Saját kézzel

Még évekkel ezelőtt készítettem egy Burda Karácsony sablon alapján ezt az "árnyékképet". Fekete fotókartonból sniccerrel, ollóval vágtam ki az aprólékos mintát, majd hátulról színes selyempapírt ragasztottam rá. A két oldal ablakot kissé behajtva egy mécses elé szoktuk kitenni az ünnepek alatt.

Reményik Sándor: József, az ács, az Istennel beszél

Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, - és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek… ha a szemébe tekintek,
Benne ragyognak a nap, a hold, a csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek…
Ez az ács-műhely… ezek a forgácsok…
Mit tehettem érte?… mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta a szakállamat.
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja…
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, - én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium

Variációk az adventi koszorúra, nem mintha olyan sok szabad időm lenne, hogy variálgassak... de több ötletem is volt...

Az első: színes pamut krepp anyagot tekertem a koszorú köré, majd egy vékony, jó esésű tüll anyaggal körbevontam, hogy tompítsam a színes anyag mintáit. Porcelán karimájú gyertyatartóba sima vékony fehér gyertyát tettem, úgy hogy előtte 3 gyertyából levágtam 1-2-3cm-t hogy a negyedik vasárnapra "összeérjenek" a magasságban. Kis fejű szárított rózsát tűztem a gyertyák tövébe.

Marcipántorta, így hívom ezt az egyszerű koszorút. Fehér rugalmas pamut anyaggal szorosan bevontam a koszorút, alul apró öltésekkel rögzítettem. A gyertyatartók betűzését követően csipke szalagot tekertem a koszorú köré. 

...Emi első adventi kalendáriumát. Mivel a Mikulás nem hozhatta, mert Ő csak 5-én érkezik...

Az újrahasznosítás szellemében készült az a kalendárium, a hóember egy szakadt fehér frottír lepedőből született, a csomagokat pedig a tasak készítő technikával újságpapírból hajtogattam.

Hóember méretei: 30cm átmérőjű kör a feje, 36cm-es a pocakja és 42cm-es a "lába". A két alsó gömböcöt szivacstörmelékkel tömtem ki, majd miután az elfogyott a fejét egy gumilabdával... de ha ez előbb jut eszembe, biztosan keresek még két labdát, ugyanis gyorsabb, tisztább (a szivacstörmelék után ugyanis rögtön porszívózhattam) és "kerekebb" lett volna a végeredmény. Szemét-száját textil filccel rajzoltam, az orrát egy negyed körcikk filc anyagból varrtam, a sapkáját pedig Eszter (6 hónapos) ruhatárából vettem kölcsön. 

Mind a Hóembert, mind a tasakokba csomagolt meglepetéseket a tetőtérbe vezető lépcsőre rögzítettem.

(a második nap tapasztalatai alapján: teljesen felesleges a számozással bíbelődni, a Háromévesem úgysem ismeri még a számokat, mindig a legnagyobb csomagot akarja... másrészt nem kézmagasságba kellett volna elhelyezni az egészet, mert Emi ma már 3 csomagot kipakolt...)

Tudom, olyan nagymamás, de nem szeretem kidobni a szép csomagolópapírokat, még a szelektív papírgyűjtőbe sem. Helyette amit csak lehet, kihozok az épen maradt részekből pl. kisebb ajándék tasakokat hajtogatok, képeslapot vagy ajándék kísérő cédulát készítek.

A tasak oldalát kétoldalú ragasztószalaggal rögzítem.

A képeslapokra a csomagolópapír fecniket ragasztó stifttel vagy az általam gyártott decoupage ragasztóval dolgozom rá.