Saját kézzel

Új alternatívát kapott a textilfestés :-) Nyáron kaptam a lengyel unokahúgomtól egy textiltáskát, amit vasalható fóliával díszített. Nagyon megtetszett, ezért utána jártam a hazai piacon a hasonló termékeknek.

Az egyik lehetőség a sima fólia, amit A4-es méretben lehet kapni és sima tintasugaras nyomtatóval bármilyen képet, fotót, szöveget rá lehet nyomtatni, majd a kíván textil felületre rávasalni. A nyomtatásnál figyelni kell arra, hogy előtte tükrözzük a képet (Nyomtatás-Tulajdonságok-Jellemzők-Kép tükrözése), hiszen a vasaláskor megfordítjuk a fóliát és fordítva vasaljuk fel a textil táskára vagy pólóra. A fóliát itt szereztem be és részletes magyar nyelvű használati utasítást kaptam hozzá. Textiltáskákat készítettem először, hogy kipróbáljam ezt a technikát.

A másik opció, kreatív boltokban kapható, jellemzően csillámos, színes fóliák, amiből kivágva a kívánt formát, szintén vasalással díszíthetjük az egyszerű ruhaneműket és egyedi darabokat készíthetünk. Én minta lyukasztóval vágtam ki néhány formát és díszítettem vele a pólóimat.

Még nyár eleji projekt volt a póló nyomdázás, de most jutottam el a dokumentálásig. A képeslap készítés után ki akartam próbálni az újonnan készített nyomdáimat textilen is.

Az egyikre a szívecskés képeslapról vonalas nyomdát használtam, sok színnel. A másikra tengeri motívumokat tettem egy árnyalatban. A formákat a net-en vadásztam, kézzel átrajzoltam a dekorgumira és ráragasztottam a fa nyomda alapokra.

Gyűjtögető típus vagyok, nehezen válok meg dolgoktól, amikről meggyőződésem, hogy fel tudom még használni. Így vagyok a mobil-éra előtti telefonkártyáimmal. Volt olyan ötletem, hogy a konyhában csempe helyett a falra ragasztom, vagy drótra fűzve a plafontól a padlóig térelválasztó függönyt készítek belőle, de most új elképzelésem akadt.

Egy jó szabású konferencián kapott, reklám táskát frissítettem fel a gyűjteményem néhány darabjával. Először próbálgattam az elhelyezést a táskán és mikor megszületett a forma, elővettem a varrógépet. Átlátszó műanyag fóliából (asztal terítőként szolgált) kiszabtam egy olyan darabot, ami követi a táska fedlapjának vonalát és gomblyuk öltéssel rávarrtam a táska elejére. A kártyáknak külön-külön kis rekeszeket varrtam a fólián így kivehető a telefonkártya díszítés és adott esetben ceruzát, telefont, BKV bérletet is lehet bele tenni. Mivel a Balatoni-vitorlás széria 4 kártyáját választottam a táskára, ezért az aljára becsúsztattam egy kb. 1,5m kötelet is "vészhelyzet esetére".

Mostanában nagy divat a régi pólókat felszabdalni és fonalként felhasználni.Láttam már nyakláncokat, karkötőket és sálakat ezzel a technikával a világhálón. Innen jött az ötlet, hogy táskát kössek.

3 különböző színű pólót használtam fel (sötétzöld, világoszöld, fekete). A pólókat kb. 1,5-2cm széles szalagokra vágtam fel, az anyagtól függően.Utólag már okosabb vagyok, nem minden anyag felel meg erre a célra, érdemes próbát végezni, mielőtt egy nagyobb munkába fogunk. A körkötött pólók a legjobbak, mivel nincs oldalvarrásuk és elég vékonyak, így a felszabdalt szalagok kicsit összekunkorodnak oldalt és tényleg hasonlítanak a fonalra. A vastagabb pólók hajlamosak foszlani a vágás mellett és elvékonyodhatnak használat közben.

