Saját kézzel

Sablonokat (stencileket) széles választékban lehet venni a kreatív üzletekben, de vásárláskor érdemes figyelni arra, hogy a különböző vastagságú és anyagú sablonok más-más célt szolgálnak.

A vékony műanyag sablonok általában textilfestésre valók, ennek még jellemzője, hogy viszonylag nagy felületek "üresek", hiszen ecsettel nehéz lenne hozzáférni egy keskeny, szűk felülethez. A fémből készült és általában kisméretű sablonok jellemzően embossing-ra, azaz papír domborításra valók. A 2-3mm vastag, szintén nagy alakú, műanyag formák pedig a fali 3d-s dekorációt szolgálják.

Az egyik kedvenc sablon-sorozatomat az Ico Creativ gyártotta. Főleg gyerekeknek való mintákat (manók, angyalok, gyümölcsök, virágok) választottam, mivel az elmúlt években textiltáska-festés foglalkozásokat tartottam a Művészetek Völgyében.

Ha azonban nem találsz a kedvedre való mintát a boltokban, készíthetsz is. Ehhez egy kis kézügyesség és bátorság szükséges csupán, no meg néhány speciális eszköz: műanyag fólia, sniccer, vágólap (ezt esetleg helyettesítheted 3mm-es papírlemezzel), esetleg stencilvágó kisolló.

Először válaszd ki a mintát, amit szeretnél felhasználni. Bogarászhatod a kreatív újságokat, a speciális könyveket, vagy rajzold le szabad kézzel, amit mintaként megálmodtál. Mintát a net-ről is sok helyről le tudsz tölteni, elég beírnod a stencil, template, sablon, minta szavakat. Ha szűkíteni akarod a felhozatalt, írj be újabb kulcsszót magyarul (így egy kicsit kevesebb találatod lesz) vagy angolul pl. karácsony, christmas, Snoopny, flowers, ... Legutóbb 5 kattintásomba került egy jópofa Hello Kitty mintát találni, hogy az unokahúgomnak festhessek egy pólót.

Ha sikerült választani, helyezz rá a képre egy egy műanyag fóliát (ezt is a Panton-ban szoktam beszerezni) és másold át a mintát a fóliára alkoholos filccel. Én a mattosabb fóliát kedvelem, aminek kicsit egyenetlenebb a felszíne és kicsit vastagabb, mint a stencileknél szokásos. Azért kedvelem ezt a vastagabb fóliát, mert egyaránt lehet textilfestésre és embossingra használni.

A fóliát a vágólapra helyezve, sniccerrel óvatosan vágd ki a mintát. Ha nincs még nagy gyakorlatod a sniccer használatában, akkor haladj néhány mm-el a minta szélétől beljebb, így ha meg is csúszik a kezed, nem szaladsz ki a mintából. A kisebb hibákat, mintától való eltérést még mindig javíthatod kisollóval.

Elkészült! A leveles sablonnal egy neszeszert díszítettem legutóbb, de már pólóra is festettem ezt a mintát.

Fogadjunk, senki sem fog szembejönni az utcán hasonló mintával a pólóján!

Nagyon szeretem a kendőket, egész szép kis kollekcióm gyűlt már össze. Tavaly kaptam egy fél tucat különböző méretű-színű-mintájú kendőt. Egyet-kettőt használatba vettünk Emivel.

A nagy méretű, macis kendővel nem tudtam megbarátkozni és a nyakamba kötni, vagy vállra teríteni, nem az én stílusom ... van ilyen.

Emi viszont nagyon szereti a macikat.

Így jött az ötlet, hogy "öltöztessek fel" vele egy IKEA/Granat párnát.

Természetesen kisebb méretű kendővel is lehet hasonló dekorációt készíteni. Az sem baj, ha nem teríti be teljesen a kendő a párnát, hanem kilógnak a csücskei, főleg ha az alap párna színes, mint ebben az esetben is.

Még egy ötlet: a kendőt ajándék csomagolásra is kitűnően lehet használni, akár párna az ajándék, akár egy üveg bor, vagy egy doboz bonbon.

Gondolkoztam egy kicsit az emberi alkotóerőn, most, hogy elkezdtem ezt a blogot. A kreativitás szerintem ezerféleképpen mutatkozhat meg és azt gondolom mindenkiben ott rejlik a vágy arra, hogy valamilyen formában kifejezze önmagát. Van, aki művészi pályára lép és zenél, táncol, verset ír, fest vagy szobrot farag. Más, gyermeket  nevel vagy baráti kapcsolatokat ápol, ami épp annyi, ha nem több kreativitást igényel, mint színpadra állni.

