Gondolkoztam egy kicsit az emberi alkotóerőn, most, hogy elkezdtem ezt a blogot. A kreativitás szerintem ezerféleképpen mutatkozhat meg és azt gondolom mindenkiben ott rejlik a vágy arra, hogy valamilyen formában kifejezze önmagát. Van, aki művészi pályára lép és zenél, táncol, verset ír, fest vagy szobrot farag. Más, gyermeket nevel vagy baráti kapcsolatokat ápol, ami épp annyi, ha nem több kreativitást igényel, mint színpadra állni.
De ez egyáltalán nem meglepő, mivel - én legalább is hiszem -, Isten a maga képmására alkotta az embert. Ha az Ő képzelőereje határtalan volt és képes volt halak és pillangók százait és ezreit különböző formára, színűre teremteni, akkor az ember még bukott állapotában is nagy dolgokat képes alkotni.
Kedvenc gyerekszájam ezzel kapcsolatos: „Kedves Isten! Nem gondoltam volna, hogy lila ilyen jól illik a narancssárgához, amíg nem láttam a tegnap esti naplementét, amit csináltál. Suzy”