Hogyan készült a táska? Először kötöttem egy 30*8cm alakú téglalapot, majd körben felvettem a szemeket és körkötőtűvel kezdtem el kötni a sötétzöld "fonalból". A 2. sorban 3-3 szemet, a 6 sorban 4-4 szemet szaporítottam a táska minkét felén (a téglalap rövidebb oldalánál), így egy kicsit hasasabb lett a táska. Az utolsó 5 sorban pedig fogyasztottam soronként 2-2 szemet a táska két oldalán. A kötést leláncoltam, befejeztem és az egyik póló passzé részét belefűztem az utolsó sorba és így készítettem 2 fület, amit horgolással erősítettem meg. A kötésnek köszönhetően nagyon rugalmas a táska 8 kg almával teszteltem, majdnem háromszorosára nyúlt meg a táska.

Lányaim nagyon szeretnek aszfalt-krétázni. A közeli mini-focipályán éppúgy, mint a terasz járólapokon. Ez utóbbit felváltandó a kerítés egy darabját kineveztem "táblának". Édesapám pedig segített a megvalósításban. A durva cement habarcsos falat lecsiszolta kicsit, majd Trinát alapozóval egyszer lekezelte. Ezt követte 3 réteg fekete Trikolor matt zománcfesték. Tényleg könnyen kezelhető, vizes alapú a festék, az utolsó réteget magam mázoltam. Nem annyira mattos ugyan a felülete, mint az igazi táblafestéknek, de az ára jóval kedvezőbb és a kréta szivaccsal letörölhető. ... és ez a lényeg! A tábla megközelítéséhez még szükségünk volt 4db beton járólapra, ugyanis a kerítés mellett van az ereszvíz elvezető csatorna, ezt befedtük a betonlappal, hogy a gyerekek biztonságosan álldogáljanak előtte.

Egy inspiráló felhívásba futottam bele a net-en. Táskákat kell alkotni újrahasznosított anyagokból. Kinyitottam a "vacakos" szekrényt és fél napig gondolkodtam, hogy férfi pólóból, kötött tunikából vagy viaszos vászonból készítsek táskát, majd úgy döntöttem, hogy kipróbálom mindhármat.

Férfipóló -> óriási strandszatyor

Egy XXL-es méretű, de nem túl kellemes tapintású pólót és egy olajfoltos vászon nadrágot áldoztam fel erre a célra. A póló ujjbevarrástól a nyakáig trapéz alakban szétvágtam (3), az alja szegését alul kibontottam, majd kifordítva összevarrtam. Kivágtam az aljából egy 8*9cm-es részt (1), majd 2 oldalt széthúzva összevarrtam (2), így kaptam egy 9cm széles táska alapot. A vászon nadrág egyik szárát szétvágtam és a póló felső részére illesztve kivágtam egy trapéz formát, követve a másik anyag méretét +1-1cm varrás ráhagyásnak. Összevarrtam a vászon trapéz két rövid oldalát, majd színt színre fektetve összevarrtam a trapéz ferde részeit (4). Ez után kifordítottam és a táska tetején a póló anyagra ráhajtottam a vászonanyagból 0,5cm-t, és behajtva letűztem. Nincs teljes bélés a táskában, csak a tetejét erősítettem meg a vászon anyaggal azért, hogy a fülek majd bírják a nagy súlyt. A táska ferde oldalán 3cm széles heveder szalagot varrtam le és ebből alakítottam ki a füleket.

Kötött tunika -> női táska

A mellényszerű, kötött anyagot egyenesre szabtam alul és felül. Mivel a fenti részen egy kicsit húzott volt a ruha eredeti szabása, ezért úgy döntöttem alul is teszek bele néhány pliszét. Egy kiselejtezett lepedőből belső bélést készítettem és összeillesztve a táska darabjait összevarrtam. A táska fülét is a kötött anyagból varrtam úgy, hogy egy vékonyabb heveder darabot burkoltam be a kötött anyaggal. Zipzárral záródik a táska, de mivel ezt csak utólag varrtam bele, amikor már összevarrtam a táskát, egy kis kivetnivalót hagy maga után varrás-technikailag. A kötött anyag varrásával szintén voltak gondjaim, nem ártott volna előtte egy darab kötött anyagon gyakorolnom a strech varrás mintákat...