De ez egyáltalán nem meglepő, mivel - én legalább is hiszem -, Isten a maga képmására alkotta az embert. Ha az Ő képzelőereje határtalan volt és képes volt halak és pillangók százait és ezreit különböző formára, színűre teremteni, akkor az ember még bukott állapotában is nagy dolgokat képes alkotni.

Kedvenc gyerekszájam ezzel kapcsolatos: „Kedves Isten! Nem gondoltam volna, hogy lila ilyen jól illik a narancssárgához, amíg nem láttam a tegnap esti naplementét, amit csináltál. Suzy”

Néhány éve egy külföldi utamon sikerült szert tennem (igaz elég borsos áron) két sablon könyvre, amihez cd-rom is tartozik. A hatalmas választékból a két kedvenc stílusomat választottam, a szecessziót és a 20-as évek art deco formavilágát. (utána néztem, nálunk a Vince Kiadó forgalmazza ezt a sorozatot)

A cd-rom-on levő minták, annak idején eredetileg tapéta és textil minták voltak.

Ha esetleg valakit érdekel és hasonlót keres a net-en - hátha használtan hozzá lehet jutni -, megadom a kiadót: The Pepin Press / Agile Rabbit Edition.  

Amikor megláttam ezt a mintát, rögtön tudtam, hogy ezt a lakásban szeretném majd megjeleníteni valahogy. 1-2 évet várnom kellett, míg időszerű lett a terv, hiszen épp akkor adtam el a kis garzonomat.  Az új lakásunk felújítása során azonban körvonalazódni kezdett a projekt. A festéskor vásároltunk egy vödör csokibarna festéket és megkértük a festőt, hogy a nappali egyik falát teljesen barnára fesse, míg a többi fal és a mennyezet legyen fehér.

Majd szereztünk egy kölcsön projektort és a cd-n levő mintát rávetítettük a falra. Ezt követően a fehér és a maradék barna festékből kevertünk 2 árnyalatot, egy alig barna, homok színt és egy közép mogyoró színt. Meglepően egyszerű volt a falra vetített mintát követni és megrajzolni, kiszínezni a virág folyondárt. Mivel vizesen nem volt egyértelmű, hogy milyen lesz a sötét barna alapon a fehér rajzolat, a biztonság kedvéért, egy ebédszünetnyi kihagyás után még egyszer átfestettük a mintát. Alkotótársam Mazsa volt és mondanom sem kell, hogy munka közben nagyon jókat mulattunk.

Tudod, mit jelent a kasírozás? A kisokos szerint: Rétegelő eljárás, amelynek során legalább két vagy annál több anyagpályát adhéziós kötéssel egyesítenek. Nedves kasírozás esetén vizes alapú ragasztóanyagot, száraz kasírozás esetén szerves oldószeres ragasztóanyagot, viaszkasírozásnál melegömledéket (hot-melt) alkalmaznak.

Magyarul: amikor a képet, csomagolópapírt vagy egyéb papírt ráragasztjuk, felapplikáljuk a hordozóra, egy másik felületre. Mint pl. a recept-tartó dobozkám a "Legutóbbi alkotás" bejegyzésemben. De kasírozással készülnek a papírmasé edények, és szerintem annak minősül a decoupage technika is. A ragasztó a használt anyagtól függően, lehet egyszerű tapétaragasztó, decoupage lakk, speciális.többkomponensű ragasztó, vagy akár saját kézzel főzött-kevert anyag.

Tudtad, hogy a foghagyma is alkalmas a ragasztásra? Hatodikban ezt állította egy osztálytársam technika órán, de még sohasem próbáltam...

Ellenben már 2 bejegyzésben is emlegettem az általam kevert alap-ragasztót, amelyet papír munkáknál pl. découpage, kasírozás szoktam használni. Nagy előnye, hogy jóval olcsóbb, mint a speciális ragasztók és gyorsan ki lehet keverni egy újabb adagot vasárnap du-án, amikor alkotás közben egyfogyott a ragasztód és zárva van a kreatív bolt.

Hozzávaló: háztartási keményítő (dm-ben is lehet kapni)

Recept: 2 evőkanál keményítőt kikeverek kevés hideg vízzel, majd hozzáöntök kb. 1,5-2dl  forró vizet, de közben figyelem a massza állagát. Akkor jó, ha hasonlít egy igazi belga forró csoki állagához, ami már majdnem puding. De az sem baj, ha folyékonyabbra sikerül... A végén szükség szerint hozzá lehet tenni profi papír ragasztót, én a Planatolt használom, amiből 2 evőkanálnyit rakok az elkészült 2-2,5dl masszához. Kis befőttes üvegbe teszem a ragasztót és használat után hűtőben tárolom. Akár hónapokig is eláll, de újabb használat előtt nem árt egy érzékszervi vizsgálatot tartani (szaglás).

