszeket.

Majd bővítettem a palettát és a filc csillagokat is felapplikáltam a képeslapra.

Az idén pedig minimál verzióban gyöngyház csillagokat fűztem vékony arany fonálra és tettem a lapok elejére.

A múlt héten átlapozgattam az évek során összegyűjtögetett Praktika és Burda Karácsony lapokat és tetszetős papír csillag dekorációkat találtam.

Gyerekek lefoglalására is nagyon jó ötlet lehet, biztosan nagy becsben lesznek majd a saját kézzel készített karácsonyfadíszek.

Az alap mindkét esetben négyzet alakú papírlap, amit negyedbe vagy nyolcadrészbe hajtogatunk. Érdemes különböző nagyságú papírlapokat használni, így változatosabb mintákhoz jutunk.

A kivágós verziónál (ezt fehér papírból készítettem) tetszés szerinti mintát vágunk ki a papírból, majd kihajtjuk a papírt. Megfordult a fejemben, hogy egy-egy fotót is rakok a csillagok közepébe, de lusta voltam átböngészni a fotó archívumot... pedig Emi biztosan örülne, ha a karácsonyfadíszeken felfedezhetne ismerős arcokat.

Az újságban szereplő ötletet kicsit tovább fejlesztettem és a kivágott csillagokat belamináltam, így tartósabb lett és nemcsak egy karácsonyra lehet használni a díszeket.

A laminálás a hűtőmágnesek óta egyik kedvenc technikám lett, így beruháztam egy laminálógépbe, már nem kell fénymásoló szalonba rohangálnom :-)

A másik (színes papírból) csillag típus még egyszerűbben elkészíthető. A szintén nyolcadrészbe hajtogatott papírból rombusz vagy csillag formát vágunk ki és mielőtt kihajtogatnánk a papírt, 2 vagy 4 bevágást teszünk a papíron. Kihajtogatás után, minden második bevágást kifele hajtogatunk, így alakulnak ki a csillag mintázatai.

Mellékelem a mintát :-)

Ablakdísznek, girlandnak, vagy önálló karácsonyfa dísznek is mutatós lehet. De ha nagyobb méretben készítjük, akkor a laminált lapok akár poháralátétként is jó szolgálatot tehetnek.

Jó hajtogatást!

A patchwork technika már régóta nagyon tetszik, de időigényessége és aprólékossága miatt eddig nem vágtam bele egy ilyen mű elkészítéséhez. Most sem merészkedtem nagy dologra, csak egy ajtódíszt és néhány karácsonyfadíszt készítettem fehér-piros-zöld aprómintás textil felhasználásával.

Patchwork kezdőknek! A golyókhoz még tűt, cérnát sem használtam :-) A hungarocell golyókat sniccerrel hosszanti irányban 4 cikkelyre osztottam, majd a színes anyagból 0,5-0,5cm ráhagyással kivágott szeleteket óvatosan beletömködtem a vályatba. A tetején egy vékony cérnával rögzítettem a golyókat.

 A koszorúhoz 3 különböző színű anyagból "hurkákat" készítettem, 90*16cm-es anyag felhasználásával. A hurkákat vatelinnel töltöttem meg, majd az egyik végüket apró öltésekkel összevarrtam és mint egy copfot, összefontam. A végén az egyik hurkával áttekertem a koszorút és szintén apró öltésekkel rögzítettem a fonatot koszorú formában. Piros szalaggal kötöttem fel az ajtóra.