Viaszos vászon -> bevásárló szatyor

Egy turkálóban vettem ezt a vidám színű-mintájú viszos vásznat, viszont csak otthon szembesültem a méreteivel és formájával (kb. 12 fős ovális asztalra illik), így új funkciót kerestem neki. Évek óta irigykedve nézegettem másoknál a reklám bevásárló szatyrokat, leginkább a Decathlonos "gömbszatyor" forma tetszett, ezért ezt koppintottam le. A viaszos vászonból és egy bélés anyagból egyforma szabásminta alapján kivágtam a szatyor elejét és hátát (1 darabból áll a táska maga és a füle), majd színt színre fektetve, ferdeszalagot tűzve mindkét oldalra, összevarrtam. Ennyi. :-) Ehhez hasonló szabásmintát találtam, itt.

Papíron elkészítettem a szabásmintát, majd kiszabtam a bélést és a szatyor külső részét. Egy darabból áll az eleje és a háta is. A gömbölyű alján egy 2cm széles, 10cm magas szakaszt háromszög formában bevettem, hogy legyen a szatyor aljának egy kis tartása, majd a 2 részt összeillesztettem. A füleket felül varrtam össze először, színt színre fektetve, majd kifordítottam a szatyort és a fülek belső részét készen vásárolt narancssárga ferde szalaggal kívülről varrtam össze.

Annyira megtetszett ez a szabásminta, hogy egy kimustrált zuhany függönyből (a felső 60cm-t tudtam megmenteni) elkészítettem egy bélés nélküli verziót is. Itt a füleket mindkét oldalon ferde szalaggal tisztáztam el. Újításom egy kis zseb belülről, amibe bele lehet gyömöszölni az egész szatyrot, ha nincs rá szükség, így a mérete kb. 8*8cm és belefér a női táskába.

Haladó varróknak itt egy szuper-összecsukható-zipzáras verzió, szabásmintával és részletes leírással.

Le a nylon zacskókkal, éljenek a textil táskák! :-)

Újabb technikával ismerkedtem meg a hétvégén: A pirográffal! Ez a technika is már jó pár éve elterjedt a nagyvilágban, egy speciális hobbi szerszám kell hozzá és jó kézügyesség, magabiztosság. A szerszámot én pár éve a Lidl-ben fogtam ki kedvező áron (4ezerFt körül), de eddig  nem volt hozzá megfelelő alapanyagom, amin kipróbálhattam volna. A hétvégi rendrakás során találtam néhány képkeretet és fa szalvétatartót, amit még decoupage technikához vettem évekkel ezelőtt... Egy kicsit ügyetlen voltam ugyan és elkövettem néhány technikai hibát, de ez nem vette el a kedvemet a további próbálkozásoktól, sőt!

Meg is osztom gyorsan a tapasztalataimat:

1.NAGYON figyelmesen olvassuk el a szerszámhoz tartozó használati utasítást és TARTSUK BE! Komolyan fennáll a balesetveszély lehetősége, gyerekek közelében semmiképp ne használjuk! Az eszköz magas hőmérsékletre hevíti fel az író vagy nyomófejeket (az enyémben 14 különböző forma van), ezt kell a fa felületbe "beleégetni". Érdemes próba nyomatokat készíteni, mielőtt nekilátunk ténylegesen dolgozni, mivel minden fa típus és felület másképp reagál a pirográfra. Az eleinte remegő kézről nem is beszélve. Ki kell tapasztalni azt is, hogy milyen módon használjuk a nyomófejeket. Nekem az vált be, hogy egy határozott mozdulattal függőlegesen a fára helyeztem a nyomófejet és egy kis kört végeztem vele, hogy a forma peremei is jó látszódjanak, kb. 5-6mp-ig. Ha túl sokáig tartanánk a nyomófejet a fán, elkezd füstölni és a minta is elmaszatolódik.