Az állagnál arra is érdemes odafigyelni, mire akarjuk használni. Ha pl. egy nagy dobozt, vagy megkopott újságtartó rekeszt akarunk csomagolópapírral bevonni, mivel vastag a papír jobb a sűrűbb massza, nem issza be annyira az anyag a ragasztót. Finomabb munkáknál, mint a szalvéta technika, vagy selyempapír borítás megfelelőbb a hígabb ragasztó, mert vékonyabb felületet képez a tárgyon, amire rágasztjuk.

Nem találtam jobb szót, erre az angol kifejezésre, ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy kézműves technikákkal egyedivé teszek egy amúgy tömegterméket. Általában a tömegtermék olcsó és jellegtelen.

Példa 1: Tesco gazdaságos fehér body-t textilfestéssel tettem ünnepivé a Karácsony alkalmával Emília számára.

Ehhez textilfilcet és sablont használtam. 10 percnél nem több az elkészítése. Az egyiket angyalok díszítik, a másikon pedig Mikulás érkezik rénszarvas-szánon.

Példa 2: Rossmann üzletekben lehetett kapni kiárusításon ezt az egyszerű nesszeszert (ár: 500-1000,-Ft), ami azért tetszett meg, mert pamutos a külseje, így szintén alkalmas a textilfestésre. Az egyikben smink apróságokat lehet tartani (mióta nem dolgozok ez a téma lekerült a napirendről), a másikban baba-alapszettet tartok (2 pelenka-törlőkendő-krém-partedli-kanál-csere harisnya), arra az estre ha pár órára elindulunk csavarogni Emivel és közben "esemény" (értsd: etetés-pelus csere) várható. Szintén textilfilcet és sablont használtam. A sablont magam rajzoltam és vágtam ki 2mm-es matt műanyag lemezből.

Példa 3: Kika legolcsóbb, fehér (1.500,- Ft körül) olvasólámpáját színes decoupage papír-fecnikkel (kb. 2cm*2cm) kasíroztam fel. Mivel gömbölyű felületre kellett ragasztani, ezt a méretet találtam a legfelelőbbnek, hogy ne gyűrődjön, hanem szépen ráfeküljön a lámpa testre. A fecniket kézzel téptem, így a papír szélei még jobban ragadnak. Ragasztóként a papír ragasztásnál használt keményítős-Planatolos általam kevert alapragasztót használtam.

Mazsát majd’ 10 éve ismerem meg, igaz akkor még Sebők Zsófinak hívták. Érettségi előtt állt és egy verset írt. Megmutatták nekem a verset, hogy közöljem le a gyülekezeti újságba, amit én szerkesztettem, majd bemutatták a leányzót, aki szemlátomást nagyon megijedt tőlem. Így indult a kapcsolatunk...

Mazsa most építésznek tanul és rengeteget és nagyon jól rajzol. Mindig kapok tőle valami apróságot, egy fotót, egy verset, egy rajzot, egy kis füzetet egy mesével, egy adventi naptárt, amit csak mi ketten értünk. Nagyon szeretem a munkáit és az érzékenységét, ahogy látja a dolgokat. Ha rá tudom beszélni, hogy blogozzon velem együtt, akkor majd találkozhattok Vele!

Egyszer megkértem, hogy töltsön el pár napot Petenden, a szüleim birtokán és rajzoljon házakat, kapukat, templomtornyot, azzal a céllal, hogy képeslapokat készíttessek a faluról. [autós atlaszban/GPS-ben Vigántpetend, Veszprém megye] [ismerős lehet még: Művészetek Völgye, Kapolcs melletti falu]. Szerintem nagyon jól sikerültek a rajzok, amit barnás-bordós színben nyomtattattam ki képeslapként egy kis nyomdában.

Múlt hétvégén készítettem egy receptgyűjtő dobozt. Ugyanis szeretem kitépegetni a női magazinokban megjelenő recepteket. Tudni kell azt, hogy a női magazinokban megjelenő recepteknek 2 azaz két fajtája létezik, az egyik a sima, egy oldalas (pl. Nők Lapja) és a perforált, két oldalas. (pl. Elle, Éva magazin). Az egy oldas verzióval nem is volt semmi bajom. Kivágtam és beragasztottam egy nagy kockás füzetbe, egyik oldalról kezdve a sütiket, másik oldalról pedig a leveseket, főételeket, ahogy a nagymamámtól és anyukámtól láttam. Igaz a nagymamám még nem magazinokból vagdosta a recepteket, hanem kézzel írta. Csakhogy a két oldalas recepteket nem lehet ragasztgatni, mert egyik oldalán van a kép, a másikon a leírás. Így tehát őrizgettem őket, hol itt, hol ott. Egy baj volt csupán ezekkel a kis recept-fecnikkel, hogy a többszöri költözésnél össze-vissza elkószáltak. Nem vagyok egy túlságosan rendmániás, de valahogy igényeltem, hogy rendet tudjak tartani közöttük.