2. Csak sima, kezeletlen fára érdemes dolgozni. Pórul jártam ugyanis a fának látszó, de festett felülettel, ugyanis a forró nyomófej megolvasztja a festéket, amitől ronda is lesz és büdös is... A szalvétatartók közül egyet korábban bepácoltam, ezt még elviselte a gép és a fa is, de érdemes a festett felületet nagyon finom dörzspapírral (smirgli) átdörgölni, hogy a festék kicsit megkopjon rajta.

3. Ha különböző fejeket akarunk használni egy felületen, vegyük számításba, hogy a fejek felhevítési és kihűlési ideje kb. 2 perc, így egy-egy munkafázis között várnunk kell. Ha ehhez nincs türelmünk, csináljunk addig mást, de ne hagyjuk magára az eszközt, miközben melegszik. Én 2-3 sort kötöttem egy sálon, amíg vártam az egyik fej kihűlésére, hogy kicserélhessem egy másikra.

Eljött az ősz, nekem ilyenkor támad kedvem rendet rakni a lakásban, csinosítani a polcokat, kivinni a garázsba a felesleges ruhákat, játékokat. Most egy apróságra volt csak időm a két lány mellett... néhány tárolódobozt "öltöztettem fel" szép ruhába.

Az ötletet a Tesco-s hupikék törpikék dominók adták, amit egy fagyis dobozban tárolunk. Kerestem a net-en hupikék ábrákat, egy nagyobbat és két kisebbet kinyomtattam és méretre vágtam a doboz tetejére és oldalára, hogy eltakarja a régi csomagolást. Mivel tartottam attól, hogy a papír ragasztóm eláztatja a tintasugaras nyomtatásban készült képeket, ezért kétoldalú ragasztóval rögzítettem a dobozra.

Ezek után a teás dobozban tárolt ceruzák és gombok is kaptak új külsőt.

Ezer éve nem batikoltam. Pontosabban 12 éves korom óta, amikor majdnem felgyújtottam a lakást a kis lábosban melegített faggyúval... A tavaly megjelent (vagy már tavalyelőtt?) "ombre", színátmenetes gyönyörűszép ruhák azonban megihlettek és elővettem a tizenakárhány éve vásárolt textilfestékemet (Indigo). Ezt a festéket mosógépben (95 fokon) is lehet használni, ha egyenletesen akar valaki ruhát festeni vagy pedig rendesen lábosban, mintha levest főznél. Mivel én csak egy részét akartam befesteni a pólónak, illetve sálnak, ezért az utóbbit választottam.

Két színárnyalatot használtam, királykéket és sötétkéket és két lépésben végeztem el a festést: Fogasra akasztottam a pólót és a sálat, majd felfüggesztve belelógattam a festékes lábosba és 20 percig "főztem", 2 kanál sót tettem mellé és néha megkevertem. A melegítést kikapcsolva hagytam kihűlni a vizet, majd óvatosan öblítettem, hogy a ruha felső része ne legyen festékes. Az első öblítésnél fél dl ecettel fixáltam a festést (ezt nem írja a használati útmutató). Még kétszer öblítettem és hagytam megszáradni a ruhákat.

Másnap újra elővettem a textil festéket és a sötétebb árnyalatot kevertem ki. Most is felfüggesztve helyeztem bele a ruhákat, de most magasabbra tettem a fogast, hogy kevesebb festék érje a ruhákat, így értem el a színátmenetes hatást, mivel az előző nap befestett középkék szakasz egy része kilógott a mostani festékből.

"Melléktermékként" batikolt kendőket készítettem, csomózásos technikával. Ehhez tiszta, de felesleges textil pelenkákat és selyemsálat használtam. A kendőket tetszés szerinti formában gumival összefogtam és teljesen bemerítettem a festékbe.