Néhány éve megtanultam dobozt „építeni” Cholnoky Zsófitól a Matató Műhelyben és úgy gondoltam itt a remek alkalom, hogy előkapjam azt a tudást. Lemértem a recept-fecniket (11sz*13,5m) és megterveztem a dobozt (11,5sz*12h*10m). [Értsd: sz/szélesség, m/magasság, h/hosszúság] Majd elővettem egy 3mm-es papírlemezt és óvatosan, hogy a lányom keze ne kerüljön a sniccer alá kivágtam az alaplapot és az oldal lapokat. !!! Figyelem: a 3mm-es lemeznél számolni kell a lemez szélességével, rá kell hagyni 2*3mm-t az alaplapnál. Ha tehát az elő és hátlap 11,5sz*10m, az oldalak 12sz*10m, akkor az alaplap 12,1sz*12h. Biztos, ami biztos, szárazon összeillesztem a lapokat. Majd Planatol ragasztóval összeragasztottam a lapokat. Először az alaplaphoz az elejét és hátát, majd 1-2 perc száradás után a 2 oldal lapot. (ez egy extra erős, könyvkötésnél használt papír ragasztó, csak sajnos elég drága és nagy kiszerelésben kapható, de ha vigyázol a doboz zárására évekig is használható). 1 napot hagytam száradni az egészet. Másnap smirgli papírral lecsiszoltam a kis eltéréseket. 0,1mm „kilengések” lehetnek oldalt, ha nem jól illesztettem össze a lapokat vagy felül, ha nem jól szabtam ki a lemezt. Merített papírból kiszabtam az oldal borítást alul-felül 5mm-t ráhagyva és keményítős ragasztóval felragasztottam a dobozra. A belső és alsó borítást sima, barna, vékony csíkos nátron, szintén könyvkötésnél használt papírból szabtam ki. Az alaplapnál 2-3mm-t le kell vonni, az oldallapoknál pedig felül szintén levonni 2-3mm-t, de alul ráhagyni 5mm-t. A dobozhoz készítettem még 6 db elválasztót, ezt sima kartonból vágtam ki és a barna papírral borítottam az egyik oldalát. Ezt magasabbra szabtam, mint a receptek, hogy a kis fülecskék kilátszódjanak a gyűjteményből (11sz*15m), majd megcímkéztem őket: előételek, levesek, főételek, egzotikus és desszert (maradt 1 talonban, de lehet h a salátáknak nyitok egy új rekeszt). Íme az elkészült mű. Ha jól számolom, még kb. 25 évig elférnek benne a kiollózott receptek.

Hogy tetszik?

Hozzávalók/Beszerzés: 3mm-es papírlemez (söralátét néven fut), nátron papír, Planatol papír ragasztó – Panton, merített papír – Hobby Művész

Most veszek egy nagy levegőt és belevágok! Mármint a blogírásba. Úgy tervezem, hogy a saját készítésű hasznos és haszontalan dolgaimat mutatnám be, megosztanám a kézműves praktikáimat és egyéb, művészetekkel kapcsolatos élményeimet tenném közkinccsé. Magamról: N. Sárának hívnak és jelenleg gyed-en vagyok, kislányom Emília egy éves. A civil életben könyvelőként, könyvvizsgálóként dolgoztam, aminek nem sok köze van a kreativitáshoz. Bár ha belegondolok, egyre nagyobb az igény a kreatív könyvelés iránt... Tehát nem vagyok profi, fél év művtöri felkészítőn kívül semmi kapcsolatot nem tudok felmutatni az életrajzomban az alkotóművészet terén. Csupán bizsereg bennem valami, hogy vágjak-ragasszak-szabjak-varrjak-kössek-fessek-díszítsek valamit. Nincs kedvenc technikám, mert mindent ki akarok próbálni, mindig valami új ötlet jut eszembe és csapongok az új lehetőségek között: kötés, horgolás, textil-, üveg-, porcelán-, selyemfestés, könyvkötészet, gyöngyözés, varrás, hímzés, embossing… Ígérem, apránként mindenről lesz majd szó a blog-ban.